Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-02-14 / 21. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve minmennap reggel. Félévi előfizetési ára it egyben boríték nélkül házhoz hordva 0 frt 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasit hozott kicsi betűs sorért 5 kr.p. (MÁSODÉVI FOLYAM.) Budapest, Szerda 2. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál., Magyarországon kivül a bécsi cs. kir. sípostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 8ll. szám alatt 1 ső em. a dunaparton, hol hirdetések ie elfogadtatnak. Február 14. 1849.“ HIVATALOS RÉSZ. Kinevezés. Szabó József pozsonyi kir. ellenőrködő mázsamester pécsi királyi ideiglenes sópénztárnoknak neveztetett ki. Az osztrák birodalom rendezése. I. ■ Miután a hadsereg megtartotta a bomlásnak indult osztrák birodalmat — a státusférfiakon van a sor olly alapokra építeni azt, mellyek tartósságáról kezeskedjenek. A kijelentett szabadság s egyenlőség alapjain rendezni egy olly státushalmazt, melly annyi különnemű elemekből csoportosult össze — valóban nem kis feladat. Az egységre törekvés a dolog természeténél fogva a centrálisaim felé, a nationalitások függetlensége , egyenjogúsága pedig a szétbomlás felé hajlítja a mérleget. A kettőt úgy mérsékelni, egyensúlyba hozni, hogy sem a szabadság elélye ne legyen, sem az erő , melly az egy czélra munkálás feltételei , el ne zsibbasztassék — ez feladata az uj alkotásnak. Miképp lesz e czél megközelítve ? attól feltételeztetik a birodalom jövendője s igy a miénk is. A nemzetiségi kérdés az osztrák birodalom népeinek valóságos átka. Ez az a szikla, mellyen a múlt évben proclamált szabadság nem csak hajótörést szenvedhet, hanem a kevés szabadság is mi még volt — rajta megtörvén — a faj-harczok örvénye által elsodortathatik. Azt tartjuk, miszerint ha nem cosmopolitismusból, nem felebaráti szeretetből indulunk is ki , de csak szorosan érdekünket vesszük is szemügyre, világosan be kell látnunk, miként egyaránt káros, akár a polgárjogokat egy bizonyos területen csupán egy vagy másik faj számára követeljük, akár ellenkezőleg a nemzetiségek által szétdaraboltatni, megoszlatni kívánjunk nem csak egyes tartományokat. 1. A egyes községeket is, (mert hiszen hány száz van, hol több fajok laknak együtt.) A nationalitások egyenjogúságát tehát csak úgy érthetjük , hogy házi s magán dolgokban használja ugyan mindenki a maga nyelvét, de közigazgatási, törvényhozási, törvénykezési s közoktatási használatra csakugyan nem lehet mást alkalmazni, mint a tartományi nyelvet. E kerülhetlen megszorításnak minden józan ember, ki nem téveszti el, hogy az egyetértésben van az erő , s erő nélkül nem lehet szabadság — szívesen aláveti magát. A mult esztendő eseményein a történetíró méltán fog csudálkozni, hogy midőn a világ annyira haladott a felvilágosodásban , miszerint vallásháborút nem könnyen lehetne előidézni, akkor a népek nyelvük miatt, melly annyira sem tűrhet kényszerítést s annyira sem függ szabad akarattól mint a vallás — üldözik egymást. Minden embernek, ki hazája, nemzete s az emberiség előhaladását szivén viseli — kötelessége oda munkálni, hogy az osztrák birodalom népei különbség nélkül belássák, miszerint egyedüli üdvök a kölcsönös kibékülésben, engesztelődésben rejlik. Ellenben ha egymást elnyomni, egymás szabadságát aláásni törekednek, ha kárörömmel kaczagnak fel egyik vagy másik néprokonuk bukásán , magoknak ássák meg a vermet öntudatlanul, melly annyival bizonyosabban elnyeli szabadságukat, minél kevésbé becsülték meg azt a rokon népben. Akár a központosítás, akár a szövetség alapján rendeztessék is a birodalom sorsa, a nemzetiség fő factor marad. Mind a két esetben csak az igazság, a méltányosság s a status czélnak kellő figyelemben tartása s bölcs mérlegelése vezethet üdvös eredményhez. A két nézet, t. i. központosítás és szövetség mellett ide állítunk egy egy véleményt, hogy az olvasó belátása szerint ítélhessen. Az „Agramer Zeitung“ 2-ik számában „Centralisation und Foederation“ czim alatt ezek foglaltatnak: „Osztrákország politikai mozgalmai azon pontra jutottak, hol az irányban, mellyet veendnek , a császárság jövendő sorsa nyilatkozik. Központositás-e vagy szövetkezés? Merev jegesedés-e vagy élelnyiszeres eleven élet, mellyből levél, virág s gyümölcs fejlődjék ki ? Ezek a kérdések, mellyekre rövid időn kell felelni. Igaz, hogy kimondta a központi osztrák ministerium a nemzetiségek egyenjogúságát s igy látszólag a szövetség eszméjét. De hogy ez alatt valóságos nemzeti törvényhozást ért-e? ebben mi tisztában nem vagyunk, úgy véljük a ministérium sincsen. Egyébiránt központosítás vagy szövetkezés legyen-e a vezéreszme , azt elhatározni sem a ministériumnak, sem a kremsteri országgyűlésnek , hanem valamennyi státusok congregátiójának a koronával egyetértőleg van joga. Olly sok különnemű elemekből álló országban, mint az osztrák birodalom, tökéletes központosítás csak absolutismus által képzelhető, s ha hogy az alkotmány valóság akar lenni, úgy annak életbeléptetésére csak egy út van: a szövetség, kik tökélletes öszpontosítást akarnak, azoknak a szabadság elit maera. Kik bizonyos fokig öszpontosítást nem akarnak, azok a birodalmat akarják felbontani, mert átalán véve, hol több szövetséges népet akarnak egy közös czélt valósítani, ott valamennyinek összesített ereje eszközül kell hogy szolgáljon, anélkül azonban hogy a státuséletnek azon elemei öszpontositassanak, mellyek a közös czél eltévesztését nem veszélyezvén szabad fejlődésnek bocsáthatók. Vizsgáljuk Éjszakáménka és Helvetia , mint a legszabadabb szövetséges státusai alkotását ! Ezekben minden egyes státus köteles magát a közös congressus szabályainak alávetni, de belső ügyeiben teljes függetlenséggel bír. A had-, pénz- és külügy öszpontosítása ezen országokban sokkal nagyobb , mint sok politikus gondolná. P. o. A központi kormánynak joga van, egyik vagy másik szövetségtag egész erejét igénybe venni. Az igazság középen van, t. i. a feltételes szövetségben. Ez az osztrák birodalomban feltétele az alkotmányos szabadságnak s az alkotmányos monarchia egységével könnyen összeegyeztethető. De természetesen a szövetségi kapcsolat nagyon tág nem lehet, nehogy egyik vagy másik külön irányzatával a központtól eltérvén — a súlyegyént megdöntse. Sok függ a közös intézményektől is , mellyek az uj rendszerezésnél alapul tétetvén annak biztosságot adjanak, s az idő zivatarait jobban kiállják, mint az ököljog institution Tulajdonképpen alkotmányos országban minden nyilatkozványa a magán- vagy közéletnek nem egyéb mint szövetség , melly egyéneknél kezdődvén mindig tágasabb tágasabb körben a szabad státus eszméjét testesíti meg. Ne gondolja senki, hogy az osztrák birodalom ha ma szétbontanék, sokáig úgy maradna! A szélment 10—12 néptörzsek, mellyekből áll a birodalom — ujonan szövetségeket alkotnának a szabadságjog s kényszerűség alapjain. Tehát bölcs szövetségi forma lehet alapja az osztrák státusnak. A szlávok számbeli erejüket alá fogják rendelni a keresztény egyenlőség elvének s a közös congressusnál csak egyenlő számú képviseletet óhajtanak.A központosítási nézetet jövő számban. A német egység kérdése. II. □ Az Agramer Zeitung illy czim alatt „az osztrák-német szövetségi oklevelet szét kell tépni“ következőleg elmélkedik: „Midőn az idő hatalmas keze olly sok elavult okiratokat eltépett, midőn az „isten kegyelméből“ is megtámadtunk , akkor az osztrák népek előmenetelét gátoló kiváltságra tekintettel lenni nem lehet. Nem elég, hogy az alkotmányos osztrák birodalomban arról kérdezzenek meg bennünket: mi közülünk történik, hanem javunk van abba is : fenmaradjon tovább is olly szövetség, melly akaratunkon kívül jött létre? Az 1815-ki osztrák-német szövetségadót el kell lépni, s ezentúl „nil de nobis , sine nobis.“ Elmúltak azon idők, midőn az osztrák császárság egy része külön szövetséget köthetett a nélkül, hogy a többi részeket megkezdené. A világ legszabadabb köztársaságai Északamerika és Helvetia positiv törvényekkel bírnak, mellyek szerint az egyes bár souverain hatalommal bíró státusok külföldi hatalommal szövetséget nem köthetnek, mert az egyes s közös státusczél eszméje kizár minden különszövetkezést. Hát a monarchiai alkotmányos osztrák birodalomnak nincsen közös czélja? a szabadság és egyenlőség eszméjének a státus fensőbb köreiben nincsen-e érvényük ? vagy lehet-e az valósággá a birodalomban, ha félig Németország, félig Osztrákország leend? Németország a legnagyobb igazságtalanságot követi el, midőn a német-osztrák tartományokat szövetséjzébe vonni, sőt egészen absorbeálni kívánja, midőn más oldalról az osztrák-slávoknak minden legkisebb rokonszenvüket, mellyel egymás és más ország slávjai iránt viseltetnek — feltétlenül kárhoztatja. S mi igaztalanság van abban, ha pangermanismusnak panslavismus létetik ellenébe? Azért ki is jelentjük, hogy ha a németek Frankfurtban keresik a támaszpontot, mi is önvédelmünkre szorítva hasonlót teendünk. Hol lesz azután támaszpontja a panslavismusnak, physikai törvények szerint nem nehéz kitalálni, s miképre szólhatnák a pangermánok, ha mi osztrák-slávok magukkal , az oroszokkal szövetkeznénk? Soha nem engedjük magunkat rabszolgák gyanánt tartatni, hanem az egyenjogúság s egyenkötelezettség alapján akarunk mint szabad emberek az osztrák birodalomban élni. Ha tetszik önöknek, jó a jó, hanem Isten hírével menjenek Frankfurtba! De mi azért Osztrákország maradunk. S önök és közöttünk azonnal áthághatlan kőfal emelkedik; megválik, ki bánja meg előbb, mi-e vagy önök német-osztrákok ? Önöknek tehát frankfurti urak következőket súgunk fülükbe: 1. Az osztrák császárság — ki sem tagadhatjátok — Európában tettleg fenálló status. 2. E status népeinek bizonyára van egy közös czéljuk , különben nem tennének statust. 3. Mindaddig, mig mi nem-német népek a birodalom német népeivel egy statusba vagyunk összekapcsolva, addig a német tartományoknak nincs joguk külön szövetséget kötni, mert igy a közös státusczél a külön szövetség czéljával összeütközésbe jöhet. 4. Mi osztrák birodalom népei 1848-ban szabadokká levélik, azért csak e népek congressusa a koronával egyetértve van feljogosítva mint egész szövetségetkötni más státussal, nem pedig egyes töredék stb. Bármikép aggódjanak is a frankfurtiak Németország sorsa felett Osztrákország nélkül, mi nem esünk kétségbe, mert Osztrákországnak csak Oroszország árthatna, de az nem teszi, mert valamint eddig is egyedüli őszinte barátjául mutatkozott Osztrákországnak, úgy az is fog maradni, mert az Osztrákországbani foglalásokkal csak veszíthetne, nem is itt, hanem ha a jelek nem csalnak kelet felé fordítja figyelmét, ez missiója , mellyel helyesen fogott fel!“ Láttuk már, hogyan vélekednek Austriának Németországhoz! viszonyáról a frankfurtiak , az osztrák németek , az osztrák slávok, lássuk hogyan vélekednek a déli németországiak. A „Loyd“-nak 58-ik számában van ,Münchenből egy levél. Ebből következőket emelünk ki: „Az idevaló alkotmányos monarchia s vallásszabadság előmozdítására alakult főegylet ő felségéhez s mindkét kamarához nyilvános óvást intézett Osztrákhonnak a német szövetségböl kilépése ellen. Az it — igy szól az egylet —mellyre a birodalmi gyűlés január 10-ki s 13-ki határozatai által a birodalom fejét illető kérdésben Osztrákországnak Németországhoz állására nézve lépett — mindnyájunkat aggodalommal, fájdalommal s bosszúsággal tölt el. A birodalmi koronát Poroszországra akarják tolni, s a leghatalmasabb a legelső birodalmi tagot Osztrákországot ki akarják a szövetségből szorítani az által, mert olly szűk körűvé alkotják azt, mellybe csak Poroszország illik bele. A birodalmi gyűlés a helyett, hogy feladatának eleget tenne, melly nem kevesebb , mint Németországot egygyé s hatalmassá alakítani, ez által belülről jobban megoszlatná s gyengítené, kívülről pedig védelem nélkül hagyná. Ebből csak Oroszország, Francziaország s Anglia húznának hasznot. Németországnak poroszra s osztrákra oszlása annak jövendőjét semmivé tenné, megszükült határainkat a constanczi tótól egész a Kárpátokig katonailag védtelenül hagyná, nagy hegyeinket s természetes védfalainkat idegen hatalom kezébe adnán. m. Voralberget, Tirolt, Salzburgot, Steiermarkot, Csehországot, gyarmatosításunkat keleten, világkereskedésünket a Dunán az adriai tengeren kérdésbe hozná s nemzetünk egész szellemi életét erőszakosan elélné. Németország ezáltal népességének s katonai erejének egész harmadát veszítené el. Osztrákon túlnyomólag sláv hatalommá válnék s a két ország Helvetia, Belgium s Holland példájára mind inkább elidegenednének egymástól, sőt ellenségekké válhatnának. A német szabadság erő hiányában ki nem állaná az idők zivatarait. Még ezekhez járulna Németország kebelében észak s dél között támadandó szakadás. Általában illy káros következményi lennének Némethonra, de különösebben Bajorország érezné annak súlyát, melly ez által határőrszággá válnék, egész déli s keleti határa idegen ágyúk