Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-04-08 / 67. szám
csak boldog, de még nagy nemzet is, de csalfa külfényért, melly után olly sokan iramlottak, valódi boldogságunkat cserébe adni nem tudom,csak az erényen alapuló egyéni és családi jóllétből kifejlett nemzeti jóllét felel meg emberi hivatásunknak, csak az teszi a nemzetek boldogságát, nagyságát. *) Egy konservativ magyarnak észrevételei a birodalmi alkotmányra, különösen ennek 71. §-ára nézve. Martius 4-kén ifjú monarchánk által a császári álladalom minden népeinek adott birodalmi alkotmány által politikai életünknek átalában, különösen pedig a monarchia egyéb országainak irányában, Magyarország politikai állásának új phasisába léptünk. Nem kétkedünk a felöl, hogyMagyarországban sokan, kik a haza üdvét a független magyar ministeriumban álmodták lenni, minden roszat elmondanak azon alkotmányról, melly szép álmaikat olly hamar meghiusitá, a magyar nemzetiség elnyomásáról, igen szoros centrálisaimról s tudja isten még mi mindenről fognak panaszkodni, sőt úgy gondoljuk nem csalódunk, midőn még az ó, vagy úgynevezett martius elötti conservativek között is látunk némellyeket, kik ezen panaszokban részleg megegyeznek és erősen csóválják fej őket, minthogy ők a bűn jóllétét csupán a martius előtti rendszer visszaállításában, vagy legalább ehhez hasonló rendszer behozásában, Magyarország fictív függetlenségében és a monarchiának más országrészeivel szabad foederatioban lelik föl, vagy legalább úgy akarnák, hogy ezen szorosabb egybeköttetése Magyarországnak a monarchia egyéb országaival ne ocrogáltatott, hanem maga a magyar országgyűlés által indítványoztatott és létesíttetett volna, mi valószínűleg soha sem történt volna meg, szintúgy sokan vannak ollyanok, és ezek közt mi is, kik örömmel üdvözöljük az adott birodalmi alkotmányt, mert saját külön hazánk uj és boldogabb aerájának kezdetét látjuk benne, mellyben Magyarban földművelése és kereskedelme gyarapittatni, a terhes akadályok alól magasan felvirágozni és az országnak anyagi jólléte gyorsan előségiltetni fog, anélkül, hogy azért a politikai jogok megcsorbultatnának, vagy a magyar nemzetiség veszélyeztetnék. Mert, mi az az elsőt illeti, az alkotmányban nincs szabad foederatio, de szoros centralisatio sincs benne ; nem törli el az óhistóriai tartományi különbséget, nem semmiki meg a tartományi autonómiát, hanem csak visszaviszi kellő mértukára s a tartományoknak olly politikai jogokat oszt, miilyenek ezeket mint az egésznek részeit illetik, de a többiek használatából sem zárja ki őket, sőt inkább azt határozza, hogy azon jogokat, mellyeket az 1848-ki martiusi események elölt ,Magyarország királya egyedül és kizárólag gyakorolt, azokat jövendőben a birodalmi törvényhozással, mellyben Magyarország képviselői is részt fognak venni, egyesülve gyakorolja. Mi a magyar nemzetiséget illeti, ezt sem látjuk veszélyeztetve, hanem csupán csak az igazságos morfokra visszavezetve; csupán a magyar nemzetnek az ország egyéb népei feletti suprematiáját látjuk megszüntetve lenni, mellyben meg kell egyeznünk, minthogy mi ezt a martiusi szerzemények természetes következményeként tekintjük, midőn Magyarországnak káros rendi alkotmánya népképviseletivé változott, és Magyarország jelen nyomorának, polgárháborújának és zűrzavarának fitokát ezen suprematiában találjuk föl. Magát az ocrogálást is helyeseljük, mert sem a kremsieri birodalmi gyűléstől, melly nem is volt följogosítva arra, hogy a monarchia minden népeinek alkotmányt adjon, sem más összes birodalmi gyűléstől nem várhattunk olly művet, melly a szoros centrálisaim és szabad foederatio közli kellő középutat megtartsa, sőt inkább egy vagy más tulságba eséstől, különösen némolly nemzetnek egy másik nemzet suprematiája végetti veszélyeztetésétől kell vala tartanunk, ide járulván az is, hogy az új Austria álladalmi fölépítésének