Felsőoktatási Szemle, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Forgács Iván - Mincza Péter - Molnár Attila: Tudásértékelés és curriculum fejlesztés az egészségügyi vezetőképzésben

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1988. január 1. szám Tudásértékelés és curriculum fejlesztés az egészségügyi vezetőképzésben DR. FORGÁCS IVÁN egyetemi tanár, DR. MOLNÁR ATTILA tudományos munkatárs, Orvostovábbképző Egyetem A magyar orvostovábbképzés több, mint 100 éves múltra tekint vissza, és ezzel a második legrégibb szervezett orvostovábbképzés Európában. Az elmúlt évtizedek alatt az orvostudomány gyors fejlődése és az egészségügyi szükségle­tek változása fokozottabban igényelte a továbbképzést, amely az új ismeretek gyors megszerzését biztosítja. Napjaink és az elkövetkezendő évek teljesítmény­orientált fejlődése azonban azt is megkívánja, hogy a továbbképzés során a teljesítményt - az oktatóét és a hallgatóét egyaránt - viszonylag objektív mód­szerekkel mérjük. Az egészségügyi kiadások költségnövekedésével együtt a társadalom mind érzékenyebbé válik az egészségügyi ellátás hatékonyságára. A hatékonyságnak egyik igen lényeges tényezője a szakemberek ismereteinek és készségeinek a szükségletnek megfelelő alakítása. Ez a graduális képzésre alapo­zott posztgraduális és kontinuus továbbképzés során valósulhat meg. Az Orvos­továbbképző Egyetem Társadalomorvostani Intézetének egyik fő feladata a társadalomorvostani szakvizsgára való felkészítés. Speciális körülménynek szá­mít, hogy míg a szakvizsgára felkészülők zöme a diploma megszerzése után 4-5 éven belül megszerzi a szakképesítést, addig a társadalomorvostan szakképesí­tést szerzők főként az egészségügyi ellátás vezetői közül kerülnek ki, akiknek már korábban valamilyen klinikai szakmából egy, vagy több szakképesítésük van. Hazánk sajátos káderfejlesztési politikájából adódik, hogy a társadalom­orvostani szakvizsga megszerzése általában a vezetői kinevezés után és nem DR. MINCZA PÉTER egyetemi adjunktus.

Next