Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-04-08 / 67. szám

csak boldog, de még nagy nemzet is, de csalfa külfényért, melly után olly sokan iram­lottak, v­alódi boldogságunkat cserébe adni nem tudom,csak az erényen alapuló egyéni és családi jóllétből kifejlett nemzeti jóllét felel meg emberi hivatásunknak, csak az teszi a nemzetek boldogságát, nagyságát. *) Egy konservativ magyarnak észrevételei a birodalmi alkotmányra, különösen en­nek 71. §-ára nézve. Martius 4-kén ifjú monarchánk által a császári álla­­dalom minden népeinek adott birodalmi alkotmány által po­litikai életünknek átalában, különösen pedig a monarchia egyéb országainak irányában, Magyarország politikai állá­sának új phasisába léptünk. Nem kétkedünk a felöl, hogy­­Magyarországban sokan, kik a haza üdvét a független ma­gyar ministeriumban álmodták lenni, minden roszat elmon­danak azon alkotmányról, melly szép álmaikat olly hamar meghiusitá, a magyar nemzetiség elnyomásáról, igen szo­ros centrálisaimról s tudja isten még mi mindenről fognak panaszkodni, sőt úgy gondoljuk nem csalódunk, midőn még az ó, vagy úgynevezett martius elöt­ti conservativek között is látunk némellyeket, kik ezen panaszokban rész­leg megegyeznek és erősen csóválják fej őket, minthogy ők a bűn jóllétét csupán a martius előtti rendszer vissza­állításában, vagy legalább ehhez hasonló rendszer beho­zásában, Magyarország fictív függetlenségében és a mo­narchiának más országrészeivel­ szabad foederatioban le­lik föl, vagy legalább úgy akarnák, hogy ezen szorosabb egybeköttetése Magyarországnak a monarchia egyéb or­szágaival ne oc­rog­áltatott, hanem maga a magyar ország­­gyűlés által indítványoztatott és létesíttetett volna, mi va­lószínűleg soha sem történt volna meg, szintúgy sokan vannak ollyanok, és ezek közt mi is, kik örömmel üdvö­zöljük az adott birodalmi alkotmányt, mert saját külön ha­zánk uj és boldogabb aerájának kezdetét látjuk benne, mellyben Magyarban földművelése és kereskedelme gya­­rapittatni, a terhes akadályok alól magasan felvirágozni és az országnak anyagi jólléte gyorsan előségiltetni fog, a­nélkül, hogy azért a politikai jogok megcsorbultatnának, vagy a magyar nemzetiség veszélyeztetnék. Mert, mi az az elsőt illeti, az alkotmányban nincs szabad foederatio, de szoros centralisatio sincs benne ; nem törli el az óhis­tóriai tartományi különbséget, nem semmiki meg a tartomá­nyi autonómiát, hanem csak visszaviszi kellő mértukára s a tartományoknak olly politikai jogokat oszt, miilyenek ezeket mint az egésznek részeit illetik, de a többiek hasz­nálatából sem zárja ki őket, sőt inkább azt határozza, hogy azon jogokat, mellyeket az 1848-ki martiusi esemé­nyek elölt ,Magyarország királya egyedül és kizárólag gyakorolt, azokat jövendőben a birodalmi törvényhozás­sal, mellyben Magyarország képviselői is részt fognak venni, egyesülve gyakorolja. Mi a magyar nemzetiséget illeti, ezt sem látjuk veszélyeztetve, hanem csupán csak az igazságos morfokra visszavezetve; csupán a magyar nemzetnek az ország egyéb népei feletti suprematiáját lát­juk megszüntetve lenni, mellyben meg kell egyeznünk,­­ minthogy mi ezt a martiusi szerzemények természetes kö­vetkezményeként tekintjük, midőn Magyarországnak kár­os rendi alkotmánya népképviseletivé változott, és Ma­gyarország jelen nyomorának, polgárháborújának és zűr­zavarának fitokát ezen suprematiában találjuk föl. Magát az oc­rogálást is helyeseljük, mert sem a kremsieri biro­dalmi gyűléstől, melly nem is volt följogosítva arra, hogy a monarchia minden népeinek alkotmányt adjon, sem más összes birodalmi gyűléstől nem várhattunk olly művet, melly a szoros centrálisaim és szabad foederatio közli kellő középutat megtartsa, sőt inkább egy vagy más tulságba eséstől, különösen némolly nemzetnek egy másik nemzet suprematiája végetti veszélyeztetésétől kell vala tartanunk, ide járulván az is, hogy az új Austria álladalmi fölépíté­sének