olly sürgetés munkája az összes birodalmi gyűlés egybehivása által igen messze időkre maradt volna el. Végre Magyarországnak a monarchia egyéb országrészeivel jön— kénles és szoros egyesülésének lehetőségét és valószínűséget mindenki, ki a magyar törvényhozásnak nemzeti jellemét — kivétel nélkül — ismeri és magát szándékosan elámitani nem akarja, határozottan tagadni fogja. Azért mi örömmel üdvözöljük a birodalmi alkotmányt s kívánjuk, hogy ugyanazon szellem, melly ezen műben él, ugyanazon elvek, mellyeken alapul, legyenek meg azon magyar törvényekben és intézményekben is, mellyek az alkotmány tökélyesitésére szükségeseknek látszanak s az alkotmányban mint leendők és várhatandók vannak kimondva. Míg azonban ezen óhajtásunkat nyilvánítanék, gondolataink önkénytelenül az alkotmány 71. §-ára irányulnak, melly Magyarországra nézve illy intézkedési és törvényhozási jövendőre mutat. Már több oldalról és ezen lapokban is fölmerült azon kérdés: váljon a fenebb említett paragraphban kimondott rendelet, melly minden nemzetiségeknek és hazai nyelveknek a nyilvános és polgári élet minden viszonyaiban is egyenjogúságát biztosítja és szabályozza, váljon a Magyarország magas kormányzatára vonatkozó rendeletek, mellyeknek a magyar ministérium megszüntetése következtében szükségképp hozatniok kellene, a jövő magyar országgyűlésen fognak- e hozatni, vagy actrogáltatnak és administrate utján intéztetnek el ? Mi hálásan ismerjük el, miszerint a kormány a magyar nemzetnek alkotmányos jogai és praerogalivái iránti szent pietásból késik ez utóbbi utat választani; mi azonban erre , mint azon egyetlenre, melly czélra vezet és a birodalmi alkotmány által kimondott monarchia egységének és minden nemzetiségek egyenjogúságának alapelvét nem veszélyezteti , szavazunk. Nem tekintvén azt, hogy Magyarországban a magasabb kormányzat és ennek egyesülése a középponti hatalommal sürgetőleg szükségli ennek szabályozását és a kártékony elemeknek eltávolítását, nehogy fönakadás történjék, vagy a törvények szellemével ellenkező végrehajtás fejlődjék ki , — továbbá rám tekintvén azt , — hogy ezen sürgetősség a nemzetiségnek és hazai nyelvek egyenjogúságának szabályozásánál még nagyobb mértékben mutatkozik, és az ország békéje nagyrészint ezen kérdésnek minél előbbi szerencsés megoldásától függ egyfelöl, másfelől pedig a még mindig folyvást tartó harcrok miatt a legközelebbi hónapokban országgyűlést tartani lehetlennek látszik : mi ezen intézményeknek petroválására szavazunk már csak azért is, mert mi egy részről — nyíltan kimondva — előre látjuk, miszerint sokan maguk az ollyanok is, kik a conservatív párthoz tartoznak és a mártius előtti időkben kormánysak voltak, azon törik fejüket, hogy a legközelebbi országgyűlésen magát a birodalmi alkotmány által éppen nem szorosan alkotott centralisatiót megbuktathassák s inkább foederatiót vívhassanak ki (miáltal természetesen a martius előtti rendszernek minden bajai és anomáliái ismét maguktól előteremnének); más részről pedig a magyar országgá üléstől , mellynek mindig az volt legnagyobb szerencsétleítsége , hogy idegen ajkú polgártársai iránt nem volt igazságos, a nemzetiség és nyelv kérdésében kielégítő megoldást nem várhatni. Ezen okoknál fogva azt óhajtanók, hogy ezen viszonyok és a magasabb kormányzat Magyarországban petroválás útján időztessenek el, egyúttal azon kisállatunkat is kimondván , miszerint Magyarországban igazságosabb és jobb választó törvényt kellene behozni, mert az 1848-ai martiusban és áprilisban hozott választó törvényekkel olly kormány, melly kizárólag magyar-separatistikus , vagy legaláb magyar-foederaliv elveket nem akar követni, fen nem állhat, s a minden nemzetiségek és hazai nyelvek egyenjogúsága nem valósulhat, mivel az a megyék önkényének igen nagy tért enged, s különösen az abban felállított elv daczára, miszerint 30.000 emberre egy