Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-12 / 19. szám

Nemzetközi kapcsolatok Lengyel delegáció tárgyalt a Csepel Autógyárban. — A Veszprém megyei va­­szari Hunyadi Tsz küldöttsége Norvégiá­ban folytatott üzleti tárgyalásokat. — Zala megyei bútoripari szakemberek ta­nulmányozták Jugoszláviában a Novo Gorica-i bútorgyárat. — A Kisalföldi Autójavító Szövetkezet két szakembere tapasztalatcserét folytatott a Skoda Mű­vekben. — Bálla Sándor, az Ikarus üzem­vezetője Jugoszláviában járt tanulmány­úton. — A pozsonyi Dimitrov gyár de­legációja Peremartonban, az Ipari Rob­­banóanyagárugyárban tárgyalt. — Az NDK-ban, Magdeburgban és Berlinben tanulmányozta a peremartoni Ipari Rob­­banóanyagárugyár küldöttsége a növény­védő szerek gyártási technológiáját. — Az Országos Magyar Bányászati és Ko­hászati Egyesület dorogi csoportjának 35 tagú küldöttsége a csehszlovák Handlo­­vában tanulmányozta a bányaművelést. — Pécsett folytatott tárgyalásokat A. Mo­hár, a jugoszláv vitrovicai bútorgyár igazgatója. — Berts Géza, a Csepel Autó­gyár értékesítési osztályának vezetője Jugoszláviában járt tárgyaláson ját programját a IV. ötéves tervben vég­rehajtandó textilipari rekonstrukcióhoz is. 1975 végéig 300 millió forintos beru­házást szándékozik végrehajtani, amely­hez a kínált kedvező versenyajánlat alap­ján sikerült 250 millió forintos preferált bankhitelt szerezni. A fejlesztés a számí­tások szerint 860 millió forintra, tehát mintegy 50 százalékkal növeli a vállalat termelését az igen keresett kötöttáruk­ból. A fejlesztési program építési hánya­dának csökkentése végett a vállalat Debrecenben megvásárolta a gördülő­csapágygyár régi telepét, amelyet mini­mális átalakítással igen gyorsan alkal­massá tud tenni saját céljaira, s így a debreceni gyáregység termelése a jelen­legi évi 160 tonnáról 1975-ig legalább 280 tonnára növekedhet. A II. energetikai gépgyártási konferenciát június 8—12. között Budapesten, a Tech­nika Házában rendezi a Gépipari Tudo­mányos Egyesület és az Energiagazdál­kodási Tudományos Egyesület. Az ötna­pos tanácskozáson — melynek célja az energiagép-gyártás különböző területein elért eredmények ismertetése — a követ­kező szekciókban hangzanak el előadá­sok: 1. gőz-, gázturbinák és azok segéd­eszközei; 2. gőzfejlesztők és segédberen­dezések; 3. hőszolgáltató és egyéb ener­getikai berendezések, valamint az ener­­giagép-gyártással kapcsolatos általános kérdések. A fémszerkezetek az építésben egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, ezért egyik legfőbb hazai termelőjük, a Fémmunkás Vállalat évről évre gyorsuló ütemben növeli termelését. A vállalat gyártmányainak és szolgáltatásainak ér­téke tavaly 979 millió forint volt, csak­nem 30 százalékkal több, mint a meg­előző évben. A termelési érték az idén már átlépi az 1 millárd forintos érték­határt. A Fémmunkás Vállalat újszerű szol­gáltatásként fővállalkozói szerepet vál­lal az olyan építkezéseken, amelyeken az acél- és alumíniumszerkezetek felhasz­nálása dominál. Tavaly például fővállal­kozóként építette fel a Simontornyai Bőr­gyár 6000 négyzetméter alapterületű gyártócsarnokát, továbbá az AFIT 16 autómosó állomását. A fővállalkozói te­vékenység a vállalat egész termelésének értékében máris több mint 10 százalék­kal szerepel, s a következő években to­vább fog emelkedni. A vállalat társvál­lalkozóként kíván részt venni a könnyű­­szerkezetes építési program megvalósítá­sában. öt más vállalattal együtt társu­lást alakított évente mintegy félmillió négyzetméter alapterületű könnyűszerke­zetes építmény kivitelezésére az angol Conder-rendszer alapján, s e társulás részt vesz a könnyűszerkezetes program­hoz kapcsolódó állami támogatás, illetve hitelpreferenciák elnyeréséért indított versenypályázaton