Figyelő, 1983. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)
1983-11-10 / 45. szám
No mit gondol, mi ez? A du . gott orrom alá kolléganőm egy formátlan, görbe szerkentyűt. Megszemléltem elölről és hátulról, alulról és felülről, továbbá két oldalról oldalnézetben, némi habozás után rávágtam, hogy egy elfuserált krumplipasszírozó. Ezek után megkérdeztem kolléganőmet, hogy miért vásárolta ezt meg? Erre ő közölte, hogy amikor megvette, ez még teljesen normálisnak kinéző krumplipasszírozó volt, csupán az első használat után vált ilyenné. — És mit akart vele passzírozni? — érdeklődtem udvariasan. — Talán marhaszegycsontot, netán kókuszdiót? Ám ő megnyugtatott, hogy főtt krumplit akart vele passzírozni, akár hiszem, akár nem. Beletette, összefogta a nyelét, ahogy ezt a normális passzírozóknál szokás, majd összenyomta. És íme, nem a passzírozó változtatta meg a krumpli formáját, hanem fordítva. Ezek után közelebbről megtekintettem a nevezetes passzírozót. Megállapítottam, hogy szélei sorjásak, szegecsei rozsdásodnak, az erőátvitelre szolgáló nyél és szár fémanyaga puha, mint a vaj. Ezenkívül észrevettem, hogy rá van írva: HONGKONG. Ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a passzírozót importálták, méghozzá konvertibilis devizáért. Elképzeltem milyen nehézségekkel járhatott ennek a passzírozónak a beszerzése. A szűkös keret elosztásánál bizonyára hosszasan mérlegelték miféle hiányokat is kell importból pótolni, esetleg más importból kiváltani, így került a listára a passzírozó. Ám ez még semmi! Milyen széles körű, alapos és szerteágazó piackutatásra lehetett szükség ahhoz, hogy egy olyan passzírozót találjanak, amellyel nem lehet passzírozni ? Míg végre ráakadtak erre a passzírozóra! Nem lehetett kis munka. — bóc — Bízni kell ! Bízni kell az emberekben, még a szakemberekben is, mert ha nem, könnyen csalódhatunk. A kollégám herkentyűjének elromlott a szerkentyűje. Nem akarom megmondani, hogy milyen készülék, csak annyit árulok el, hogy esténként a híradót nézi rajta. Ha többet is mondanék, attól félek, hogy az összes tévészerelő megsértődne. Szóval elromlott a herkentyű. Sebaj, több is romlott Takácsnál. (Így hívják a kollégámat.) Egyszerű ügy. Kihívta az e készülékek javítására létrehozott vállalatot. Ki is jöttek, és közölték, hogy ki kell cserélni a szerkentyűt, ami 500 forintba kerül, azonban nekik jelenleg nincs ilyen alkatrészük. Egy darabig még vártak, de mivel kollégámnak semmi kézzel fogható javaslata nem volt, távoztak. Ekkor kerültem én a történetbe, munkatársam hozzám fordult segítségért. Mivel szerkentyűm nekem sincs, ajánlottam neki egy maszek szerelőt, aki jött, illetve ment, szerelt, majd számolt. — összesen négyszáz forintot kért csak — mondta elégedetten kollégám. — Kettőszáznyolcvan forint volt a szerkentyű, és százhúsz a munkadíj. Munkatársam napokig abban a boldog tudatban járt a világban, hogy megspórolt száz forintot. Dicsérte is a maszek szerelőt. De ekkor elkövetett egy hibát. A kíváncsisága sodorta bajba. Az otthagyott hibás szerkentyűt bevitte egy szaküzletbe, és megkérdezte: kapható-e és mennyibe kerül. — Minden mennyiségben — mondta az eladó —, darabja ötvenhat forint. Kollégám imbolyogni kezdett, megrendült benne a bizalom, illetve a szakemberekbe vetett bizalma. Hát érdemes volt kíváncsiskodni? Ha nem érdeklődik, hanem bízik a herkentyűszerelőben, most abban a boldog hitben élne, hogy megtakarított száz forintot. Jobban kell bízni az emberekben. Még akkor is, ha szakemberek. H. I. „Schottola Ernő, a ruggyanta(gumi-) gyártás meghonosítója’’ felirat a Schottola kötszer- és vattaüzem századforduló körüli levélpapírján a cég régi dicsőségét hirdette. Schottola Ernő 1882. február 17-én céget alapított a külső Kerepesi úton öt-hat kisebb barakkban és egy elhanyagolt téglaépületben egy hengerszékkel, egy vulkanizáló kazánnal és néhány kezdetleges géppel megkezdte gumiáruk készítését. 