követ esik, olly mezővárosoknak és községeknek, mellyek ugyan elég népesek, de a fülebbi elvben megállapított népszámmal semmi esetre nem bírnak, külön egyes szavazatot enged csak azért, mert ezeknek lakossága nagyobbrészint a magyar nemzethez tartozik s ezek a magyar subversiv törekvéseknek gyapontjai; végre még az ország olly kerületeinek, mellyekben magyarok laknak, kedvez, ellenben olly kerületeket, mellyek népének többsége, vagy egészen más nemzetiséghez tartozik, szembetünöleg nyomja. (Lloyd.) nem közölték, azt a cs. kir. tüzérek rakétákkal vetették be a várba. — Windischgrätz herczegségének főhadi szállása Gödöllőn van. — A Széchenyi-ligetre felügyelő társaság közelebbi ülésében határozattá vált, hogy e sétány fantartására gond forditassék. Intézkednék hogy a szomszéd utczák akképp köveztessenek , hogy por a sétálókat ne érje. Csakugyan óhajtandó is e kellemes mulatóhelyre ügyelni. Milly jó időket tölt az ember ottan! Például hány vén kisasszony fog ottan panaszkodni hogy tavar illyenkor e helyt ez s ez a honvédliszt udvarolt nekem s mert ... Ó gonosz idők !“ Az idei e városra kivetett adó 400.000 forintra megy. *) Minden polgárháborúnak szükséges következménye, miszerint az eszmék egyik exorbitansiából a másikba esnek. Illyenkor nagyon szükséges a túlzásokat valódi értékükre szállítani alá, szükséges kijelölni a mérsékelt közép utat, mellyen haladva révpartra juthatni. E szempontból fogva fel e vallomásokat, mellyekben különben semmi újság nincsen, nem véltünk az ügynek rosz szolgálatot tenni, ha azokat nyilvánosságra juttatjuk. Közlő: 770 B 1 R F 0 Z É R. April. 7-én. M. Tegnap a budai vár- és hegyekről a szemben föltűnő hegyek mögül füstgomolyok emelkedését lehetett látni. Hogy ez töméntelen kiváncsi népet csalt ki, gondolni lehet. Egész processio vala. Minden magasb hely megtelt emberekkel. Estve nagyon sok kiürült lőporos és társzekér jött vissza. Az utóbbi számunk gödöllői levelében említett találkozásnak a Miklós-huszárok két osztályával a volt az eredménye, hogy30 huszár halva maradt és 30 sebesülten a csatatéren, a cs. királyiakból talán három esett el s egy pár sebesült meg. Legkülönösebb volt a találkozásnál hogy a generalstáb főnöke Gablonz a huszárokhoz menvén , igen barátságosan fogadtatott s azon szemrehányására : hogyan harczolhatnak egy kétségbeesett pártütő mellett? azt felelték, hogy ők V. Ferdinand őfelsége trónjáért harczolnak. De mivel ezen főtiszt magyarul nem tudott s a közlegénységgel nem értekezhetett, egy magyar tisztet küldött át hozzájuk, ki alkalmasint egy kissé paprikásan kezdvén el a parlamentirozást, egy huszár — hihetőleg valami volt kapatos proletarius — „hazaáruló !“-t kiáltott, mi futótűzként menvén az egész vonalon végig,a cs. lisztnek kísérete, a Öcsi-künnyülovasok és huszárok közt mindjárt elkezdődött a harcz , melly a mind két oldalról jövő erösitvények által, mind hevesebbé vált, míg élen a fenn említett eredménnyel lett vége. — A becsületesség mindig megtenni maga gyümölcsét. Egy nem mesze levő faluban bizonyos földesúrhoz 3 lovas katona vetődik s kéri, hogy mulassa meg merre megy Pestre az út ? Szívesen mond a földesur — de már késő lévén , maradjanak az éjen át nálam. More patria jól fogadta s megvendégelte őket. Egy fél óra múlva zaj és lárma kelti fel a falu lakosait. Hadból visszatérő katonák raboltak mindenfelé. A 3 lovas katona kivont karddal őrt áll gazdája háza elött s mikor az egész falu kiprédát látott, annak jószága megkiméltetett. — Hire van, hogy miután a komáromi parancsnokok közereikkel nekik ígért general-pardonról szóló piacaiul — A helybeli község elhatározta a bécsi banktól 400,000 Irtot venni fel kölcsön, mire mint halljuk, engedelmet felsőbb helyről is nyert. — Ma úgy halljuk, a csellengő komitok közül kettő agyon fog lövetni. — Hammerstein és Yogi mintegy 20,000 emberrel valahára Kassára