Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-12-08 / 124. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ftpp.; az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. pp.;jövő év júniusa végéig 10 ftp.p. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicsi betűs sorért 4 kr.p. Pest, Szombat (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) 124. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvani utcza 581 sz. a. első emeletben a kiadó- és szerkesztőhivatalban hol hirdetések is elfogadtatnak. Decemb. 8- 1849- A szerb vajdaság'. Ha a szerb hivatalos lapnak alább közlött nyilatkozatából következést lehet vonni a szerb közvélemény hangulatára, mellyel ezen, a birodalmi kormányra nézve sok tekintetben alkalmatlan kérdésnek, egy közelebbi lapunkban adott legfelsőbb pátens általi megoldását fogadta, úgy azt kedvezőnek senki sem fogja állíthatni; sőt, amennyiben általa Magyarország amaz aldunai népességei még ki nem aludt harczához a villongásnak egy új eleme — a szerbek és horvátok közti gyűlölség fölébredése — járult volna , az eredményt nagyon szerencsétlennek is kellene mondani. Mert lehet-e képzelni a birodalomra nézve gyászosabbat, mint ha azok, kik annak megtartásáért a legelső és legtetemesebb áldozatokat hozóknak hiszik, minden reményeikben megcsalalva és egészen kiábrándítva látják egyszerre magukat? A buzgó barátságtól a vakbuzgó ellenségig csak egy lépés van : a kiábrándulás. —Egyébiránt ha a szerbek egykor igen felhangoztatott összes birodalmi érzelme most illy szint váltana, kétségbe lehetne hozni: valljon a Caesar felesége olly tiszta volt-e, mint hirdettetett? — Mert hódolva kell elismernünk az igazságot, hogy a ministérium ő felségének mást nem tanácsolhatott, magának a mart. 4-ki alkotmány legfőbb elveinek megsértése nélkül, mint amit a legfelsőbb patens kimond. Azért a szerb vezetők csak maguknak tulajdoníthatják, ha tulcsigázott követeléseik az illő mértékre vonatnak vissza. Midőn ők Magyarországból a karloviczi convent végzései szerint egy kis birodalmat akartak elfoglalni, talán nem volt kevésbé himerikus és lényegében különböző nemzeti buzgalmak törekvése, mint a magyar insurrectióé, midőn nemcsak egy Austriától különálló respublikál-e ? vagy monarchiát, hanem az egész Európa szabadságát is meg akarta alapítani. Mi magyarok már eléggé szerények lettünk, mert követeléseink nagysága ellen senki sem emelhet panaszt; szerb atyánkfiain van a sor, leszállni a magas paripáról és a birodalom egységéhez, miért annyit áldoztak, mérsékelni önállósági vágyaikat. A V Voivodina nem fog külön korona-tartományt képezni, miután ezt már a birodalmi alkotmány 72. §-a elhatározta volt, s ideiglenesen, míg törvényesen egybegyűlt képviselői s a birodalom gyűlése végképp elhatászandják : mellyik koronaországba legyen bekebelezve, csak egy kerületét teendi a temesi bánságnak , mellynek széke Temesvár. Baranya nem fog hozzá tartozni., Szerémnek csak rumai és illaki járása, Bácskának csak szerb népességben túlnyomó vidékei, tehát hihetőleg a volt tiszai kor. kerület, Torontálnak is hihetőleg csak k i k i n d a i és Tömösnek verse ez i kerülete. Ezeket utóbbi rendeletek fogják elintézni, valamint a katonai határőrvidék sorsát is, melly különös rendeltetését végkép meg fogja tartani. A minister előadásban igen bölcsen ki van fejtve, miszerint a nemzeti egyenjogúság nem teszi fel a territoriális elkülönzést és az csupán az egyház, iskola, községi élet és hivatali képességre vonatkozhatik gyakorlatilag, és hogy a szerb vajdaság határainak valamint históriai adatokban semmi nyomára nem lehetett találni a legszorgalmasabb búvárkodások után is, úgy azokat a népességi viszonyoknál fogva most sem lehetett kiszabni. Amennyire a vajdaság illyszerű ideiglenes rendezését a mart. 4-diki alkotmánnyal megegyezőnek és ámbár ránk, magyarokra nézve sajnosnak, mindazáltal amennyiben a vajdai kerület képviselőinek további nyilatkozása fen van hagyva, mégis jelen viszonyok közt természetesnek és megnyugtatónak találtuk, éppen annyira növekedett aggodalmunk a temesi bánság iránt történt rendelkezés miatt. A birodalmi alkotmány e tartományt még hazánk határai között hagyta volt, és a 6. §. meghatározta, hogy egyes koronaország határait csak törvény változtathatja meg. Igaz, hogy a 87. §. birodalmi vagy országgyűlés hiányában, előre nem látott és sürgetés szükségű rendszabályok hozatalát megengedi. Csupán az itt hát a kérdés: egy ország határainak megváltoztatása a törvény magasabb, vagy a