Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-12-08 / 49. szám

Kiadó szerkesztők scheret. Vörösmarty, szerkesztő társ RAJZA. -------------«NEGYEDIK ÉV « -------­■ Pesten. December* 8» 18 10. 49. »anni Tartalom. Hazai literatura. Vajda Péter Dab­ona , IF­d. füzet. — Buda és Pest’ orvosi helyirata D. Schlesingertől. — Három rentbeli válasz a’Tud. Gyűjteménynek. Vége (Vajda). — Literatúrai moz­galmak. HAZAI LITERATURA. Szép literatura. Dathon. Irta Vajda Vét­er. Második füzet 4). Pesten, a’ szerző és Virprenbergr­er Józsefnél. 1839. Sibr. VIII és 209 l. Velinen, fűzve 1 ft 30 hr cp. Négy füzet előfizetési ára 4 ft cp. E’ füzet két beszélyt foglal magában : a’ Máguszleányt és Atila* halálát. A’ Máguszleányt (megjelent az 1838. Haj­nalban **) az osztályok’ elzárkózásának kárait tünteti ki. A’ szerző ismét távol kort és földet választa mezőül, részint hogy szabadabban mozoghasson, részint hogy a’ társalgási apró­ságokban ne botoljon , mellyeket nálunk igen nehéz megtanulni, igy minden nyűgtől men­ten át adhatá magát legmerészebb szárnyain­­tű képzelődéseknek ’s világot teremthete , mellynek díszítményei az ég és föld, szerep­vivői emberlények búval és örömmel, a’ bé­ke’ áldásai ’s harez’ vihari között, hajlandó­sággal és szeretettel, vagy haraggal és gyű­­lölséggel egymás iránt. ’S tagadhatlan, hogy igy a’társas élet’ rögzött, csaknem természet­té vált szokásaiba kevesbbé ütközhetünk, ’s költői elragadtatásunk­ ’s ábrándozásainknak mi sem áll ellent egyéb,saját, többé vagy ke­vesbbé korlátozott, tehetségünknél. De azon kívül, hogy efféle költemények­hez a’ legmagasabb költői lángész kívánta­tik, még ez is igen hamar kimerül ’s egyhan­gúvá lesz képeinek ’s jellemeinek általánossá­gával ; rendszerint hibázik benne a’ föld’, kor’, nemzetiség’ zamatja; bűnben ’s erényben az emberi szív’ legmélyebb rejtekei nem tárulnak fel; hibáznak a’ gyengébb árnyazatok, mely­­lyek az emberi arcz’ ezerféleségéhez szüksé­gesek ; a’ költő megfosztja művét a’ változa­tosság’ bájaitól, épen úgy, mint a’ valószínű­ségtől ; lábai, mint a’léghajózóé, elhagyják a’ földet, ’s előtte a’ világ egy nagy képpé olvad , mellyben az ember , ezen reánk nézve érdekes kicsinység, homályos egyalakuság­­ban enyészik el. Ebből látni, hogy az élet’ földétőli távozást mindig igen drágán fizetjük meg, ’s hogy ahhoz,ha egyszer másszor kire­pülni mertünk is, mind inkább vissza kell tö­rekednünk , ’s még magasb eszméinket is az 49 *) Az első füzet’bírálatát lásd idei Figyelmezőnk’27. számában. Szerk. **) Vesd össze e’ beszély’ bírálatát az 1838ki Figy. 41.’s köv. szer. is. Szerk.

Next