olly sürgetés munkája az összes birodalmi gyűlés egybehivása által igen messze időkre maradt volna el. Végre Magyarországnak a monarchia egyéb országrészeivel j­ön— kén­­les és szoros egyesülésének lehetőségét és valószí­nűséget mindenki, ki a magyar törvényhozásnak nemzeti jellemét — kivétel nélkül — ismeri és magát szándékosan elámitani nem akarja, határozottan tagadni fogja. Azért mi örömmel üdvözöljük a birodalmi alkotmányt s kívánjuk, hogy ugyanazon szellem, melly ezen műben él, ugyanazon elvek, mellyeken alapul, legyenek meg azon magyar tör­vényekben és intézményekben is, mellyek az alkotmány tökélyesitésére szükségeseknek látszanak s az alkotmány­ban mint leendők és várhatandók vannak kimondva. Míg azonban ezen óhajtásunkat nyilvánítanék, gondolataink ön­­kénytelenül az alkotmány 71. §-ára irányulnak, melly Ma­gyarországra nézve illy intézkedési és törvényhozási jö­vendőre mutat. Már több oldalról és ezen lapokban is fölmerült azon kérdés: váljon a fenebb említett paragraph­ban kimondott rendelet, melly minden nemzetiségeknek és hazai nyel­veknek a nyilvános és polgári élet minden viszonyaiban is egyenjogúságát biztosítja és szabályozza, váljon a Ma­gyarország magas­ kormányzatára vonatkozó rendeletek, mell­yeknek a magyar ministérium megszüntetése követ­keztében szükségképp hozatniok kellene, a jövő magyar országgyűlésen fognak- e hozatni, vagy actrog­áltatnak és administrate utján intéztetnek el ? Mi hálásan ismerjük el, miszerint a kormány a magyar nemzetnek alkotmányos jo­gai és praerogalivái iránti szent pietásból késik ez utóbbi utat választani; mi azonban erre , mint azon egyetlenre, melly czélra vezet és a birodalmi alkotmány által kimon­dott monarchia egységének és minden nemzetiségek egyen­jogúságának alapelvét nem veszélyezteti , szavazunk. Nem tekintvén azt, hogy Magyarországban a magasabb kormányzat és ennek egyesülése a középponti hatalommal sürgetőleg szükségli ennek szabályozását és a kártékony elemeknek eltávolítását, nehogy fönakadás történjék, vagy a törvények szellemével ellenkező végrehajtás fejlődjék ki , — továbbá rám tekintvén azt , — hogy ezen sü­rgetősség a nemzetiségnek és hazai nyelvek egyen­jogúságának szabályozásánál még nagyobb mérték­ben mutatkozik, és az ország békéje nagyrészint ezen kérdésnek minél előbbi szerencsés megoldásától függ egy­felöl, más­felől pedig a még mindig folyvást tartó harcrok miatt a legközelebbi hónapokban országgyűlést tartani le­­hetlennek látszik : mi ezen intézményeknek petroválására szavazunk már csak azért is, mert mi egy részről — nyíl­tan kimondva — előre látjuk, miszerint sokan maguk az ollyanok is, kik a conservatív párthoz tartoznak és a már­tius előtti időkben kormánysak voltak, azon törik fejüket, hogy a legközelebbi országgyűlésen magát a birodalmi al­kotmány által éppen nem szorosan alkotott centralisatiót megbuktathassák s inkább foederatiót vívhassanak ki (mi­által természetesen a martius előtti rendszernek minden ba­jai és anomáliái ismét maguktól előteremnének); más részről pedig a magyar országgá üléstől , mellynek mindig az volt legnagyobb szerencsétleítsége , hogy idegen­ ajkú polgártársai iránt nem volt igazságos, a nemzetiség és nyelv kérdésében kielégítő megoldást nem várhatni. Ezen okoknál fogva azt óhajtanók, hogy ezen viszonyok és a magasabb kormányzat Magyarországban petroválás útján időztessenek el, egyúttal azon kisállatunkat is kimond­ván , miszerint Magyarországban igazságosabb és jobb választó törvényt kellene behozni, mert az 1848-ai marti­­usban és áprilisban hozott választó törvényekkel olly kor­mány, melly kizárólag magyar-separatistikus , vagy lega­­láb magyar-foederaliv elveket nem akar követni, fen nem állhat, s a minden nemzetiségek és hazai nyelvek egyen­jogúsága nem valósulhat, mivel az a megyék önkényének igen nagy tért enged, s különösen az abban felállított elv daczára, miszerint 30.000 emberre egy