Figyelő, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 1. szám
FÓRUM ffl FÓRUM © FÓRUM © FÓRUM © FÓRUM © FÓRUM 2 Meliorációs tájendexés menedék térületekkel A meliorációs fejlesztések keretében az eddig kialakított nagyméretű táblákban levő fasorokat, fa- és bokorcsoportokat, kisebb erdő-, rét-, legelőfoltokat és nádasokat felszámolták. A lekopaszított táj így sivataggá válik, ezáltal ■elveszti régi arculatát, s a jelenleg meglevő élővilágnak nagy részét. Az ilyen területeken nincs meg a lehetőség a biológiai védekezésben fontos fajok, illetve az ősi flóra és fauna megőrzésére, mert víz és erdő nélkül igen sok olyan faj kipusztul, amely a táplálékláncolatban nélkülözhetetlen. Természeti értékeink megóvására jelenleg a nemzeti parkokban, a tájvédelmi körzetekben, továbbá egyéb védett területeken van lehetőség. A többi területeken pedig elfeledkezünk a környezet védelméről. A fátlanná vált nagyüzemi táblákban egyre nagyobb károkat okoz, hogy a szél elhordja az értékes termőtalajt, vele együtt a vetőmagot, a műtrágyát és a gyomirtó szert. Az anyagok egy része az érintett táblák mellett a közeli táblákat is károsítja. Mindennek következtében szükség van az üzemekben a refugium (menedék) területek kialakítására, a táj védelmére és fejlesztésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a meliorációs fejlesztések előtt, illetve azok megkezdésekor a meglevő fásított, erdősített területek védelmet kapjanak, és a mély fekvésű rétek, nádasok stb. területén a víztározók kiépítésének lehetősége előtérbe kerüljön, így alakulhatnak ki az állandó refugiumok, ahol az erdőhöz, vízhez és gyepes területekhez kötődő flóra, fauna üzemi védelem alá kerül. Bárándon például az Új Élet Mgtsz területén 1976-ban kezdődött az üzemi melioráció fejlesztése, ahol az I. és a II. meliorációs üzem területén végzett táblásítás után a szokásos módon felszámolták a fásított területeket. Helyettük a nagyüzemi művelésre nem alkalmas kisebb táblarészek fásítására került sor, így nagyrészt fátlanná vált a meliorált terület. Ez arra késztette az üzemet, hogy a meliorációhoz kapcsolódó környezetfejlesztési tervet a DATE Termelésfejlesztési Intézettel elkészíttesse. A tervben az I. és II. ütem területének nagyobb fásítása már előtérbe került, továbbá a meloráció III. ütemének területén a meglevő fásított és erdősített területek védelmet kaptak. A mély fekvésű összefüggő rétek és nádasok területét pedig a víztározó kiépítésére tervezetten, ezeken a területeken alakultak ki a refugiumok. Itt a vízhez és erdőhöz, illetve gyepes területekhez kötődő flóra és fauna üzemi védelem alá került. Az eddigi tapasztalatok alapján szükséges, hogy a meliorációk fejlesztése előtt vagy azok megkezdésekor kijelölésre kerüljenek az állandó refugiumterületek. A kijelölést úgy kell végezni, hogy a mező-, erdő- és vadgazdálkodás mellett a környezetvédelem érdekei is előtérbe kerüljenek. A táblákban több helyen védelem alá és fejlesztésre kerülő refugiumok tájesztétikailag is előnyösek és jelentős gazdasági hasznot hozó területek. Az ilyen területeken megtalálhatók a táj természeti értékét képviselő növény-és állatfajok. Ezek a refugiumok mezőgazdasági szempontból háborítatlanok, nagyrészt kis méretű területek is lehetnek,ahol az üzem elrendelheti, hogy e területeket kik látogathatják. Így az itt található ritka növények, továbbá a föld felszínén és a felszín alatt levő állatok (talajmikróbák) védelme biztosított. A vadgazdálkodás szempontjából ezek a területek ugyancsak ideálisak. Fejlesztésük során vadgazdasági beruházásokra is sort kell keríteni, mivel védelmet nyújtanak a mezőgazdasági technológiák által károsított