rendszabályok alsóbb rendű kategóriájába tartozik-e ? Tökéletesen elismerve a ministeri előadás azon nézeteinek helyességét, miknél fogva a szerb nép szétszórt gyarmatait, külön és megszaggatott territóriummal koronatartománnyá alakítani nem tanácsolta, nem tudjuk azokkal összeegyeztetni a temesi bánságnak az Ennsen alóli Austriába olvasztását. És ámbár tudjuk méltatni az ezen rendszabállyal egybekötött anyagi javítási célzatokat, miután azt hisszük, hogy azokat az eddigi politikai határok között, lehetséges lett volna eszközölni, csak azt óhajtjuk, hogy háruljon abból a birodalomra nézve nagyobb haszon, mint a sérelem , mellyet a magyar nemzet érez miatta ! A magyar koronatartományban a tanítás ideigl. rendezésének alapelvei. II. A- Az alapelvek 5-ik és 6-ik §-ban az elemi iskolák és középtanodáknak az egyházzali szoros kapcsolata van kimondva; elismertetik a vallásbeli oktatás fontossága, s még olly helyeken is, hol a körülmények parancsoló hatalmánál fogva több felekezetek együtt kénytelenek iskolát állítani — a politikai vegyes községnek csak a gazdasági ügyekre engedtetik befolyás. Az újabb korban túlnyomó hitelre vergődött a nézet, miszerint az iskolákat egészen függetleníteni kelljen a vallástól, s annak szolgáitól. A m. évi pesti országgyűlésen e nézet uralkodó hatalma alatt alkottatott egy t.javaslott. Mi keletkezésénél mindjárt kimondottuk, miszerint a létező viszonyok számba véve nincsenek, s tömérdek akadályokkal fog találkozni. A főrendek táblája is kivihetlennek látván, vétójával élt, a 1.javaslatot visszavetette, s a meg sem született gyermek, majd senkitől sem sajnálva semmiségébe visszaesett. Nem akarjuk tüzetesen vitatni, a státusiskola jobb-e vagy a felekezeti iskola? — de Magyarhon körülményei között bizton,merjük állítani, nagyobb ellenszenvvel egy eszme sem találkozhatik, mint a státusiskola eszméje. Minden vallásfelekezet, minden népfaj — való vagy képzelt szabadságára intézett csapást szemlélne benne. A státusiskola olly országban — mint Franczhon, hol egy nyelv, egy vallás van — lehet üdvös, — ellenkezőleg illy polyglott országban, mint a mienk. Épen azért elismeréssel tartozunk a kormány irányában, hogy az iskolákat továbbra is felekezetieknek hagyta meg, s ezen általános szabály alól csak ott engedett kivételt, hol különben iskola sem lehetne, hacsak a külön felekezetek egyesített erővel nem állítanak. Egyébiránt a felekezetességi ridegséget némileg mérsékli az, miszerint az iskola-felügyelők vallás-tekintet nélkül a világiakból fogván vétetni, az iskola didaktikai részére befolyást és egyformaságot az álladalom biztosít magának. A reál iskolákban igen helyesen eltérés van a közönséges szabálytól, t. i. a felekezetességtől. Valóban czéltalan költekezés, sőt financziai szempontból kivihetlen is lenne, a reál iskolákat is felekezetenként szaggatni meg ! A 8-ikknek rendelete, miszerint mindenkor anyanyelven történjék az oktatás — a dolog természetéből önként foly, s a birodalmilag elfogadott egyenjogúság nélkül is úgy kellene lenni. Mert zsenge korunkban anyanyelven vagyunk csak képesek magunkhoz venni a szellemi tápot. E tekintetben kétségkívül hibázott a magyar, miszerint iskolába és egyházba idő előtt feltolta a magyar nyelvet s ez által a külön ajkunkban reactiót idézett elő. Eszünkbe jut ez alkalommal gróf Széchenyi István elhirált akadémiai beszéde, mellyben a magyar nyelvnek e r ö t e t e 11 terjesztése ellen hévvel kelt ki. Mi akkor is osztozunk véleményében, melly pedig az ellenzéki párt több nevezetes férfiaitól kigúnyoltatott. Az idő kiszolgáltatta azóta az igazságot. E szempontból méltányoljuk a 12-ik §. d. pontja alatti rendelést, miszerint az iskolákban minden nyelvkényszerítés megszüntetendő. E határozatban kezességet látunk arra is , miszerint a német nyelv által a magyar nem fog kiszórhatni. Mert hiszen minden nyelvkényszerítést kerülni kell! Nem is nyerne vele a német nyelv sem, épen úgy mint a magyar nyelv nem nyert, hahogy erőszakosan feltolatni czéloztatnék. A magyar nyelv terjedését pillanatra megakasztották ugyan az újabb szerencsétlen események, de az első meglepetés elmúltával kedvező változás állandó. Magyarország műveltebb néposztályaiban túlnyomólag képviselték a magyarok. E körülmény a nyelv mellett is kezességet nyújt. Arra hogy a műveltebb körökben számosabb a magyarság , elegendő bizonyságul szolgál a nagyobb tanuló ifjúság közötti arány. Jelenleg is a pesti egyetembe begyült ifjak a magyar nyelvet kívánták tanítási nyelvül, s ez