is. A közös terv meg­valósításában a Fémmunkás Vállalatnak fontos szerep jut, mert a könnyűszerke­zetes épületek anyagának mintegy fele fémből készül majd, s a társulás által megvásárlandó angol licenc díjának de­vizafedezetét is a Fémmunkás korszerű gyártmányainak exportja teremti meg. A felsőruházati kötöttáruk gyártásában az évi termelési értéket te­kintve az ország legnagyobb termelőjévé nőtte ki magát a Budapesti Finomkötött­árugyár. A vállalat 1963-ban alakult a zuglói és a rákospalotai kötöttáruüzem­ből. Azóta Debrecenben és Balassagyar­maton egy-egy új telephelyet hozott lét­re és a sokirányú fejlesztéssel termelése csaknem kétszeresére, évi 560 millió fo­rint fölé emelkedett. A termelés minőségi mutatóinak fejlődésére jellemző, hogy 1963 óta a létszám csak 50 százalékkal nőtt, a szintetikus fonalak felhasználása az akkori 5 százalékról tavaly már 57 százalékra emelkedett, az export értéke pedig az akkori 131 millió forintról 200 millióra. A BFK az elsők között dolgozta ki ma­ 2 nnnnnnn A csőszerelő munkák iránt az építőiparban egyre nagyobb a keres­let, mert a hagyományos víz-, gáz- és központifű­tés-szerelésen kívül — külö­nösen az ipari beruházásokon — szapo­rodnak a légtechnikai (klíma- és szellő­zőberendezés) szerelési feladatok. A nö­vekvő igények arra késztetik az ország legnagyobb ilyen jellegű vállalkozóját, az ÉVM-hez tartozó Csőszerelőipari Vál­lalatot, hogy gyorsítsa termelésének mennyiségi és műszaki fejlesztését. A vállalat tavaly már 1,3 milliárd forint termelési értéket ért el, 7,5 százalékkal többet az előző évinél. Generálvállalko­zóként maradéktalanul teljesítette köte­lezettségeit többek között a Kispesti Fű­tőerőmű, a székesfehérvári Ikarus-g­yár, a Kiskörei Vízlépcső és a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat építésében, továbbá több mint 3 és fél ezer lakás csőszerelési mun­káinak elvégzésében. A IV. ötéves terv­ben a termelési érték a vállalati elgon­dolások szerint évi 2 milliárd forintra növekszik. Ezen belül — a megrendelők igényeihez alkalmazkodva — még gyor­sabb ütemben nő a csőszerelőipari ter­mékek előregyártása: a jelenlegi évi 85 millió forintról 200 millió forint fölé. Ennek érdekében a vállalat nemrég 10 millió forintos beruházással új csarno­kot épített lőrinci előregyártó telepén. Új termékként nagy sorozatban készül a könnyűszerkezetes építkezésekhez úgyne­vezett vizesblokkok készítésére, azaz olyan könnyűsúlyú panelek előregyártá­­sára, amelyek tartalmazzák egy-egy épü­letrész összes csővezetékét, s könnyen csatlakoztathatók egymáshoz. Növényvédelmi gépesítési napokat rendez június 9-én és 10-én Debrecenben közösen a Gépipari Tudományos Egye­sület, a Magyar Agrártudományi Egye­sület, a Debreceni Agrártudományi Egye­tem, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet, a Hajdú-Bihar megyei AGROKER Vállalat és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár. A kétnapos tanácskozáson elő­adások hangzanak el a növényvédelem fejlesztési irányairól, a külföldi országok növényvédőgép-gyártásáról, és bemutat­ják a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár növényvédő és gyomirtó berendezéseit. SZALÁMIKARRIER (Folytatás az 1. oldalról) pengőről 6—8 pengőre szökött — a téli­szalámi kifogyott. Az idényszerű forgalmazás, és árának hullámzása a háború előtti termelési technológiából fakadt. Nyáron nem tud­tak téliszalámit gyártani. Azóta szalámi­­gyártóink ezt is megtanulták. A légkon­dicionált, és hűtött szalámigyárban — amelyben a hőmérséklet nyáron sem ha­ladhatja meg a plusz 15 fokot — egész évben folyik a gyártás. A téliszalámi gyártása szigorú techno­lógiai fegyelmet követel. Emiatt nem tud­nak máshol magyar minőségű téliszalá­mit gyártani. Ez egyik oka viszonylag magas árának