Felsőmagyarország, 1896. július-december (12. évfolyam, 149-300. szám)

1896-09-06 / 205. szám

XII. évfolyam 205. sz. %! Vasárnap, szeptember 6. KASSAI SZEMLE Sléüzetési árak helybeli házhoz hordva és vidékre posta szétküldési____________________________________________________________________tsei: egész évre 10 írt, félévre 5 írt, negyedévre 2 írt 50 kr., j Felelős szerkesztő: Ries Lajos, egy hóra 1 frt. Egyes számára helyben 4 kr.,, vidéken 5 kr. j Főmunkatárs: Rössler István. Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, főutcza 58. sz. I Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel ! J a kiadóhivatalan, és Budapesten, Bécsben Páris, Berlin és Hamburgban levő hirdetési irodákban. Előfizetések és a lap anyagi érdekeit illető küldemények a kiadóhivatalzímére küldendők. Kassa ünnepel. A dicső múltnak, homályba vesző századoknak fényesen ragyogó sugára tündöklik ma Kassa fölött. Az ezredéves Magyarország minden tájékáról ide tekint a nemzet milliónyi serege és a távolban is áhitatos lélekkel küldi föl fohászát az Egek Urához, a ki egy ezeréven át őrködött nemzetünk fölött, a ki oly sok küzdés és oly sok pusztitó és öldöklő harcz daczára az ezerév határáig vezette el e nemzetet, a mely ma nemcsak él, hanem hatalmának és erejének oly magas fokára jutott el, mint az ezeréves múltnak egyetlen egy időszakában sem. Szivünket öröm heviti, lelkünket a vallásos ihlet fölemeli az Egek Urának fényes gloárban tündöklő trónusa elé, hogy összekulcsolt kézzel imára nyiljék ajkunk, a kik gyermekei vagyunk e kornak, a melyben ez a világ egyetlen nemzeténél is még csak szembetünőleg sem előfordult emlékezetes esemény lejátszódott. Ezer évnek fényes borúja vonul el az áhitatos lélek előtt, a melyen az örömérzet édes zsongása fut végig, a midőn megállva az annyi fáradságos munka és kitartás után megujhodott hatalmas és fenséges dóm, a szent Erzsébetről nevezett székesegyház remek és merész boltivei alatt széttekint és megittasult lélekkel elmerengve, tekintetével befutja a vallás szent áhítatára serkentő művészi remek oltárokat, festményeket, a hatalmas szózatban megnyilatkozó orgonaművet, amelynek édesbűvös varázshangjai a szívbe lopják magukat, hogy lelkünk szent hevével térdre borulva küldjük fohászunkat: isten áldd meg hazánkat és tartsd távol a veszedelmet mi tőlünk, a kik téged imádunk, mert te vagy a tökély és erő, az igazság és a hatalom! — az ég Urához. Húsz évi nagy munkának, a nemzet, a kassai püspökség, a város közönségének fokozott áldozatkészsége mentette meg és teremtette újjá a középkori reneszánsz e hatalmas műremekét, amelyben ma két deczennium után újra és először dicsőítjük az istent. Művészi elme és alkotó erő hozta létre e titáni munkát, amely a késő századoknak fogja hirdetni a mai kor embereinek fenkölt gondolkozását, amely ott van kifejezve székesegyházunk minden egyes megújított kövén, bent a szentegyház merész hajói alatt látható műveken. A késő századok uj és uj generácziói is épp oly pietással fogják nézni a fenséges művet, mint a miképen mi egy negyedszázaddal ezelőtt szorongva láttuk e remekművön a rombolás nyomait, az idők vasfogának mindent megőrlő pusztításait, amelyek már-már azzal fenyegettek, hogy ez országos büszkeségünknek végórájáig jutottunk el, a midőn az a még máig is emlékezetünkben élő borzasztó éjjeli vihar végigsöpört városunk fölött, rombolást és pusztítást hagyva nyomában, a midőn a prémontrei templom egyik tornyát leszakította a vihar, a midőn százados elpusztithatlannak látszó fákat a nagy sétányon tövestől szakított ki a vihar és ez a vihar irtóztató erővel feküdt neki a főutczán keresztbe álló — már akkor is ingadozó — dómnak és szedte le róla mint könnyű pelyheket a hatalmas gránitoszlopokat, szobordíszeket, a torony ékességét képező Halékat. S valóban az isteni Gondviselés csodatevő kegyelmességének köszönjük ma is annyi év után — visszagondolva az akkori éj borzalmaira — hogy ez a mi őseinktől reánk maradt egyházunk kő kövön el nem pusztult, halomra nem dőlt; annak az erő és