Figyelő, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

A népgazdaság fejlődése és egyensúlyának ja­vulása 1985-ben megtorpant. Ez annál is inkább váratlanul érte a gazdaságirányítást, de a gaz­dálkodó szervezeteket, a lakosságot, az egész társadalmat is, mivel a gazdaságpolitikában végrehajtott 1979. évi változtatás óta a népgaz­daság alapvetően eredményesen valósította meg a fő célokat. A külgazdasági egyensúly 1979—84. között folyama­tosan javult, a népgazdaság 1978-ban még majdnem 60 milliárd forintos behozatali többlete , 1979—81-ben csökkent, majd 1982-től kiviteli többlet alakult ki. Ez az 1982—84 években folyamatosan nőtt és a cse­rearányok jelentős romlása ellenére 1981-ben megha­ladta a 30 milliárd forintot. Ezt egyrészt a kivitel fo­lyamatos és erőteljes, átlagosan évi 5,6 százalékos emelkedésével értük el, másrészt azzal, hogy eközben a behozatal csökkent. A konvertibilis elszámolású va­lutákban az adósságállomány növekedése megállt, sőt 1982 óta csökkent. A külföldi fizetőképességet fenye­gető veszélyt a nemzetközi fizetési válság körülményei között is elhárítottuk, a folyamatos fizető- és hitel­képességet helyreállítottuk. Ismeretes, hogy a külgazdasági egyensúly ilyen ja­vulásához a belföldi felhasználás mérséklése az ere­detileg elgondolt­nál hosszabb ideig — három helyett hat évig — és nagyobb mértékben járult hozzá. Hat év alatt a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása csaknem 11 százalékkal lett kisebb. Ez elsősorban an­nak a következménye, hogy a nettó felhalmozás hat év alatt 64 százalékkal csökkent, aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában — 1981. évi ára­kon — 28 százalékról 11 százalékra mérséklődött. A beruházások jelentős csökkenése nem kívánatos hatá­sokkal járt a gazdaság korszerűsítésének folyamatá­ban. A lakosság életszínvonala eközben védelemben részesült. Hat év alatt a lakosság egy főre jutó reá­l­­­jövedelme több mint 6 százalékkal, fogyasztása több mint 8 százalékkal nőtt. Az átlagos reálbér és a tár­sadalmi juttatások többsége egyedi reálértékét azon­ban így sem sikerült megőrizni. A gazdaságpolitika tudatosan kialakított, a fő célt szolgáló eleme volt az, hogy gazdasági növekedés üte­me ilyen körülmények között elkerülhetetlenül lelas­sult. Mivel azonban a termelőszférában, főleg az ipar­ban a kívánatos szerkezeti változások a vártnál las­sabban valósultak meg és így a feldolgozóipar nem­zetközi versenyképessége viszonylag csökkent, a nö­vekedési ütem lassulása a vártnál erőteljesebb volt. