Figyelő, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
A népgazdaság fejlődése és egyensúlyának javulása 1985-ben megtorpant. Ez annál is inkább váratlanul érte a gazdaságirányítást, de a gazdálkodó szervezeteket, a lakosságot, az egész társadalmat is, mivel a gazdaságpolitikában végrehajtott 1979. évi változtatás óta a népgazdaság alapvetően eredményesen valósította meg a fő célokat. A külgazdasági egyensúly 1979—84. között folyamatosan javult, a népgazdaság 1978-ban még majdnem 60 milliárd forintos behozatali többlete , 1979—81-ben csökkent, majd 1982-től kiviteli többlet alakult ki. Ez az 1982—84 években folyamatosan nőtt és a cserearányok jelentős romlása ellenére 1981-ben meghaladta a 30 milliárd forintot. Ezt egyrészt a kivitel folyamatos és erőteljes, átlagosan évi 5,6 százalékos emelkedésével értük el, másrészt azzal, hogy eközben a behozatal csökkent. A konvertibilis elszámolású valutákban az adósságállomány növekedése megállt, sőt 1982 óta csökkent. A külföldi fizetőképességet fenyegető veszélyt a nemzetközi fizetési válság körülményei között is elhárítottuk, a folyamatos fizető- és hitelképességet helyreállítottuk. Ismeretes, hogy a külgazdasági egyensúly ilyen javulásához a belföldi felhasználás mérséklése az eredetileg elgondoltnál hosszabb ideig — három helyett hat évig — és nagyobb mértékben járult hozzá. Hat év alatt a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása csaknem 11 százalékkal lett kisebb. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a nettó felhalmozás hat év alatt 64 százalékkal csökkent, aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában — 1981. évi árakon — 28 százalékról 11 százalékra mérséklődött. A beruházások jelentős csökkenése nem kívánatos hatásokkal járt a gazdaság korszerűsítésének folyamatában. A lakosság életszínvonala eközben védelemben részesült. Hat év alatt a lakosság egy főre jutó reáljövedelme több mint 6 százalékkal, fogyasztása több mint 8 százalékkal nőtt. Az átlagos reálbér és a társadalmi juttatások többsége egyedi reálértékét azonban így sem sikerült megőrizni. A gazdaságpolitika tudatosan kialakított, a fő célt szolgáló eleme volt az, hogy gazdasági növekedés üteme ilyen körülmények között elkerülhetetlenül lelassult. Mivel azonban a termelőszférában, főleg az iparban a kívánatos szerkezeti változások a vártnál lassabban valósultak meg és így a feldolgozóipar nemzetközi versenyképessége viszonylag csökkent, a növekedési ütem lassulása a vártnál erőteljesebb volt. Az 1979—84. közötti időszakban a nemzeti jövedelem csak évi kb. 1,5 százalékkal nőtt oly módon, hogy a hatéves időszakon belül négy évben 2,3 százalékkal, két évben pedig nem vagy alig emelkedett. A fentieket több szempontból is érdemes volt felidézni. Egyrészt ennek alapján érthető, hogy az 1985. évi népgazdasági terv a külgazdasági egyensúly javításában elért eredmények talaján okkal és joggal irányozta elő a gazdasági fejlődés pályája módosításának a VII. ötéves terv céljaival összehangolt megkezdését, a belföldi felhasználás csökkenésének megállítását, ezen belül a beruházásoknak és az átlagos reálbérnek lényegében az 1984. évi szinten tartását, a külső egyensúly további javítása és megszilárdítása mellett. Másrészt az 1979—84. között elért gazdasági eredmények hátterében az 1985. év eseményei valóban jogosan minősíthetők egy javulási folyamat során bekövetkezett megtorpanásnak, amelyek összességükben nem jellemzik a magyar gazdaság teljesítményeit, fejlődésének vonalát. A tavalyi folyamatok Az 1985. évi gazdasági folyamatok alapvető jellemzői összességében kedvezőtlenek: a nemzeti jövedelem alig vagy nem nőtt, a belföldi felhasználás kis mértékben — lényegében a tervezettnek megfelelően — emelkedett; a népgazdaság kiviteli többlete az 1984. évinél számottevően kisebb lett. Az, hogy a nemzeti jövedelem a tervezett 2,3—2,8 százalékos növekedés helyett lényegében az előző évi szinten maradt, több kedvezőtlen — objektív és a gazdasági munkából adódó, átmeneti és tartós — tényező együttes hatásával magyarázható. Az ipari termelés az év első öt hónapjában összességében nem nőtt, a további hét hónapban viszont az egész évre