követ esik, olly mezővárosoknak és községeknek, mellyek ugyan elég né­pesek, de a fülebbi elvben megállapított népszámmal sem­mi esetre nem bírnak, külön egyes szavazatot enged csak azért, mert ezeknek lakossága nagyobbrészint a magyar nemzethez tartozik s ezek a magyar subversiv törekvések­nek gyapontjai; végre még az ország olly kerületeinek, mellyekben magyarok laknak, kedvez, ellenben olly ke­rületeket, mellyek népének többsége, vagy egészen más nemzetiséghez tartozik, szembetünöleg nyomja. (Lloyd.) nem közölték, azt a cs. kir. tüzérek rakétákkal vetették be a várba. — Windischgrätz­­ herczegségének főhadi szállása Gödöllőn van. — A Széchenyi-ligetre felügyelő társaság közelebbi ülésében határozattá vált, hogy e sétány fantartására gond forditassék. Intézkednék hogy a szomszéd utczák akképp köveztessenek , hogy por a sétálókat ne érje. Csakugyan óhajtandó is e kellemes mulatóhelyre ügyelni. Milly jó idő­ket tölt az ember ottan! Például hány vén kisasszony fog ottan panaszkodni hogy tavar illyenkor e helyt ez s ez a honvédliszt udvarolt nekem s mert ... Ó gonosz idők !“ Az idei e városra kivetett adó 400.000 forintra megy. *) Minden polgár­háborúnak szükséges következménye, mi­szerint az eszmék egyik exorbitansiából a másikba es­nek. Illyenkor nagyon szükséges a túlzásokat valódi ér­tékükre szállítani alá, szükséges kijelölni a mérsékelt közép utat, mellyen haladva révpartra juthatni. E szem­pontból fogva fel e vallomásokat, mellyekben különben semmi újság nincsen, nem véltünk az ügynek rosz szol­gálatot tenni, ha azokat nyilvánosságra juttatjuk. Közlő: 770 B 1 R F 0 Z É R. April. 7-én. M. Tegnap a budai vár- és hegyekről a szemben föl­tűnő hegyek mögül füstgomolyok emelkedését lehetett látni. Hogy ez töméntelen kiváncsi népet csalt ki, gon­dolni lehet. Egész processio vala. Minden magasb hely megtelt emberekkel. Estve nagyon sok kiürült lőporos és társzekér jött vissza.­­ Az utóbbi számunk gödöllői levelében említett ta­lálkozásnak a Miklós-huszárok két osztályával a volt az eredménye, hogy­­30 huszár halva maradt és 30 sebesül­ten a csatatéren, a cs. királyiakból talán három esett el s egy pár sebesült meg. Legkülönösebb volt a találkozásnál hogy a generalstáb főnöke Gablonz a huszárokhoz men­­vén , igen barátságosan fogadtatott s azon szemrehányá­sára : hogyan harczolhatnak egy kétségbeesett pártütő mellett? azt felelték, hogy ők V. Ferdinand őfelsége trónjáért harczolnak. De mivel ezen főtiszt magyarul nem tudott s a közlegénységgel nem értekezhetett, egy ma­gyar tisztet küldött át hozzájuk, ki alkalmasint egy kissé paprikásan kezdvén el a parlamentirozást, egy huszár — hihetőleg valami volt kapatos proletarius — „hazaáruló !“-t kiáltott, mi futótűzként menvén az egész vonalon végig,a cs. lisztnek kísérete, a Öcsi-künnyülovasok és huszárok közt mindjárt elkezdődött a harcz , melly a mind két ol­dalról jövő erösitvények által, mind hevesebbé vált, míg é­len a fenn említett eredménnyel lett vége. — A becsületesség mindig megtenni maga gyümöl­csét. Egy nem mesze levő faluban bizonyos földes­úrhoz 3 lovas katona vetődik s kéri, hogy mulassa meg merre megy Pestre az út ? Szívesen mond a földesur — de már késő lévén , maradjanak az éjen át nálam. More patria jól fogadta s megvendégelte őket. Egy fél óra múlva zaj és lárma kelti fel a falu lakosait. Hadból visszatérő katonák raboltak mindenfelé. A 3 lovas katona kivont karddal őrt áll gazdája háza elött s mikor az egész falu kiprédát látott, annak jószága megkiméltetett. — Hire van, hogy miután a komáromi parancsnokok közereikkel nekik ígért general-pardonról szóló piacaiul — A helybeli község elhatározta a bécsi banktól 400,000 Irtot venni fel kölcsön, mire mint halljuk, enge­delmet felsőbb helyről is nyert. — Ma úgy­ halljuk, a csellengő komitok közül kettő agyon fog lövetni. — Hammerstein és Yogi mintegy 20,000 emberrel valahára Kassára érkeztek. Falusi újságok. A solti járásbeli haramia ban­da újra előjött buvó helyéből s folytatja fosztogatásait. Legközelebb egy tehén kereskedő egyik német hely­ségből , ki egyedül ebből él, de a rablók miatt egész té­len egy krt sem fordíthatott kereskedéséből családja élel­mezésére,— a napokban szerencséjét próbálandó, le­­utazott Tolna megyébe Bonyhádra, hol néhány darab fe­jős és borjas tehenet összevásárolván, vélek szerencsé­sen állal jött a Dunán, Dunavecsére. Alig érkezett azonban a városház melletti vendégfo­gadóba, már ott termett egy Kossuth-biztos több osto­rosokkal , kiket a szegény kereskedő szent-mártonyi és nagyobb részint duna-vecsei lakosoknak lenni ismert és a biztosi czimű rabló vezér akasztófával fenyegetvén a szegény embert, ki mondotta az elkobzási ítéletet, s már a borjuk elszállítására az elafogat ott is állott. Jelen voltak ez esetnél a duna-vecsei elöjárók S több jó gazdák , kik közül sok ismerőse lévén a kereske­dőnek azon egyességet eszközlölték , hogy 60 pengő fo­rintot fizessen büntetésül a miér­t az ellenségnek élelmisze­reket szállít: a mi urainknak is jól esnék ugyan utondá a biz­tos a borjú hús (el­hiszük!), d­e a dunavecseiek ker­é­sére az elhajlást megengedem, ugyan­ekkor a kalocsai uradalmi ügyvéd úr is megraboltatott, és a dunavecsei só pénztár is. Hej az az öreg perceptorné nagy Kossuth me­nyecske ! Szegény hazám ! mire jutott személy- és vagyonbá­­torságod, szépen virágzott iparod, kereskedésed , mű­veltséged ? Mind­ez visszataszíttatott a durva barbaris­­mus századjába, hol az ököl­jog uralkodott. És kik tették ezt ? Azok a báránybőrbe öltözött farkas-fiaid édes ha­záin , kik, mint a Fáy András farkasa a könnyen hivő lu­­dakat, összegyűjt­vén a bárgyú népet, mézes - mázas szónoklataikkal elaltatták s elámitották, s most foszto­gatják. Midőn némelly külföldi író Magyarországban az uta­zást veszedelmesnek lenni irta , s a pusztai csárdákat és erdőket haramia-barlangoknak mondott,anemde protestál­tak íróink ? Most íróink közül már haramia-főnökök is vannak ; többnyire pedig a lázadók közt szerepelvén, a külföldi irók állítását újra fel fogják éleszteni. A solti járásban a debreczeni gyárból került 10 fo­rintosok azon észrevételt tettek, hogy senki más nincs aláírva , mint valami Völgyi. Dömsödi utasok mondása szerint az insurgensek a húsvéti bárányt és piros tojást ezen járásban akarják meg­enni, szombaton fognák tartani a beszállásolásokat, és Dömsöd ezer lengyel-magyart (?) lenne szerencsés bá­ránnyal kitartani. Bizonyos úri­ember már múlt vasárnap híresztelé egy úti társaságban, hogy Czeglédet az insurgensek el­foglalták, mert neki úgymond onnét tudósítás küldetett­, miszerint ezen jó ur­­án észre sem véve, hogy verembe eshetik; mert állítása igaz vagy nem igaz; ha igaz, meg­erősödik a gyanú, hogy ő az ellenséggel levelezésben áll; ha nem igaz, mint hamis hírek terjesztője úgy is bűnt kö­vet el. — A. B. — Kalocsáról az érseknek egy tiszte 453 pftot hoz­ván be ő excájának, az után 8 bandita megállította, a pénzt elvette 13 ft hijján, a mit útra valónak meghagyott, s róla ezen nyugtalványt adta: „Hogy Spek Lajos urtól a kalocsai érsek Nádasdy Fe­­rencz ő méltósága ügyvédétől 440 az az négyszáz negyven pgört, — hogy az értéktelen austriai pénzjegyekkeli bevallás­tól m­egevessék, s az abnormis állapot megszűntével a tulaj­donosnak visszaadassék — a guerilla-csapat által elvétetett, bizonyittatik. April 2. 1849. A guerilla-fönükség által.“ Carlo Alberto. „Századunkból, — igy ir a Chro­nicle, — 1­1 hónap szinte felér a királyi vacsorával „Candi­­de“ban , s Károly Albert lemondása éppen kipótolja azt, mi még a franczia király, a császár, a bajor király s a parmai nagyherczeg lemondásai után hiányzott. Híven háza ősi szo­kásához, a sardiniai király családjából a 4-ik fejedelem 1732. óta, ki a kormány felelősségétől a legveszélyesebb időpont­ban vonult vissza. Remélhető, hogy őse Victor Amadeus­nél-

Next