tudásnak, amellyel eleink minden munkájukat a legszebb és soha el nem évülő stílusban a jelenben a jövő — késő századok csodálatára végezték, mintegy arra számítva, hogy a késő unokáknak is legyen hol dicsérni és dicsőíteni azt az istent, akinek kegyelme nekik segítségére volt munkájuk sikere körül. Az idők rombolását megakasztotta az emberi hálaérzet a múltak emlékei iránt és a szellemi tudás belé vájta az omlatag falakba csákányát és teremtő vésőjét, hogy új anyagból szorgalmas kitartással lépésről-lépésre az idők pusztítását nemcsak megállásra kényszerítse, hanem, hogy a régi remeket visszavarázsolja a régi formában és a modern ízlés tetszetős köntösébe öltöztetve állítsa a nemzet elé, amelynek legjobbjai eljöttek ma ide városunk ősrégi földjére velünk ünnepelni, velünk a mi Dómunkban dicsérni az Istent! Dómunk dicsőségét hirdetve, lelkünk örömét közvetítve e helyen, mondjuk itt: Legyetek üdvözölve városunk nevében, városunk falai között ti kedves velünk örvendező vendégek! A FELSŐMAGYARORSZAG TÁRCZÁJA. Erős a Te házad . . . Kimérted az élet ösvényit nagy Isten Várlak türelemmel benned való hitben. Tövis vagy rög sért meg, nem panaszlunk érte . Utunkat jóságod, bölcsességed mérte. Szenvedés, baj, bánat, ezer veszedelmek Gyönge híveidre, ellenünk ha kelnek, Nem esünk kétségbe, éjek éjszakáján Hiába csal bűn, vagy csábit hamis bálvány, Erdő szózatunkra egy uj csillag támad: Elvezérel Hozzád, erős a Te házad. Északról, keletről sok ellenség támadt, Véres háborúkkal pusztitád hazánkat. Sokszor elsirattuk, de el nem vesztettük, Mindenlátó Isten őrködtél felettünk. Hajlékodból áradt népünk erőssége : Ezredévre szóló hite, dicsősége, Támadhat ellenség, ezer veszedelmek : Nem lesz a ki ártson a magyar nemzetnek. Ellened vív harczot, ki ellenünk támad: Nagy a Te jóságod, — erős a Te házad. Sárossy Árpád: Kassa ünnepe. — 1896. szept. 6. — Mi felénk néz százezernyi szem ma, E hon népe most reánk figyel. Mert mesébe illő nap viradt ránk, Telve a dicsőség fényivel, Itt, ez ódon városban, hol annyi kő, emlék mind nagy múltról beszél. Égnek törve, bűvös lángra gyúlad Keblünkben a honfi-szenvedély. Ünnepünk van! Kábító öröm-zaj Árad szét a Hernád mentiben. Ezredéves ünnepély foly itt is A kuruczok ősi fészkiben. S szinte büszkén hordozzuk fejünket, Hogy nekünk is ily szerep jutott — És megértünk e nagy év lefolytén ilyen szép, ily dicsteljes napot! Hanem a dics meg is illet minket, Van reája bőven érdemünk: Századoknak fényt jelző folyása Adja rá a jog-czimet nekünk. Oh hiszen tán nem kell emlegetnünk, Mi sok minden folyt le egykor itt ? Hogy itt vívta századok során a Szent szabadság döntő harczait? Ünnepünk van! A hon ezredéve Hitt bennünket ünnepelni ma••• Nem látott még nagyszerűbbet ennél Ember e falak közt tán soha. A mi most itt végbe megy: megejti Szivünk s szinte fölmagasztosit• •• Dicső egy nap! túlhaladja fénye Lelkünk legmerészebb álmait. Sok mindenre lehetünk mi büszkék! • ••De van egy oly kincsünk minekünk. A melylyel nem ér föl, egybevéve Tán a mink van, összes mindenünk. Nézzetek szét: A nagy székesegyház Ott az a kincs.•• Hol van ily remek?••• Méltó ez , hogy néma áhítatra keljenek láttán az emberek! Ötszáz éve már, hogy áll az Urnák Eme szent hajléka ott helyén. Sok vihar dúlt, szárnyalt el fölötte S omlott tán még vér is küszöbén. És daczára annyi vész, viharnak Nem pusztult el, sőt megujhodott-> • íme ott van!••• Földjén e hazának Láthattok-e több ily templomot!! Ünnepünk van! Mondhatatlan a mit Keblünkben mi mostan erezünk. Dh mert tudjuk: nagy idők folyása Szülte fönséges, szép ünnepünk. Egy uj ezred hajnalán szenteljük Gyönyörű „dómunk"-at újra fel, S büszkeségünk nő, hogy ime vélünk Nemzetünk is együtt ünnepel. Mi felénk néz százezernyi szem ma, E hon népe most reánk ügyel. Mert mesébe illő nap viradt ránk, Telve a dicsőség tényivel. És minékünk, kiket e dics illet, Ajkunkon csak e szózat rebeg : „Áldd meg isten városunk s hazánkat, Szent karod mindkettőt védje meg!“ Kovács Zsigmond. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.