tervezettet előíró ütemben emelkedett. Az év egészében a növekedés a tervezett 3 százalék helyett nem éri el a 2 százalékot. Ezen belül figyelemre méltó: a belföldi értékesítés a tervezett körül, a rubel elszámolású kivitel azt is meghaladóan nőtt, a konvertibilis valutákban elszámolt ipari export azonban a tervezettnél és a korábbi éveknél lassabban, alig emelkedett. Az építőiparban a termelés az első negyedévi — főleg az átlagosnál hidegebb és tartósabb tél hatására bekövetkezett— nagymértékű visszaesés után már kedvezőbben alakult, de az év egészében így sem éri el a tervezett szintet. A mezőgazdaságban is csökkent a termelés. Ennek fő tényezői az elfagyások hatására a szőlőtermelés nagymértékű visszaesése, a zöldség-gyümölcs és gabonatermelés mérséklődése, valamint az, hogy az állattenyésztés termelése — amelynek a kedvezőtlen külső feltételek miatt szinten tartását terveztük — a jövedelmezőség romlása miatt csökkent. A nemzeti jövedelemnek a tervezettől való elmaradásában a fenti tényezők mellett jelentős szerepet játszott a tervezettet — főleg a rendkívüli tél hatása miatt — meghaladó energiafelhasználás és az azzal is összefüggő energiaimport terhe. (A rendkívüli tél miatt a különböző hatásokat együtt tekintve — becslés szerint — a nemzeti jövedelem 1—1,5 százaléka esett ki.) A belföldi felhasználáson belül a lakosság nominális és reáljövedelmei, illetve fogyasztása lényegében a Dr. Balassa Ákos két ötéves terv határán ak foka így összességében jóval kisebb lett a tervben, illetve a gazdasági szabályozás módosításakor számítottnál. Igaz, emögött fokozódó differenciáltság húzódik meg: egyes szféráikban — például a feldolgozóiparban — nőtt, másutt viszont csökkent a létrehozott jövedelem; a gazdasági szabályozórendszer változása pedig bizonyos átrendező hatással is járt az egyes gazdálkodó szervezeteknél az adózás után maradó jövedelmek arányait illetően. Lényeges változások kezdődtek meg 1985-ben a gazdaságirányítás rendszerében, ennek keretében módosultak a vállalati gazdálkodást érintő fontos gazdasági szabályozók is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen időszakokban a gazdálkodó szervezetek magatartása átmeneti jellemzőket is felvesz; a változásokat közvetlenül követő időszak folyamatai alapján ezért az új gazdasági szabályozás megalapozottan nem értékelhető Előzetesen az állapítható meg, hogy a szabályozás több fontos, az 1985. előttihez képest egyértelműen pozitív — a gazdasági hatékonyság növelésére, a szerkezeti változtatások gyorsítására ösztönző — elemének hatása viszonylag lassan bontakozik ki. (Ezen belül a nem hatékonyan működő vállalatok a vártnál kevésbé aktívan alakítják át gazdálkodásukat és az állam kisegítő akcióira várnak, gyakran eredménnyel. A gazdaságirányításban eddig megvalósított változások — a fokozatos bevezetés miatt — még csak részlegesek, ezért nem komplexek, így bizonyos értelemben „felemásak”: a kedvező folyamatok kibontakoztatásához a megkezdett módosításokat tovább kell vinni, egyes területeken fel kell gyorsítani, néhány ponton pedig kisebbnagyobb kiigazítások is szükségessé váltak. A helyzethez igazodva már a VII. ötéves népgazdasági terv előkészítésének korábbi szakaszaiban is — akkor, amikor a tervkoncepciót még az 1985. évi népgazdasági terv megvalósulására számítva alakítottuk ki — a gazdaság helyzetét és fejlődésének lehetőségeit objektíven és reálisan értékelők számára egyértelműen világos volt, hogy a népgazdaság konszolidálásának 1979-ben megkezdett folyamatát 1985- ben nem lehet lezártnaktekinteni. Ezt az 1986—90 közötti tervidőszak első éveiben még folytatni kell; ezek az évek — sajnos — még nem lehetnek az olyannyira kívánatos fellendülés évei, hanem inkább a nehézségekből való kilábalás folytatásának és befejezésének időszakát jelentheti. Már akkor is felismerhető volt illúzió azt gondolni, hogy „túl vagyunk a nehezén". Nem vagyunk túl még az egyensúly helyreállításával összefüggő nehézségeken sem, emellett előttünk áll az ennél nem könnyebb, inkább bonyolultabb feladat: a hatékony gazdaságkorszerűsítő és struktúrafejlesztő, ugyanakkor kiegyensúlyozott és a korábbinál erőteljesebb ütemű fejlődés kibontakoztatása. Az 1985. évi gazdasági folyamatok — ezen belül a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlása — még bonyolultabbá tették az 1936. évi gazdasági fejlődés tervezését, ezzel a VII. ötéves és az 1986. évi népgazdasági tervek kialakítását. A VII. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalát, fő céljait nem kellett eltéríteni a korábban meghatározottaktól, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusának határozatai is megerősítettek. Az 1986. évi népgazdasági terv alapvető jellemzőit azonban természetesen hozzá kellett igazítani a népgazdaság megváltozott helyzetéhez. 1986-ban a fő feladat: megkezdeni a VH. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak megvalósítását. Az ötéves terv — mint ismeretes — változásokat irányoz elő a gazdaságpolitika célrendszerében: a célok között az első helyre kerül a világgazdasági folyamatokhoz való igazodás, a műszaki fejlesztés, a struktúraváltozások, ezzel a hatékonyságjavulás meggyorsítása; továbbra is fontos feladat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása és megszilárdítása; ezekre alapozva kell élénkíteni a gazdasági fejlődés ütemét és gyorsuló ütemben emelni kell a belföldi felhasználást. Az ötéves terv is hangsúlyozza: ezeket a változásokat csak fokozatosan, mindig az elért eredmények talaján, azokat erősítve lehet megvalósítani. 1986-ban a gazdaság tavalyi megtorpanása, egyensúlyi helyzetének romlása után a célok között még a korábban vártnál nagyobb súlyt kap e folyamat viszszafordítása, ennek keretében a külgazdasági egyensúly javítása, a külföldi adósságállomány csökkenése érdekében ismét növelni kell a konvertibilis valutákban elszámolt kiviteli többletét. Ehhez a kivitelt ismét gyorsabban kell növelni, mint a behozatalt. Ezért a gazdasági fejlődés gyorsítása egyrészt elengedhetetlen — de az nem támaszkodhat a felhasznált erőforrások bővítésére, hanem csak a hatékonyság javítására —, másrészt azonban a növekedés üteme nem érheti el az ötéves tervidőszak egészére átlagosan tervezettet. A belföldi felhasználás számottevő emelésére pedig nincs lehetőség, de az természetesen nem is csökkenthető. Az 1986. évi népgazdasági terv kialakítása során azt is tekintetbe kellett venni, hogy a gazdasági szabályozás lényeges változtatása nem volt számításba vehető. Egyrészt ennek szükségessége vagy indokoltsága sem volt alátámasztható, hiszen az 1985. évi változtatások teljes hatásának kibontakozása még csak ezután várható, és ezért megalapozott értékelésükre is csak később kerülhet sor. Másrészt a gazdálkodó szervezetek is inkább a szabályozás legalább viszonylagos stabilitását várták a gazdaságirányítástól. Ezért e téren csak kiigazító és kiegészítő lépések megtételére nyílhatott mód. Ezek célja kettős: egyrészt elősegíteni a termelés exportorientált fejlesztését, a konvertibilis elszámolású kivitel növelését, és ezzel összhangban a termelési szerkezet gyorsabb korszerűsítését; másrészt alátámasztani a pénzügyi egyensúlyi helyzet kedvezőbb alakulását, a kiemelkedést fékező politika követése mellett megalapozni a lakosság vásárlóerő és árualap összhangját. Mindezt tekintetbe véve alakultak ki az 1986. évi népgazdasági terv fő előirányzatai. A terv szerint a nemzeti jövedelem 2,3-2,7 százalékkal emelkedik. Ennek alátámasztására az ipari termelést 2-2,5 százalékkal, az építőipari termelést 1-1,5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelését pedig 3-3,5 százalékkal (1984-hez képest 2-2,5 százalékkal) kell növelni, s számottevően mérsékelni szükséges a fajlagos energia- és anyagfelhasználást. Ez utóbbit az erre irányuló központi gazdaságfejlesztési programok végrehajtása is elősegíti. A gazdasági növekedés tervezett üteme — az 1985. évi „bázist” meghatározó egyes átmeneti tényezőket is tekintetbe véve — mérsékeltnek tekinthető. Erőteljesebb szerkezeti változás A termelőágazatokban a gazdasági fejlődés lehetőségei az eddiginél is fokozottabban függnek a szükséges szerkezeti változások eredményességétől. Az iparban — ezen belül főleg a feldolgozóiparban — kissé lassul a rubelelszámolású kivitel növekedése, ugyanakkor erőteljesebben kell emelni a konvertibilis elszámolású exportot. Több feldolgozóipari vállalat csak akkor tudja termelőképességét kihasználni és csak akkor tud jövedelmezően gazdálkodni, ha az értékesítési követelmények változása és a gazdálkodás javítása érdekében jelentősen módosítja a termelés összetételét; ha ezt széles körű műszaki-fejlesztési piaci és termelés-szervezési intézkedésekkel is alátámasztja. A szénbányászatban és a kohászatban meg kell kezdeni azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyek — a ráfordítások csökkentése, utóbbinál a termékszerkezet változtatása révén is — megteremthetik a kiegyensúlyozott vállalati gazdálkodás feltételeit. A termelési szerkezet egyre sürgetőbbé váló átalakításával kapcsolatban mintha erősödnének az olyan illúziók, hogy ez az állami támogatások jelentős növelése mellett, azok révén valósítható meg. Valójában a cél éppen az állam megnövekedett — és csak a jövedelmezően gazdálkodó vállalatoktól történő túlzott elvonás alapján fedezhető — támogatásainak csökkentése. Ezért az érintett gazdálkodó szervezetek elsősorban a saját gazdálkodásuk alapján, az annak javítása révén létrejövő forrásokra számíthatnak; ezek hitelekkel, emellett a preferált célokra — hatékony exportnövelés, részvétel a ráfordításcsökkentő és a gazdaság korszerűsítését elősegítő központi gazdaságfejlesztési programok megvalósításában — meghatározott állami kedvezményekkel egészíthetők ki. A mezőgazdaságban a termelés növekedése főleg a növénytermelésből származhat. A gabona mellett többek között a zöldség- és gyümölcstermelés is bővül. Az állatállomány csökkenését meg kell állítani, a sertések száma várhatóan már növekszik. Nő a baromfitermelés. Széles körű intézkedések szükségesek a hústermelés és -feldolgozás terén a gazdaságosság javítása és az igények teljeskörű kielégítése érdekében. A külkereskedelmi áruforgalomban a nettó adósságállomány csökkentése céljából mindkét fő viszonylatban kiviteli többletet kell elérni; az összes kivitel 3,5- 4,5 százalékos emelkedése mellett a behozatal 1-2 százaléka bővülhet. Beruházás és reálbér ■Rubelelszámolású viszonylatokban a kiviteli többletet lényegében az 1985 évi szinten kell tartani: az áruforgalom aktívumának 100-200 millió rubel között (Folytatás a 4. oldalon) tervezettnek megfelelően nőtt, annak ellenére, hogy ennek anyagi alapjai nem teljesen jöttek létre. A beruházások megközelítik a tervezett szintet. Állami segítségre várva? A külkereskedelmi áruforgalomban a két fő viszonylatiján eltérő tendenciák érvényesültek. A rubel elszámolású áruforgalomban a kivitel dinamikusan, az 1984 évi elmaradások pótlása érdekében még a tervezettet is meghaladóan emelkedett, a behozatal szinten maradt. Ennek alapján folytatódott az egyensúly javításának folyamata: az áruforgalom egyenlege az 1984. évi 150—200 millió rubel közötti passzívumból hasonló mértékű aktívummá váltott át, miközben a cserearányok romlását is ellensúlyozni kellett. Ilyen körülmények között teljesen érthető, ha az 1985. évi gazdasági teljesítmények kedvezőtlen alakulásából és az objektív tényezőikből adódó terhek egyaránt a konvertibilis elszámolású áruforgalom egyenlegét érintették. Itt az aktívum mind a tervezettnél, mind a tavalyinál lényegesen kisebb lett. Ennek fő tényezői: a magas energiaimport, az agrártermékek külpiaci árainak további esése, valamint az ipari termékek exportt árjaik igen kis emelkedése. A konvertibilis elszámolású valutákban fennálló nettó adósságállomány csökkenésének folyamata ezért megtorpant. Kedvezőtlenül változott a népgazdaság pénzügyi egyensúlya. A nemzeti jövedelemnek a tervezettől való elmaradása, a külkereskedelmi cserearányok romlása, a támogatásoknak a megnövekedett energiaimport és más tényezők — a gazdaságtalan tevékenységek fenntartása, egyes kedvezőtlen szerkezeti változások stb. — miatt bekövetkezett emelkedése az állammi költségvetés egyensúlyi helyzetét rontották. Eközben a gazdálkodó szervezetek nyeresége — a kisebb teljesítmények ellenére, a megnövekedett támogatások miatt is — elérte vagy meghaladta a tervezettet. A létrehozott eredeti jövedelmek — a tiszta jövedelem és az amortizáció együttes összege — központosítása- 1986. JANUÁR 2.3