Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-04-08 / 67. szám
n Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. tvpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 86. szám alatt is,em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva Gfit 30 kr., postán hatszor küldve 8 írt. , kevesebbszer küldve 7 írt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasabozott kicsi hetüs sorért 5 kr.p. (MÁSODÉVI FOLYAM.) Budapest, Vasárnap 67. April 8.1849. Budapest, april. 7. V. Azon viszonyról akarok néhány szót szólani, melly hazánk földjén lakó különböző nemzetiségek közt létezik. Nevetséges elvű democratáink sorában legnevetségesebb az, ki Magyarhont respublikává szeretné változtatni. Nevetséges dolog, de hála istennek e hittan követői száma csekély. Ezen urak azt gondolják, hogy mert Spártában, Athénében s Rómában a respublika századokon át virágzott, virágozhatik nálunk is. Mert Washington alkotmánya még áll, fenállhatna egy magyar respublika is. Nem gondolják meg, mi más volt idő, körülmény, minden de minden a korban, midőn Solon, Lycurg , Brutus és Collatinus műveiben tudták magukat tartani. Elfeledték, mi rövid ideig virágzanak a lechita köztársaságok Polock, Pskov, Novgorod és a lengyel respublika sorsát is. S nem akarják tudni, hogy a velenczei köztársaság annyi századokon át fenállhatását absolutistkus és zsarnok irányának köszönheté. — És ki akarhatná ma a Zianiak s Adria jegyeseinek korát visszaidézni ? A história dolga megbírálni: mi dönté meg a köztársaságokat s elvégre is miképp emésztették fel önmagukat — erre nem fogunk kiterjeszkedni. Röviden csak annyit mondunk el, mennyi illeti azt, ami a magyart is eltemetné. Ez a visszavonás szelleme! Sehol, sehol sincs annyi a visszavonást előidéző anyag, mint édes hazánk földén. A magyar, e keleties faj keleties szokásaival, izolálva s elszórva áll a szláv, germán, vlach és saxon fajok közt. Egy ezredéves uralom nem tudta ezekkel összeolvasztani. Hatalmas harcziassága magasan ezek fölibe emelte. Ezek meghajoltak elötte, de vele összeolvadni nem tudtak. Mindamellettegy pár esetet, mik nem nemzetiségi, hanem paraszt-háborúk voltak, kivéve) nem keltek föl ellene. Nem, mert rettegék hatalmát, s szomszédjukban volt az ozmán, ki ellen összelelt erővel vívtak vallásháborút. De az ozmán hatalom megtört s lejárt vele a vallásháborúk kora. Mi a nemzetiségi csatáknak ezutáni, inkább eddigi kiütését visszatartani tudta — ez a dynastia. Bomoljon csak fel e kapocs s mondassék ki a magyar köztársaság, vájjon mellyik szláv, horvát vagy vlach (vagy román, ha jobban tetszik) akar a ,,dicső“ magyar köztársaság tagja lenni ? Ki hódoland meg a magyar demokraták előtt az idegen nemzetiségek közöl ? S nem akarna inkább szláv, román vagy bármi másnevű köztársaság tagja lenni ? Vagy tán 10, 12 köztársaságot akarnánk keleti Európában az északi óriás ellen bástyafalul felállítani? Jól van , mondaná valaki, legyen meg az is. Inkább kis, önálló Magyarország, mint semmi (?) Magyarország. Hát ezt ki tudná létesitni ? — E földön, hol alig van két három falu egymás mellett, melly egy elemből állana, hol a nemzetiségek úgy öszvezavarvák, mint a bor, mellyel vízbe töltünk, öszveelegyedik ezzel? Felhozhatná valaki a frank köztársaságot 1791-ből, midőn Vendée de Laroche-Jaquelin alatt felkelt ellene. Ott is különböző nemzetiségek voltak. De nem úgy , miképp nálunk ! Nem volt egy magyar falu mellett egy oláh , egy horvát s egy szász. Ez az, mi itt a latban legtöbbet nyom. S ez az, miért a magyar köztársaság századok nyilva sem leend kivihető. S az első, ki azt initiálni akarná, egy haza megdöntésének megbocsáthatlan bűnét vonná magára. Egy Eris almája lenne a köztársaság. Ez buktatná meg Magyarhont is, mint Tróját, nem legyözölve, hanem önmagában s önmagától összedőlve. És épen e különféle nemzetiségek miatt sem lehetne választó királysággá. Mert az Ottó, Robert, Ulászló és Erzsébet koronabeli trónörökösödési harczok újulnának meg. Mert mi nehéz lenne itt, annyi nép és annyi érdek igényeit kielégitni ? Mert mi egynek tetszenék , a másik ellenzené s elvégre is megújulnának a csaták, mígnem hosszas meg-megújuló háborúk és egy civilisáti, hatalmas és alkotmányos keleti birodalom szétomlása után az északi óriás Magyarhonra is kinyújtaná