vadfajoknak. Kívánatos, hogy a mezőgazdasági üzemek az élőhelyként felhasználható és nagyüzemileg nem művelhető területeket vadgazdálkodás céljára adják át, és minél szélesebb körben segítsék elő az élőhelyek kialakítását. A felsorolt területeken a környezetvédelem és a vadgazdálkodás célja együtt valósul meg, amiből a közvetlen környezetnek, a népgazdaságnak, s nem utolsósorban a következő nemzedéknek egyaránt haszna lehet. Hosszú távon azzal is számolunk, hogy ezeken a területeken kialakulhatnak olyan génrezervátumok, melyek a biotechnológiáik megvalósításához felhasználhatók lesznek. Erdő-, mező- és vadgazdasági hasznosítású refugiumterületek kategóriájába azok a területek tartoznak, ahol a környezetvédelmi feladatok másodlagosak, inkább az erdő-, mező és vadgazdasági hasznosítás kerül előtérbe. A nagyobb kiterjedésű, gyenge termőképességű szántó-, rét- legelőterületeket erdősítés, továbbá a mély fekvésű rétek, nádasok — kivett területek — sóder- és homokbányák üzemi víztározóvá fejlesztés után hasznosíthatják. Az összefüggő, nagyobb erdőterületek erdőgazdasági hasznosítása hosszabb idő után jön figyelembe. Addig a vadgazdálkodás számára jól felhasználható területként szolgálnak. Az üzemi víztározók kiépítése, után a mezőgazdasági hasznosítás figyelembe jöhet, azt öntözésre, halasztásra és vízi szárnyas nevelésére jól ki lehet alakítani. A szikes legelőterületek fásításának jó példáját láthatjuk Püspökladányban a November 7. Mgtsz területén. Ezt a fejlesztést a helyben működő Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomása tervezte és irányította. Az intézet saját szikes területén 8 hektáron olyan arborétumot létesített, ahol a világ mindenfájáról származó, mintegy 1500 fa és cserje díszült, és ez egy ott élő faunának a refugiuma. A meliorált területeken referenciát a hencidai Új Élet és a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Mgtsz-ek szolgáltatnak a refugiumok kijelölése és azok fejlesztése témakörében. A felsoroltak megvalósításához és elterjesztéséhez szükségesnek tartjuk az üzemi tenniakarás, a tudományos megalapozás és a jó szakmai kivitelezés mellé mindazok támogatását, akik helyeslik a mezőgazdasági üzemek területén és azok környékén a refugiumok megvalósítását. Dr. Köhler Mihály főmunkatárs DATE Termelésfejlesztési Intézete Debrecen Ennekkövetkezményeként az ellenőrzés nem komplexitásra, hanem a kiadott intézkedések végrehajtására koncentrált. A hibák tehát sehogyan sem illettek bele a képbe, feledve azt az ősrégi tapasztalatot, miszerint a gazdaságban a siker mellett ott vannak a sikertelenség nyomai is. Valójában egy gazdaság még elméletben sem állhat csupa kitűnő hatékonyságú vállalatból. Ez a törekvés érhető tetten egy olyan idealizáló attitűdben, mely az alacsony hatékonyságú vállalatok radikális csökkentését tűzte célul. Eközben az elérendő szint méréséhez bekalkulálta a rossz hatékonyságúakat is. Arról már nem is beszélve, hogy ez még elméletileg is abszurd, hiszen megvalósíthatóság esetén egy ponton már a legjobbak közül kellene kiválasztani a „rosszakat”. Másfelől világszerte tapasztalható: a vállalatok elsősorban nem az alacsony hatékonyság miatt, hanem a folyamat megszakadása (likvidálás! hiány!) következtében kerülnek csődbe. A gyakorlati munkában tehát fontos annak felismerése, hogy a hibát elkendőzni a legnagyobb hiba. Ez egyébként a pedagógiában alapelv. Mégis, nagyon nehéz erre még a vezetőket vagy éppen őket rávenni, hiszen az image-be ez nem fér bele. Mit szól a minisztérium, a pártbizottság stb. a hibákhoz? Ezért tapasztaltam azt, hogy a belső ellenőrzés erős nyomás alá került, amikor a PM (korábban a Bevételi — most az Ellenőrzési Főigazgatóság) munkájában kezdte felhasználni ennek dokumentációját, így azután a hibákkal való azonosulásból semmi sem lett. Talán fcóltam olyan felfogással is, hogy a hibákkal való azonosulás badarság. Bár nálunk a filozófia már a középfokú szaktudásnak is tartozéka, mégis nehéz megérteni, hogy tévedni emberi dolog. Pedig általában ezt azért elfogadják. De miért éppen egy olyan bonyolult folyamatban, mint a gazdálkodás, ne lenne hiba? Ezt már minél feljebb kerülünk a vezetési létrán, annál nehezebb elfogadtatni. Pedig, ha megváltoznak a feltételek és nem a puszta szimpátia az egyetértés, hanem az asztalra tett valódi eredmény lesz ez egyedüli minősítő, ha így alakul ki az a bizonyos image, akikor talán könnyebb lesz megérteni, de elviselni is saját hibáinkat. Mi az azonosulás haszna? Ezt a vezetéstudomány az utóbbi évtizedekben feltárta. A vezetőképzés mostanában kezdi alkalmazni. Elsősorban is ez vezet a tárgyilagos és valósághű önértékeléshez, mely minden vezetői magatartás előfeltétele. Ha megismerjük önmagunkat, jobban érthetjük környezetünket. Emellett még a felismert hiba már félig kijavításra került. Ha tudjuk, mi a hiba, jobban látjuk a kijavítás módját. Megismertet a környezettel. Reálisan látjuk versenytársainkat, jobban tudjuk a jövőt befolyásolni. Végül, de nem kimerítve a sort, alapja a mások iránti bizalomnak. Valahogy emberségesebb lesz a munkahely, nő és hasznunkra válik a demokrácia. Ehhez azonban a tükörbe nézés bátorsága kell, mindenekelőtt a vezetők részéről. Az eszköz pedig: az ellenőrzés. A reálfolyamatokra irányított általános figyelem. Marosi János ny. vezérigazgató-helyettes Azonosulás hibáinkkal Lassan kibontakoznak a gazdálkodás új, szigorúbb feltételei. Ez múlhatatlanul magával hozza az ellenőrzés módszerének megváltozását általában, de a vállalaton belül is. Ez nagy jelentőségű, egyszersmind egyik legneuralgikusabb pontja a gazdálkodásnak. Nemcsak nálunk, de szerte a világban. Az olvasott szakember tudja, se szeri se száma a szakirodalomban az ellenőrzésről szóló írásoknak. A nagy kérdés: milyen a jó és hatékony ellenőrzés? A válasz az első pillanatban nem tűnik nehéznek, de amint a gyakorlat területére lépünk, számtalan nehézséggel találjuk magunkat "szemben". Erre vallanak a hazai ellenőrzésre vonatkozó írások is, melyek a reform kezdete óta egyre erőteljesebben tükrözik az ellentmondásokat. Hosszú évek tapasztalatai alapján magam is azok közé tartozom, akik a vállalati kép sajátos kialakításában látják az ellenőrzés nehézségeit. Az immár meghonosodott kifejezéssel élve, az „image’’ nem a piac ítélete, hanem az irányítás bizonyítványa. Még a közvélemény is főleg a gazdasági eredményektől elvonatkoztatott információ alapján rangsorol. Éppen az utóbbi időkben okoz némi zavart, hogy korábban megingathatatlannak hitt vállalatok kerültek bajba. Pedig nyilvánvaló, hogy ott is volt külső és belső ellenőrzés. Ha ennek okait kutatjuk, gazdaságtörténeti érdekességként tűnik fel az az egyszerűsítésre való hajlam, melyet azután a direktív irányítás idejében még tetéztünk, miszerint a hangsúly nem a reálfolyamatok tényezőiben van, hanem elsősorban az állam — 1948. után a párt és az állam — határozatai alapján dől el a gazdasági hatékonyság kérdése. Tyúk vagy tojás? Aki figyelmesen olvassa a Figyelőt, az az 1984/49. számban a következőkre figyelhetett fel: „A tervezés műhelytitkai” című cikkben tájékoztatást kapunk arról, hogy a középtávú tervvel (makro) összefüggésben — egyik gyenge pont a vállalati magatartás prognosztizálásának alacsony színvonala, és hogy a belső gazdasági folyamatok előrejelzése érdekében elengedhetetlen a várható vállalati magatartás