1884-ben állami kedvezményért kérelmet nyújtott be az illetékes minisztériumhoz. Ebben többek között ezeket írta: „ ... a gumi és guttapercha gyárak azok, amelyek a legújabb iparágak közül nagyon gyorsan fejlődtek és abszolút fontossággal bírnak, amelyek nélkül modern technikai eszközökre gondolni sem lehetne ...” A 10 évre engedélyezett kedvezmény, az állami támogatás azonban megpecsételte Schottola sorsát. Két osztrák gumiipari gyár erős nyomást gyakorolt a kis cégecskére, végül a bécsi Österreichisch—Amerikanische Gumifabrik A. G. megszerezte a Kerepesi úti gyártelepet. Az osztrák vállalatot természetesen nem a telep, hanem az állami támogatás vonzotta. A Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank Rt. közreműködésével 1891 őszén megalakult osztrák tőkével a Schottola-cég jogutódja, a Magyar Ruggyantaárugyár Rt (MRG), amely meghonosította hazánkban a gumicikkek tömeggyártását. Az állami rendelések (MÁV) lehetővé tették a gyár rekonstrukcióját és továbbfejlesztését. 1983-tól megkezdték az első műszaki gumiáruk mellett, kerékpárgumik gyártását, 1895-től pedig már a gronijáték- és játéklabda-készítést. 1901-ben a „Tauril” védjegyű azbeszt-kaucsuk tömítő lemezek, 1909-ben pedig a „Palma” gumisarok gyártása indult meg. Az autógumigyártás beindítására 1911-ben került sor. A Tauril pneumatik 1912-ben, megjelenésekor nagy sikert aratott. Az első világháború folyamán az ugrásszerűen megnőtt kereslet ellenére a nyersanyagbeszerzés súlyos nehézségei miatt a termelés akadozott. 1922-ben a kordszövetbetétes Y-mintájú „Cordatic” pneumatik gyártását kezdték meg, később pedig a drótperemű „Cordatic”-ot. 1923-ban új gyártási eljárást dolgoztak ki, amit „Anode” néven szabadalmaztattak. A gyár iránt érdeklődést mutatott az angol Dunlop Rubber Co. Ltd., amely később főrészvényes is lett, s ezzel ablak nyílt a nyugati piacokra. A harmincas években az MRG Magyarországon szinte páratlan reklámkampányt indított. A kibontakozó hadi konjunktúra közvetlenül is érintette a gyár termelését és forgalmát, a kereslet egyre nőtt, így 1938-ban bővítették a pneumatikgyártó és kordfonalcérnázó üzemet. 1939-ben a gyár laboratóriumában elkészült az első műgumi, az Emergum”. Ezt követően a német kormány megbízásából a Semperit irányította a német eredetű műgumi — abuna — gyártását az MRG-ben. A háború végén a gyár dolgozói elrejtették a felszereléseket és nyersanyagot, így a gyár kitelepítése nem történhetett meg, s a megmentett anyagokkal, gépekkel 1945 márciusában megindult a termelés. 1951-ben a gyár neve Ruggyantagyár lett, s leválasztották róla minden, nem közvetlenül gumitermeléssel foglalkozó részlegét, s a vállalat a nehéz gumiáruk és pneumatikok profilgazdája lett. Ebben az évben a gumihulladék feldolgozására Autokémia Vállalat néven új gyár alakult, amelyből később fejlődött ki a Palma Gumigyár. 1983. július 1-ével alakult meg az Országos Gumiipari Vállalat, jelenlegi nevén a Taurus Gumiipari Vállalat. Az ipari nagyvállalatok sorában elsők között egyesítette iparágon belül szervezetileg a termelési folyamatokat, a tudományos kutatási és kísérleti munkát, valamint a hazai előállítású és külföldi származású gumiipari termékek országos készletezési, elosztási feladatait, miközben a termelés volumene és választéka jelentősen bővült. Pap János SIKERES VÁLLALKOZÓK Schottolától a Taurusig Látjátok, feleim, miként szakadtatok el a bölcs megértéstől, a felebaráti szeretettől, s miképpen lett úrrá felettetek a hebehurgya indulat. Példázatot, is mondok néktek erről, nemcsak amolyan kitaláltat; személyes élményem nyomán állítok elétek tükröt. Hogy meglássátok benne tenmagatokat, értetlenségtekkel és oktalan haragotokkal. íme a történet. Állok a pult előtt, s előttem a vevő párizsit kér, szeletelve. A derék, szeretetre méltó fiatal eladó odaballag a néhány lépésnyire álló szeletelőgéphez, s szép, vékony szeleteket vág. A vevő azonban tovább kér húskenyeret, ugyancsak szeletben. Most már marad a helyén a fiatalember, kést ragad... — Azt is géppel