karját és beteljesednék hazánkról Kosciusko utósó szava Lengyelországról: Finis Hungariae! Aki ezt sem látja előre, az a politikával ne bíbelődjék, mert nála csak kés az gyermek kezében. Aluszka interventio. A ,,Times“nak egy bécsi levelezője e kérdést illetőleg, a többek közt így ír : ,,Nagy meglepetést okozott itt, hogy ha a czár eltökélte volt magában Austriát segíteni, miért nem tette azt hatályosabban? Véleményem szerint a terv, mellyet a czár követni látszik, szorosan illik azon czérhoz, mellyet el akar érni. Mert minél tovább tart a háború Magyarországon, annál gyengébb lesz Austria és annál kevésbé képes valamennyire is ellenzeni nagyravágyó kinézéseit a dunai fejdelemségekre. De másfelől neki sem lehet s nem is akarhatja elhagyni Austriát szorultságában, mert igen jól veszi észre, hogy ha erre nézve rosszul ütnének ki a dolgok, egy átalános lázadás lenne a következés és a háború nagyon hihetően az ő saját territóriumaira harapóznék át. E szerint a muszka császár politikája iránt én egészen tisztában vagyok , hanem a más két európai nagy hatalmasságé , különösen Angliáé úgy el van burkolva, hogy lilában próbálom lebegtetni a fátyolt. Valamint Austria, természetesen Magyarországgal együtt, ezelőtt Európának nagy bástyája volt a török ellen, épp úgy kell most, már geographiai helyzeténél fogva is, nyugati Európa előőrsének lenni a muszka beharapózás ellenében, amint kétségkívül lett volna is, ha a lord Palmerston által követett politika nem kényszeritette volna , vérének legjavát olasz birtokai védelmére fordítani. Szerencsénkre , olly cabinetünk van, mellynek nemcsak akarata, hanem a kellő erkölcsi bátorsága is van Austriát ellenségei daczára , ben mint kün, fentartani. Néhány hét hihetőleg meg fogja mutatni, vájjon túlbecsültük-e tehetségét, vájjon elsülyed-e a hajó, vagy kiállja a szélvészt, minek most ki van téve?“ Mi azt hiszük , hogy a hajó nem fog elsülyedni. De azért nem szemlélhetjük fájdalom nélkül annak olly hoszszas hánykódását, mert elvégre is csak nagyon megrongálva fog révpartra juthatni. Azért csak minden jobbérzelműek óhajtását fejezzük ki, midőn a birodalom sorsát intéző státusférfiakat sürgetve unszoljuk, hogy félrelökve maguktól a non-interventio hamis és csak a forradalmasok kedvéért feltalált theoriáját, oda folyamodjanak segélyért, ahol az vehető. Ha az insurrectio nem átalkodik magát az európai társadalom minden forradalmi elemeiből organizálni és igy az egyes hatalmat, az egész Európában elterjedt rend ellenségeinek összes hatalmával megtámadni: nem követeli-e az igazság és a józan ész, hogy a rend képviselői is szövetkezzenek és egyesített erővel álljanak szembe a felforgatásnak hőseivel ? Szép theória volna az , amelly megengedné ugyan, hogy házamat egy rabló banda megtámadása ellen védelmezhessem a ház cselédeivel, de hogy a szomszédot segítségül hívhassam, azt nem , —mert felfordulna a súlyegyen-------egy békés család és egy rabló banda közt! Nem szeretnék, ha a muszka cabinet olly politicát követne, miilyenre a felemlített levelező rámutat. Könynyen beteljesedhetnék rajta a példabeszéd : a ki másnak vermet ás, maga esik belé. Már is egy kis gyalázat hárult a muszka fegyverekre. Ha nem sietnek lemosni, szétfoszlik a nimbus, melly a colossus hatalmát környezte és e nimbussal a birodalom is oda van! Pedig a muszka birodalom az európai státusrendszerben épp olly szükséges, mint az austriai. Egymást tehát nem gyengiteni, hanem idejében kellene támogatniok.kosaival , kiknek élén a dynastia roppant segedelemforrásaival áll — könnyelmüleg élethalállal harczba keverték, nemzetünknek hóhérai. Vallom, hogy azon elvet „a czél szentesíti az eszközt“ nemcsak a jesuitáknál, hanem mindenkinél kárhoztatom ; következőleg azon prókátori fogásokat , mellyekkel a dynastiávali kibékülés gátoltatott, Lambergnek, a béke követének meggyilkoltatását; a bécsi octoberi forradalom előidézését és magyar pénzzeli elősegítését, mellynek áldozatául Latour esett; a haramiáknak börtönbéli kiszabadítását és koronás fejedelmünk ellen felfegyverzését és több efféléket a magyar história szenny foltjainak tekintem. Vallom, hogy az 1848—ik évi erőszakkal rögtönözött s a követi utasítások megszegésén épült törvényeknek azon czéljait, mellyek a tulajdon szentségét megingadoztatták, mellyek a korlátlan népképviselettel a magyar nemzetiség sírját megásták és mellyek a feltételezett birodalmi kapcsolat épségét kijátszották, közcalamitásnak tekintem. Vallom, hogy ezen törvényeket legelőször is a boldogtalan emlékű első magyar ministerium szegte meg azáltal, hogy az ő felsége személye körüli ministeriumot, a törvény szava s értelme ellenére, tettleg külügyi miniszeriummá alakította át s magát külhatalmakkal közvetlen törvénytelen érintkezésbe tette. Vallom, hogy a királyi kormány iránti megrögzött bizodalmatlanság, melly a forradalmiak által mesterileg fölhasználva, lángoló gyűlöletre fakadt, nagy részben a volt austriai kormány balfogásainak következménye; de vallom azt is, hogy Austriának valamennyi ministerei nemzetünknek nem ártottak annyit, mint egy maga Kossuth és satellesei, mert ábrándjaik miatt Magyarország vagy austriai provincia leend, vagy Lengyelország sorsára jutand. *) Vallom, hogy ügyünknek e pontjai erőszakolása annál kárhozatosabb, minél tagadhatatlanabb , hogy azok újabb korban kedvező fordulatot vettek; hogy az 1825-ik év óta szentesített törvényekben szebb jövendőnk rejlett; hogy a magyar nyelv trónra emeltetvén, virágzásnak indult s hogy akkor, midőn a nagy austriai monarchia kibontakozván az absolutizmus nyomasztó bilincseiből, Európának alkotmányos álladalmai közé lépett, az önzéstelen ildomosság , azzal a karöltést, nem pedig hajba kapást tanácsolt. Vallom, hogy hősies elszántság nyerhet ugyan hősies csatákat, de soha állandó gyözedelmet ki nem vívhat, mert ez csak ildomos előrelátás és bölcs számolás gyümölcse. Vallom, hogy ollyan ügynek, mellyet vezetői férfias nyíltsággal megnevezni nem bátorkodnak, nehogy az elámítottak sympathiáit koczkáztassák, melly mellett a magyarománia, a democratiával természetellenes frigybe sajtoltatott, s mellyel rovásunkra készített bankjegyekkel hazánkba csöditett külföldi kalandorok törekednek leginkább megajándékozni, szóval hogy a respublikának, Magyarhonban jövendője nincsen. V a 11 on , hogy tekintvén honunk geographiai fekvését, lakóinak nyelv, vallás és érdekbeli eldaraboltságát, szomszédainkat és Európának viszonyait, a végveszélybeli megszabadulás lehetőségét csak abban találom, ha őseink nyomdokit követve , és nemzeti jellemünket híven megőrizve, a dynastiának hódolunk, ha ifju fejedelmünk alkotmányos trónja körül, türhellen hű ragaszkodással összesereglünk. Vallom, hogy lehet még jövendölik , de nem erőszakolás, hanem fokozatos fejlesztés utján, lehetünk nem *) Tisztelt beküldő úr meg fog engedni egy csekély észrevételt t. i. azt, hogy az általa föltett alternatívában, amellyet ő egyenlőnek vesz, mi ég- és földkülönbséget látunk. Mert ha hazánk austriai tartomány lesz, csak az fog maradni, ami eddig volt valósággal és veszteni egyebet egy szóbeli fictional nem fog, ellenben nyerni sok olly anyagi jogokat és politikai hatalmat, minőkkel 300 év óta nem birt ; ha pedig Lengyelország sorsára jutna, amit csak az insurrectio győzedelme eszközölhetne, akkor nemcsak politikai szabadságaink, hanem nemzeti tételünk is veszve volnának , következésképp az alternatíva össze nem fér. Ezen balítéletet azért tartok szükségesnek rectificálni, mert tudjuk, hogy hazánkfiainak legtetemesebb része — mint a különben olly józan eszű beküldő úr is tanúsítja — kábító befolyása alatt szenved és azért mind e mai napig egy állandó és békés politika követésére, fájdalom ! nem képes. — Sz e rk. Vallomások. (Beküldetett.) Sokan „schwarzgelb“-nek neveznek; — nem tudom ugyan, hogy azok, kik ezen czimet a nagymesternek vakon nem hódoló honfitársaikra gúnyosan szórják, voltaképen mit értenek alatta , de magammal tisztában lévén, miszerint a gunyolókkal is tisztába jöjjünk, teszem következendő vallomásomat. Vallom, hogy a democratiának átalános gyakorlati alkalmazása a communismus, és hogy a communismus az álladalom czéljával, az egyéni és családi szabadság és jóllét lehető kifejlesztésével és tökélesülésével homlokegyenest ellenkezik. Vallom, hogy a politikai ábrándozók Istennek legnagyobb átkai, és hogy olly nemzet, melly magát azokra bízta, politikai kiskorúságát tanúsítja, és ha idején-korán ki nem józanodik, megbukik. Vallom, hogy azok, kik az öt millió készületlen magyart, a birodalomnak többi harminchárom milliója