Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-15 / 3. szám
raljoltatott. Dienes most tudja meg,hogy leánya mindig kívánta őt látni; de abban nénjétől gázoltatott, ’s most az erőszak helyett bánat szállja meg. Dávid szinte most tudja meg hogy Eszter Dienes’ leánya, ’s remélve,hogy őszintesége kiengeszteli a’ gőgös úrral, Esztert neki bemutatja, ’s az atya’ és leány’ találkozási örömeik után kéri amazt, hogy őket ne szakaszsza el egymástól. Dienes eredetét akarja tudni; de azt Dávid maga sem ismeri; a’ melly környűlményeket tud, azokból ’s egy gyűrűből Dienes iszonyodva saját (törvénytelen születésű) fiát ismeri meg Dávidban, ’s eltökéli hallgatni a’ titokról, Esztert klastromba zárni; Dávid dühödten és átkozódva a’ szolgák’ kezei köztt marad. III. felvonás. Dienes, azt hívén, hogy Dávid vérfertőzés’ bűnébe esett, tovább is titokban akarja tartani számazatát, nehogy ez kénytelen legyen magát illy botránkoztató bűnnel vádolni , ’s hogy egyszersmind minden további reményét elvágja, Esztert előtte halottnak hirdeti. Dávid eleinte kétkedik; de utóbb elhivén a’ hírt, koszát esküszik Dienes ellen; mert azt véli, hogy keménysége ölte meg Esztert. Éjfél van. A’ nyaralóban Dienes és Sajó ketten maradnak. Dienes igen sötét kedvében van, Sajó ördöngös elmésségeivel még inkább ingerli. Dávid tőrrel leskelődik Dienes után ; de pártütést sejtvén , megvonul. A’ pártütők jőnek : Bélának halál, ’s Fridikkel szövetség határoztatik. A’ követ Fridrikhez Sajó, de több jutalmat várván Bélától, ehhez készűl menni, midőn Dávid tőle a’ levelet kicsikarja ’s a’ futni akarót ledöfi. Sajót Dávid félre takarítja ’s a’ pártütők’ levelével Bélához indúl, hogy így Dienest mint hazaárulót végképen megronthassa. — IV. felv. Béla megvendégeli a’ fő rendeket, közttök a pártütőket is, kik mindnyájan erősen éltetik, de végre félre tevén az alakoskodást , őket árulóknak nevezi ’s ellenök bizonyságul Dávidot, ’s az általa hozott levelet állítván, részint halálra ítéltetnek, részint száműzetnek A’ gyanúsokra kínpad vár. Dienes megtudja , hogy fia árulta el; de hogy azt megkímélje, tovább is hallgat. Dávid a’ királytól jutalmul csak egy kegyelmet kér, azt, hogy Dienest ne öljék meg, hanem szemei tolassanak ki, mit az mégis ad, ’s indúl hogy az iránt parancsot adjon. Ekkor jó Eszter, ki még mit sem tud atyja* balesetéről, a’ király előtt panaszt tesz ellene, hogy az őt férjétől elszakasztá, ki azóta meghalt, *s hogy őt klastromba rekeszté. Dávid az ablakból megpillantván, hogy Dienest már viszik, felkaczag ’s Eszter őt észreveszi, kik egymást halottnak hitték, öröm, ijedelem és csodálkozás közti találkoznak; de ez csak addig tart, míg Eszter atyját bilincsekben vitetni látja. Ekkor kirohan és Dávid utána, V felv. Eszter és Dávid Dienessel. Dienes rövid tűnődés után eltökéli, hogy a’ leány előtt kíméletből hallgat, Dávid előtt mindent felfedez. Azonban Eszternek megvallja, hogy őt Dávid árulta el, mire az Dávidot meggyűlölve, a’ királyhoz siet, hogy atyja’ életiért könyörögjön. Az alatt Dienes elmondja Dávid’ születése* titkát, ’s most atya és fiú, egymást átkozva, majd kibékülve válnak el, midőn az őrtiszt Dienest menésre sürgeti. Eszter jó kegyelemlevéllel; de a’ hóhér már végezte tisztét, Eszter elájúlva rogy össze, Dávid megöli magát. — A’ történet, gazdag és termékeny, sőt mondhatnék, felette az; viszonyokkal és érdekkel halmozott, annyira, hogy azok kis helyen egymás’rontása és csökkentése nélkül alig állhatnak meg. Az elrendelés jó, tisztán drámai, gazdaságos. A’ cselekmény mind ügyesen bonyolítva, mind következetesen kifejtve, folyvást haladásban, meglepő fordulatokkal alálkozó. Általában azt lehet mondani, hogy ez a’ legjobb szerkezetű műve Szigligetinek, kerek és symmetricus egész. ’S azért kár, hogy e’jó alapon nem annyi szorgalommal, vagy erővel, é s nem olly roppant ház épűlt, millyet megbírt volna. Az atya nem ismert leánya’ elraboltatásának hírét hallja, ’s midőn rá talál, őt buja kényének feláldozni készült; de még alig volt ideje örülni ’s megijedni, midőn benne saját (törvénytelen) fia’ nejét találja. Botránkoztató bűne gyümölcse szilaj életének. Hallgatnia kell, ’s a’ tilos szövetséget elszakasztania. De a’ fiú ennek okát nem tudva *s azt híve, hogy meghalt s halálát az atya okozta , boszút állani készül, az atyát mint felségbántót, elárulja; szemeit kivájatni készül, ’s az atya iszonyodva tudja meg, hogy e’ szörnyű büntetés fiától jő. Megismerik egymást, megátkozzák, é s midőn kibékülnek, nem marad egyéb a’ rémítő jövendőnél és öntudatnál. Mennyiféle viszony, mennyi érdek egy lakáson! ’s mi rendkívüli tehetség kívánta-