Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-06-19 / 25. szám
396 és áttekintet végett, jokban kitünteti, az olvasónak alig marad kivánni valója. 18. Értekezés a’ jótevőségröl. L. I. IX. 17—27. Helyes gondolatok, felsőbb fogfalmak’ vezérfonala nélkül előadva. „Azon jóttevőség — mond értekező — mellyet az emberiség’ nyommasztó szükségei élesztenek fel, határos a’ kötelességgel.“ Hol pedig „a’ szükség nem nyomasztó ’s nem megalacsonító, ott kezdődik a’ sajátképi jóltevőség, a’ szívesség, az emberi szeretet’ kimutatása, az önkényes adakozás, mellyet semmi kötelesség nem parancsol.“ Az alamizsna-osztogatást nem pártolja. ,,A’ koldus’ állapotja — mond — becstelen, mert minden önállást ’s becsületérzést kirekeszt, az embert a’ társaság’ terhévé teszi, a’ munkásság’ szeretetét, a’ maga tökéletesítésére való törekedést egészen elnyomja ,s minden erkölcstelenséget pártol.“ Ez oknál fogva illőnek tartja, hogy e’ szegények’ sorsán a községek vagy egyesületek segítsenek. Végszavai: „De nem is kell egyebet kivánni a’ szeretet’ hálájánál , nem valamelly visszafizetést, vagy szolgálást kell a’ jótétemény’ jutalmának tenni, az nemtelen és helytelen önzés volna, sőt a’ jótétemény által lekötelezettnek személyes ragaszkodását sem kell kívánni, nem kell követelni, hogy kedvünkért véleményét, hatása’ körét, életmódját megváltoztassa; ez egy volna a’ legnyommasztóbb ’s legalacsonítóbb zsarnokságok közül.“ 104, 106. Mathematicai tudományok. 19. Logarithmokról, Vállas A. pfril. Dr. III. 40—87. A’ szerző’ menetele ez. Értelem-határozás ’s ennek példák által felvilágosítása után csak röviden említi a’ logarithmok’ kiszámítása’ hagyományos módját, hogy sebes léptekkel átmenjen sorokká kifejlesztésekre. Ennek kieszközöltetése felteszi a’ binomiumot ’s a’ rangjelsorzatot (Exponential-Reihe). Mindezekben, mind pedig magában a’ logarithmi sor’ leszármaztatásában a’ legújabb ’s legcsinosabb theoriát, a’ határok’ theoriáját, követi. Összehajtó sorzatok’ kikeresésében felsőbb egyenletek vizsgáltatnak, ’s itt új út nyílik szemünk’ láttára új alakokra vezetendő. A’ melly örömest követte rec. a’ lehozások’ menetelét, olly botránkoztatólag hatott reá néhol a’ tetemes! nyomtatási hiba, mi kétségkívül a’ műhely’ rovására esik. 20. Észrevételek a’ lúd. Gy. 1836. 12 d. kötetében 3. sz. alatt köztüti toldalékra a’ társasági számvetéshez. Név nélkül. XI. 64—67. Rec. lelkismeretesen hasonlította össze a’ Toldalékot ezen Észrevételekkel, ’s eredménye ez: A’ névtelen vagy nem olvasta a’ Toldalékot, vagy ha igen, úgy a’ nagyobb publicum’ incompetentiájára tartott számot. A’ Toldalék’ írója általában fogta fel a’ dolgot, a’ mi névtelenünk az okadó egyes esetnél maradt. Amaz két utat talált ’s az utóbbit ajánlja, mint egyszerűt egyszersmind és csinost; egyes esetével az utóbbira csakugyan ez is bukkan, de a’ ki így nyúzza a’legegyszerűbb egyenleteket, annak még sok tanúlni valója van. Rec. tudja, mit akar az a’ formaszabályok’ mellőzése ’s az észrevételek’ végén az az üres declamatio. Ignotos fallit, notis est derisui. 21. f A’ Duna , világkereskedési és folyószabályozási tekintetben. Beszédes József. /. 72—76. B. szerint iparunkat leginkább emelné : a’ Duna’ ’s Tisza’ szabályozása és egy Fiúmétól Pesten által Lembergbe vivő országút’ építtetése. A’ többi ezen három után magától jőne. A’ javaslat igen érdekes ’s óhajtanék, hogy minél több illyen közöltetnék , mert csak minden oldalú megfontolás után biztos az előmenetel. B. terveiről is értesíti néha a’ publicumot, mások elbúnak ’s kivitt munkáikról is hallgatnak. «?*• 107. Természeti tudományok. 22. Földünk’ éghajlatinak némelly változásiról. L. I. VI. 60—68. A’munka’ czíme históriai vizsgálatra látszik czélozni, minek azonban az értekezésben magában semmi nyoma sincs. Mindenek előtt kiemeli a’ sz. hogy Európa’ mérséklete sokkal nagyobb, mint akár Ázsiáé, akár Amerikáé, a’ szélesség’ ugyan azon foka alatt, ’s valóban úgy is van. A’ tünemény’ okát a’ föld’ nagyobb fölemeltségében találja, miben rec. nem foghat kezet. Mind Amerika, mind pediglen Ázsia’ nagyobb része e’ tekintetben fel van mérve. Következnek allotriumok s a’ dolgozat’ végén kénytelen magát kérdezni az olvasó: Ugyan mit akarn a jámbor mindezekkel?