feltérképezése. Néhány oldallal hátrább az Állami Fejlesztési Bank kötvény-árfolyamai kommentálása során már a következőket olvashattuk: „Nem nehéz e törekvés mögött felismerni az új gazdasági szabályozók hatását, de a jelenség arra is figyelmeztet, hogy a vállalati magatartás menynyire a központi szabályozás, és nem a valós piaci folyamatok hatása alatt áll.” Véleményem szerint tovább egyszerűsíthető a téma, hiszen :— mind a Népszabadságban (1984. október 13.) közölt interjú Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, — mind a „Viták a tervezésről” (Figyelő 1984/45) című cikkből egyértelmű, hogy nálunk, a piac szabályozott, illetve, tervszerűen szabályozott, tehát nem valós. Ismertek továbbá a tervezők előtt a versenyviszonyok kiteljesedésénnek korlátai is: — a világpiaci versenyképességünk gyengéi, — az importverseny korlátai, — a KGST-országokkal való kapcsolataink megtervezett jellege, — a társadalmi korlátok. Higgyük el tehát, hogy a változó vállalati magatartás — az állami (központi) szabályozás hatása alatt áll és, hogy — a vállalatok is „prognosztizálják az állam várható magatartását”, amint ezt egyszer egy nagyvállalat közgazdasági főosztályvezetője a hogyan tovább kérdésemre találóan megfogalmazta. Más kérdés természetesen, hogy a gazdasági környezet jelentős változásai közepette a vállalati magatartás meghatározása a vállalat számára is bonyolultabb lett. A kényelmes, lusta vállalataink receptje közismert: amíg lehetett, illetve lehet, volument és árat növelnek, — ezt követi a termékösszetétel előnyös változtatására való törekvés, — utoljára marad a költséggazdálkodás. Találóan állapítja meg Kónya Lajos a „Lehetőségek és buktatók” című cikkébez (Figyelő 1984/49.), hogy „Ez utóbbihoz azonban még idő kell, csak fokozatos javulásra számíthatunk.” Ehhez kapcsolódik Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes már hivatkozott interjúbeli megállapítása: „A vállalatoknak még mindig jócskán van módjuk arra, hogy a hanyag, rossz munkát, ,a pazarló gazdálkodás költségeit beépítsék áraikba.” Tisztelet a kivételeknek, meggyőződésem szerint vállalataink zöme arra tart, — amerre lehetősége van és — amerre kényelmesebb. A gazdálkodó szervezetek tervezési és gazdálkodási önállóságával való maximális egyetértésem mellett is azonban — elsősorban össztársadalmi érdekből — az a véleményem, hogy behatóan kell foglalkozni a vállalati tervezés műhelytitkaival is. A vállalati tervezés műhelytitkainak feltárása nélkül ugyanis a várható, vállalati magatartás feltérképezése sikertelenebb vállalkozás lenne. Az érvényesülő vállalati magatartás ugyanis jelenleg bonyolult összetevők eredője, melyek az állami (központi) szabályozás csak egy — bár egyre jelentékenyebb — része. Az inflációval való együttélés, egy- egy más telephelyű gyár speciális gazdasági környezete, az esetleges leválási törekvések stb. külön-külön is eredményezhetik azt, hogy — nem lesz érdek" a vállalati tisztánlátás, — az állami (központi) szabályozás hatása megáll a vállalatnál. Tudom, hogy minden hasonlat sántít, de talán mégis igaz: — az állami (központi) szabályozások, azok változásai egy mozgólépcsőre léptetik a vállalatokat, de a mozgólépcsőn is lehet csak állni, vagy még saját erőből is haladni. Azt meg lehet állapítani, hogy ki nem tud fellépni a mozgólépcsőre, és hogy mi lesz a mozgólépcső sebessége... Ha majd az lesz prognosztizálható, hogy a vállalatok többsége, zöme a mozgólépcsőn saját erejéből is halad egy gyenge ponttal kevesebb akadálya lesz a középtávú terv megalapozásának. Reich Sándor mérnök Budapest A szerkesztőség, fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. 1985. JANUÁR 3.