Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-12-08 / 49. szám
Kiadó szerkesztők scheret. Vörösmarty, szerkesztő társ RAJZA. -------------«NEGYEDIK ÉV « -------■ Pesten. December* 8» 18 10. 49. »anni Tartalom. Hazai literatura. Vajda Péter Dabona , IFd. füzet. — Buda és Pest’ orvosi helyirata D. Schlesingertől. — Három rentbeli válasz a’Tud. Gyűjteménynek. Vége (Vajda). — Literatúrai mozgalmak. HAZAI LITERATURA. Szép literatura. Dathon. Irta Vajda Véter. Második füzet 4). Pesten, a’ szerző és Virprenbergrer Józsefnél. 1839. Sibr. VIII és 209 l. Velinen, fűzve 1 ft 30 hr cp. Négy füzet előfizetési ára 4 ft cp. E’ füzet két beszélyt foglal magában : a’ Máguszleányt és Atila* halálát. A’ Máguszleányt (megjelent az 1838. Hajnalban **) az osztályok’ elzárkózásának kárait tünteti ki. A’ szerző ismét távol kort és földet választa mezőül, részint hogy szabadabban mozoghasson, részint hogy a’ társalgási apróságokban ne botoljon , mellyeket nálunk igen nehéz megtanulni, igy minden nyűgtől menten át adhatá magát legmerészebb szárnyaintű képzelődéseknek ’s világot teremthete , mellynek díszítményei az ég és föld, szerepvivői emberlények búval és örömmel, a’ béke’ áldásai ’s harez’ vihari között, hajlandósággal és szeretettel, vagy haraggal és gyűlölséggel egymás iránt. ’S tagadhatlan, hogy igy a’társas élet’ rögzött, csaknem természetté vált szokásaiba kevesbbé ütközhetünk, ’s költői elragadtatásunk ’s ábrándozásainknak mi sem áll ellent egyéb,saját, többé vagy kevesbbé korlátozott, tehetségünknél. De azon kívül, hogy efféle költeményekhez a’ legmagasabb költői lángész kívántatik, még ez is igen hamar kimerül ’s egyhangúvá lesz képeinek ’s jellemeinek általánosságával ; rendszerint hibázik benne a’ föld’, kor’, nemzetiség’ zamatja; bűnben ’s erényben az emberi szív’ legmélyebb rejtekei nem tárulnak fel; hibáznak a’ gyengébb árnyazatok, melylyek az emberi arcz’ ezerféleségéhez szükségesek ; a’ költő megfosztja művét a’ változatosság’ bájaitól, épen úgy, mint a’ valószínűségtől ; lábai, mint a’léghajózóé, elhagyják a’ földet, ’s előtte a’ világ egy nagy képpé olvad , mellyben az ember , ezen reánk nézve érdekes kicsinység, homályos egyalakuságban enyészik el. Ebből látni, hogy az élet’ földétőli távozást mindig igen drágán fizetjük meg, ’s hogy ahhoz,ha egyszer másszor kirepülni mertünk is, mind inkább vissza kell törekednünk , ’s még magasb eszméinket is az 49 *) Az első füzet’bírálatát lásd idei Figyelmezőnk’27. számában. Szerk. **) Vesd össze e’ beszély’ bírálatát az 1838ki Figy. 41.’s köv. szer. is. Szerk.