tőlük természetesen meg sem tagadtatott. Csupán 12 hallgató számára tart a világtörténetek tanára külön leczkéket német nyelven is. A 13-ik §. intézkedését szintén nem lehet nem helyeselnünk. Magyarországon kétségkívül aránytalanságban állott a tudós iskolákban mivelt ifjak száma a szükséghez , kivált pedig a technikusokhoz képest. E volt oka, miszerint sok, különben jeles tehetség nem vívhatott ki olly sorsot, minőt érdemlett volna, s nem ritkán magának és másoknak terhére vált. Azért nagyon renden van fogyasztani a deák iskolák számát, a megmaradandókat pedig tökéletesebb lábra állítani. A birodalmi ministeriumnak kedvező alkalma nyílik e mezőn az ország népe háláját biztosítani magának — eszközölvén az iskolákban olly javításokat, minek már régen közhajtás tárgyai. A prókátori időszaknak a forradalom , mellynek pedig egyik táplálója önmaga volt — véget vetvén — ezentúl csakugyan nem leend szükség annyi törvénytanszékre. Az osztrák magánjog taníttatása , rendkívüli tanulmány alakjában a mostani viszonyoknál fogva szükséggé vált. Mindazáltal most még csak másodrendű tantárgy lehet, minthogy az alkotmány levélben Magyarhon számára külön törvények alkotása van felhagyva , addig pedig a régiek csekély módosításokkal életben maradnak. Hátra van még szólanunk az utolsó szakaszról, mellyben fontos kérdés gyanánt vettetik fel — a protestánsok iskolái közül kelljen-e és mellyeket álladalmi segéllyel ellátni? melly esetben a kormány befolyást követelne a tanítók kinevezésére is. A legfelsőbb felügyelési jogot egyébiránt — mint eddig, úgy ezentúl is — természetesen mindenikre alkalmazandja. E kérdésre való felelet önkényt foly a protestáns vallás-felekezetek számára biztosított önállóságból. A bécsi, linczi békekötések, 1792. 26-ik t. sz. szerint a protestánsok maguk vezetik iskolai dolgaikat. S ez nem is lehet másként, hahogy a vallás szabad gyakorlatát, mint az utolsó évtizedekben — ezentúl is háborítatlanul meghagyni kívánják. Nincs is ok e tekintetben mitől tartani, miután még az örökös osztrák tartományokban is az új alkotmánylevél minden felekezet számára alapítványaik szabad élvezetét, tanítási s tanulási szabadságot biztosított. Ezekre támaszkodva a protestánsok — legalább mi úgy hisszük — továbbra is ragaszkodni kívánnak önálló kormányzási s kezelési jogaikhoz, s néhány forint segélyért olly nevezetes érvet, mint tanítók nevezése , feladni nem lesznek hajlandók. Csakis azon esetben, ha a protestánsoknak továbbra is meghagyatik eddig élvezeti joguk iskoláik vezetésében, tulajdoníthatunk fontosságot az 5-ik §-án előforduló rendelésnek, miszerint a felekezeti iskolákba más felekezetbeli gyermektől sem tilthatni el a járást. Ez engedély következik ugyan a tanulási szabadságból. De előmozdítandja az iskolák közötti dicséretes versenyzést is, mindenik azon fogván igyekezni, hogy előnyei által minél több tanítványt édesgessen magához. Különösen szükségük van a protestánsoknak szorgalom és pontosság által kitűnni törekedni, minthogy egyik fennállási eszközük a tanulók által fizetett tanítási pénz. Ha egyébért nem, csupán e versenyzés szempontjából is méltó lenne a protestáns iskolákat eddigi szabad mozgásukban meg nem háborítani. A külön felekezetbeli ifjaknak egy iskolába járása nagyon sokat tenne a polgárok közötti annyira kívánatos egyetértés és szeretet megszilárdítására is. De ez eredmény csak úgy érezik el, ha szabad akaratból , s nem kényszerítésből történik. Midőn a protestánsok részére alapítványaiknak teljes és háboríthatlan élvezetét, mint vallási s iskolai szabadságaik következményét, egyúttal azok hatalmas emeltyűjét a dolog természetéből önként folyó szükségességnek tartjuk, ugyanakkor a viszonyosság elvénél fogva oda kell nyilatkoznunk, hogy a többi vallásfelekezetek alapítványai és tőkéi se vonassanak el rendeltetések ózdijától. Javasolja ezt a jövő eventualitásokra éber gondosság is. — A r. katholikusoknál eddig az egyház magának tartotta fel a jogot, a laikusokat is képviselni, úgy véljük mindazáltal maguknak e jogoknak biztossága tekintetéből is érdekében állana a világiakat is meghívni s bebocsátani a kezelés s felügyelés gondjai hordozásába. Mint fenntebb is már kifejtettük, az osztrák birodalomban a felekezeti oskolák megtartását a létező viszonyok által motiváltnak tartjuk. Nem kétkedünk azonban kimondani, miszerint mi magunk sem tartjuk ez állapotot tökéletesnek. Mert ha az alapítványokat felekezeti különbség nélkül tömegesíteni lehetne, s a készből állítani a szükséghez