is. Egy kg szalámi ára — éves átlagban — a felszabadulás előtt egyenlő volt 4 kg sertéshús árával; jelen­leg a téliszalámi árszintje ennél alacso­nyabb. A magyarországi árszínvonal ala­csony volta akkor is nyilvánvaló, ha tud­juk, hogy pl. Nyugat-Németországban ki­lója 20—24 márka. Érdemes fejleszteni. Mindezt húsiparunk vezetői nagyon jól tudják, éppen ezért távlati tervükben azt irányozták elő, hogy az ország szalámi­­gyártását 1985-re megkétszerezzék, vagyis a jelenlegi 8600 tonnáról 18—20 ezer ton­nára emeljék. A szegedi szalámigyár vezetői már ki­dolgozták fejlesztési tervüket. (Szalámit két gyárban, a budapestiben és a szegedi­ben gyártanak.) A mostani év mintegy 5 000 tonnás termelési kapacitásukat a IV. ötéves terv végére Szegeden szeret­nék megkétszerezni, tízezer tonnára emelni, s ebből a célból még egy, a mai­val egyenlő kapacitású új gyárat építeni. Ez a terv még csak szándék, amelynek elfogadása és megvalósítása a beruházá­si lehetőségektől és a kormány közeli he­tekben meghozandó döntésétől függ. De szabad legyen ennek a szegedi tervnek a közgazdasági megítéléséhez néhány ér­vet felsorakoztatni. Az első érv: a hazai fogyasztók sza­lámi szükségletét a mai áron az ipar­mag nem tudja kielégíteni. A termelés bőví­tése tehát a szükséglet oldaláról indo­kolt. A szalámi emellett a magyar élel­miszergazdaság egyik legjobb export­cikke. Nos, a szegediek fejlesztési terve komplex gyárat javasol, amelyben a sza­lámiüzem mellett, önálló vágóhíd, h­ús- és kolbász-, felvágott- stb. üzem is mű­ködne. A terv megvalósítása sokba, mint­egy háromnegyed milliárd forintba kerül. Dehát megéri. Ez a beruházás a évek so­rán — mint minden magyar szalámigyá­ré — megtérül. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a sertéstenyésztés legalább 30 százalékkal növekszik. A termelés vertikalitásának teljessé tétele feltétlenül szükségessé te­szi a húsfeldolgozói kapacitás bővítését is. A szegediek azzal is érvelnek, hogy egy meglévő gyár mellé építeni az újat ol­csóbb, mint az építkezés és a termelés meghonosítása új helyen. Figyelemre méltó érv. Ez persze nem zárja ki még egy, teljesen új gyár, más helyen törté­nő felépítését. Szalámigépgyárunknak szép a jövője. L. M. __ non 1H6­2JJ­Magyar gazdasági napok az NDK-ban Nyolcadik alkalommal rendez külföl­dön magyar gazdasági napokat a Magyar Kereskedelmi Kamara bel- és külföldi partnerszervezeteivel: London (1967), Helsinki, Belgrád, Zágráb, Szarajevó, Pá­rizs (1968), Prága, Pozsony, Bécs (1969), Düsseldorf és Zürich (1970) után az idén június 7. és 11. között az NDK fővárosa, Berlin és Magdeburg látja vendégül azo­kat a magyar szakembereket, mérnökö­ket, tudósokat, akik iparáguk, vállalatuk fejlődéséről, a gyártmányfejlesztésben el­ért legújabb eredményeikről számolnak majd be a német kollégáiknak. Magyarországnak a Szovjetunió után az NDK a legnagyobb kereskedelmi part­nere. Magyarország is az előkelő negye­dik helyet foglalja el az NDK külkeres­kedelmi partnerei sorában. A forgalom dinamikus fejlődése ellenére — 1966—70 között évi átlagban 12—13%-kal nőtt — még számos területen van kiaknázatlan lehetőség. Ezek feltárását hivatott előse­gíteni a Magyar Kereskedelmi Kamara és az MTESZ által rendezett előadássoro­zat is. A rendezvényen elhangzó 19 előadás főként olyan területeket érint, amelyeken az elkövetkező években fokozni kívánjuk az együttműködést, ill. növelni a szállí­tásokat. A szakmai előadásokat a rendezvény ünnepélyes megnyitóján dr. Hetényi Ist­vánnak, az Országos Tervhivatal elnök­helyettesének és a Magyar—Német Gaz­dasági és Műszaki—Tudományos Együtt­működési Bizottság elnökhelyettesének előadása előzi meg, címe: „A magyar— NDK gazdasági kapcsolatok és a IV. ma­gyar ötéves terv”. A rendezvény