kérném — így a vevő. Az eladó szakmai oktatásban részesíti a vevőt, hogy azt nem lehet géppel, a vevő megesküszik, hogy másutt így szokták. Győz az eladó, marad a kés. Én következem, ugyancsak szeletelt párizsi igénnyel. Ezt az imént még lehetett géppel, nálam már ez sem megy. Szemlesütve érdeklődöm: ha egyszer van gép és az előbb használta is a párizsihoz, most vajon miért nem lehet? A fiatalember nyílt, acélos tekintettel ezt mondja: — Mit gondol, ha mindig odamennék a géphez, naponta harminc kilométert is gyalogolhatnék ... És itt állítsuk meg, feleim, a történet filmjét. Szánjatok magatokba, tegyétek kezeteket szívetekre, s mondjátok meg őszintén: gálád szokásotok szerint mit tennétek? Utat engednétek szilaj és sötét indulatotoknak, ingerülten vitába szállnátok ezzel a kedves, őszinte fiúval, lila fejjel a főnökért.’ lihegnétek. Egyszóval elpárologna belőletek minden emberségtek, gondolkozásra képtelenné válnátok, s oktalanul szidni kezdenétek a kereskedelmet, különös tekintettel a fiatalokra. Szánalmasok vagytok ilyenkor, feleim. Elmondom hát nektek, miként kellene ilyenkor viselkednetek és józan ésszel cselekednetek. Ha már a felebaráti szeretet kihalt belőletek, használjátok legalább az eszeteket és gondoljatok a takarékosságra. ★ Mennyi bölcs előrelátás van a fiatalemberben, amikor a feleslegesen megtett harminc kilométerről beszél. Ekkora napi gyaloglás nyilván elkoptatja a cipőt, ami nyilvánvaló anyagpocsékolás. Ezzel szemben tetemes energiát takarít meg azzal, hogy nem használja lépten-nyomon a gépet. Az ilyen felfokozott testi igénybevétel jobb esetben harántsüllyedést, de esetleg sérvet is okozhat. Kórház, műtét, munkakiesés, táppénz, mind megannyi felesleges pazarlás ... Ez jusson eszetekbe, becsüljétek meg az előrelátó eladót, távozáskor szorítsátok meg a kezét, s mondjátok: — Csak így tovább, barátom ... — sö — Főszerkesztő: Dr. Garam József. Főszerkesztő-helyettesek: Dr.dapest V., Alkotmány u. 10 Levélcím: Pf. 18. 1355 Telefon: Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest Vill., Blaha Lujza forgató Hirdetések felvétele a Hírlapkiadó Vállalat reklámszál bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással a KHJ 19? forint Külföldre a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat 83—5069. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Foldvnus János, Dr. Varga György. A szerkesztőség címe: Bu- 117-201. 119-664. 117-064.311-302. 127-664.311-564. Telex: 22-8613. 3. 1959 Telefon: 343-100. 336-130 Felelős kiadó Till Imre. igazgatatánál, tel.: 142-654 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető Hírlap Irodánál (EHI) Budapest V., József nádor tér L (1900) 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre terjeszti (Budapest I . Fő u. 32.) Zoltán vezérigazgató. HI ISSN 0015—086 X. Index: 25 283. Apróságok BIZTOS MÓDSZER A múlt század hatvanas éveiben történt, hogy egy amerikai szerkesztő Washingtonból érkező leveleit korábban kapta meg, mint máskor. Érdeklődésére megtudta, hogy szerencséjét egy farkasnak köszönhette, mely mérföldeken keresztül kergette a postakocsit. A szerkesztő felszólította a kormányt, hogy alkalmazzon a postavonalakra éhes farkascsordákat — a posta meggyorsítására. ★ MENNYI AZ ANNYI? — Mennyit kellene keresnie önnek ahhoz, hogy igazán gazdag és elégedett legyen? — kérdezték egyszer Bernard Shawtól. — Annyit, amennyit a szomszédaim szerint keresek — válaszolt Shaw. ★ MA IS MEGTÖRTÉNHETNE TRISTAN BERNARD — francia humorista bement egy vendéglőbe, leült és várta, hogy valaki jöjjön kiszolgálni. Jó néhány perc múlva elment az asztala mellett a tulajdonos. Megszólította őt: — Mikor nyílt meg ez a vendéglő? — Két éve — felelte a vendéglős. — De kár, hogy nem tudtam előbb, mert ha ezt tudom, akkor már régebben eljöttem volna ide. — Igazán? — kiáltott fel mosolyogva és elragadtatva a vendéglős. — Igen, ha két évvel ezelőtt ültem volna le ehhez az asztalhoz, talán mostanáig már kiszolgáltak volna.