érkeztek. Falusi újságok. A solti járásbeli haramia banda újra előjött buvó helyéből s folytatja fosztogatásait. Legközelebb egy tehén kereskedő egyik német helységből , ki egyedül ebből él, de a rablók miatt egész télen egy krt sem fordíthatott kereskedéséből családja élelmezésére,— a napokban szerencséjét próbálandó, leutazott Tolna megyébe Bonyhádra, hol néhány darab fejős és borjas tehenet összevásárolván, vélek szerencsésen állal jött a Dunán, Dunavecsére. Alig érkezett azonban a városház melletti vendégfogadóba, már ott termett egy Kossuth-biztos több ostorosokkal , kiket a szegény kereskedő szent-mártonyi és nagyobb részint duna-vecsei lakosoknak lenni ismert és a biztosi czimű rabló vezér akasztófával fenyegetvén a szegény embert, ki mondotta az elkobzási ítéletet, s már a borjuk elszállítására az elafogat ott is állott. Jelen voltak ez esetnél a duna-vecsei elöjárók S több jó gazdák , kik közül sok ismerőse lévén a kereskedőnek azon egyességet eszközlölték , hogy 60 pengő forintot fizessen büntetésül a miért az ellenségnek élelmiszereket szállít: a mi urainknak is jól esnék ugyan utondá a biztos a borjú hús (elhiszük!), de a dunavecseiek kerésére az elhajlást megengedem, ugyanekkor a kalocsai uradalmi ügyvéd úr is megraboltatott, és a dunavecsei só pénztár is. Hej az az öreg perceptorné nagy Kossuth menyecske ! Szegény hazám ! mire jutott személy- és vagyonbátorságod, szépen virágzott iparod, kereskedésed , műveltséged ? Mindez visszataszíttatott a durva barbarismus századjába, hol az ököljog uralkodott. És kik tették ezt ? Azok a báránybőrbe öltözött farkas-fiaid édes hazáin , kik, mint a Fáy András farkasa a könnyen hivő ludakat, összegyűjtvén a bárgyú népet, mézes - mázas szónoklataikkal elaltatták s elámitották, s most fosztogatják. Midőn némelly külföldi író Magyarországban az utazást veszedelmesnek lenni irta , s a pusztai csárdákat és erdőket haramia-barlangoknak mondott,anemde protestáltak íróink ? Most íróink közül már haramia-főnökök is vannak ; többnyire pedig a lázadók közt szerepelvén, a külföldi irók állítását újra fel fogják éleszteni. A solti járásban a debreczeni gyárból került 10 forintosok azon észrevételt tettek, hogy senki más nincs aláírva , mint valami Völgyi. Dömsödi utasok mondása szerint az insurgensek a húsvéti bárányt és piros tojást ezen járásban akarják megenni, szombaton fognák tartani a beszállásolásokat, és Dömsöd ezer lengyel-magyart (?) lenne szerencsés báránnyal kitartani. Bizonyos úriember már múlt vasárnap híresztelé egy úti társaságban, hogy Czeglédet az insurgensek elfoglalták, mert neki úgymond onnét tudósítás küldetett, miszerint ezen jó urán észre sem véve, hogy verembe eshetik; mert állítása igaz vagy nem igaz; ha igaz, megerősödik a gyanú, hogy ő az ellenséggel levelezésben áll; ha nem igaz, mint hamis hírek terjesztője úgy is bűnt követ el. — A. B. — Kalocsáról az érseknek egy tiszte 453 pftot hozván be ő excájának, az után 8 bandita megállította, a pénzt elvette 13 ft hijján, a mit útra valónak meghagyott, s róla ezen nyugtalványt adta: „Hogy Spek Lajos urtól a kalocsai érsek Nádasdy Ferencz ő méltósága ügyvédétől 440 az az négyszáz negyven pgört, — hogy az értéktelen austriai pénzjegyekkeli bevallástól megevessék, s az abnormis állapot megszűntével a tulajdonosnak visszaadassék — a guerilla-csapat által elvétetett, bizonyittatik. April 2. 1849. A guerilla-fönükség által.“ Carlo Alberto. „Századunkból, — igy ir a Chronicle, — 11 hónap szinte felér a királyi vacsorával „Candide“ban , s Károly Albert lemondása éppen kipótolja azt, mi még a franczia király, a császár, a bajor király s a parmai nagyherczeg lemondásai után hiányzott. Híven háza ősi szokásához, a sardiniai király családjából a 4-ik fejedelem 1732. óta, ki a kormány felelősségétől a legveszélyesebb időpontban vonult vissza. Remélhető, hogy őse Victor Amadeusnél-