fővédnöke Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes és Wolfgang Rauchfuss, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, valamint Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és Rudolf Margott, az NDK Külkereske­delmi Kamarájának elnöke lesz. A hatékonyság témája nem hiányzott a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásokból sem. A SZOT írásos és szóbeli beszámolója, de a 700 küldött alapos és érdemi vitája olyan összefüggéseket is feltárt e manapság gyakran használt kifejezéssel kapcsolatban, amelyek rendszerint háttérben maradnak, pedig a ha­tékonyság tartalmi, lényegi részét alkotják. Az ugyanis közismert és elfogadott, hogy a szocializ­mus teljes felépítésén munkálkodva a fejlődés új, de igen nehéz szakaszához érkeztünk. Eljött az ideje, hogy a szükségszerű követelményeknek megfelelően a gazda­sági fejlődés intenzív útjára térjünk át. A negyedik öt­éves tervben éppen ezért a nemzeti jövedelem terve­zett növekedésének lehetőségét elsősorban a munka ma­gasabb termelékenysége biztosítja. A létszámnövelés egyre nehezebb és megoldhatatlanabbá válik. Így hát a hatékonyság növelésének elsődlegessége természetes. A gyártmány- és gyártásfejlesztés gyorsí­tása nyilvánvalóan kulcskérdése gazdasági fejlődésünk­nek, nélkülözhetetlen eszköze a termelékenység növelé­sének. Ám mindez csupán szűkített értelmezése a ha­tékonyság javításának, növelési lehetőségeinek. A­osz­­szabb időszakot tekintve azonban a ma leghatékonyabb­nak tűnő beruházás sem hoz megoldást, ha nem jár együtt a munka- és üzemszervezés korszerűsítésével, a munkakörülmények rendszeres és állandó javításával. A dolgozókról való gondoskodás, a kedvező üzemi légkör biztosítása nem ellenpólusa, hanem elválasztha­tatlan része a hatékonyság növelésének. S bármennyire is gyors „felfutást” ígérő egy-egy műszaki intézkedés, korszerűsítés, technológiaváltozás — mint beruházás — mégsem hoz és nem is hozhat tartós javulást a munka hatékonyabbá válásában, ha nem támasztják alá meg­lehetősen lassú kifutású, de mégis nélkülözhetetlen szo­ciális és emberi tényezőkkel. S a SZOT XXII. kongresszusán éppen e szélesebben, teljesebben értelmezett hatékonyság kapott teret a vi­tában. E felfogásnak azonban a szervezett dolgozók fó­rumáról el kell jutnia a gazdasági vezetők széles réte­geihez is. Csakis így szűnhet meg, hogy a lehetségesnél is vontatottabban haladjon továbbra is a munkaszer­vezés fejlesztése, a hatékonyabb munkára alkalmas üze­mi légkör kialakulása. A gépesítés, a technológia fej­lesztése, a zavartalan munkavégzés feltételeinek bizto­sítása nélkül, a törzsgárdatagok eddiginél sokkal na­gyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül csupán kezdeti fél­intézkedéseknek tekinthetők a hatékonyság növelése érdekében. Bármennyire furcsán, vagy szok­atlanul hangzik ma még az egyoldalú, szűk ökonómiai szemlélet képviselői számára, tudomásul kell venni, hogy a hatékonyság hosszú távú, tartós növelésének nem elhanyagolható tényezője az ember. A termelő, dolgozó közösség embe­rek együttese és az „emberi beruházások” tétele nem ellenpontja, hanem nélkülözhetetlen része, elválasztha­tatlan oldala a hatékonyság javításának. Nemzetközi konferencia A Maneg­ement Centre Europe ebbe­n az évben június 15—17 között Budapes­ten a Duna Intercontinental szállóban tartja — ezúttal IV. — konferenciáját a kelet-nyugati kereskedelemről. A konfe­rencia fő referátumát Jean-Jacques Ser­­van-Schreiber francia képviselő, az „Amerikai kihívás” című világsikert ara­tott könyv szerzője tartja. A konferen­cián magyar részről Fekete János, a Nemzeti Bank elnökhelyettese és Rédei Jenő, a Konjunktúra- és Piackutató Inté­zet igazgatója tart korreferátumot. FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 12.

Next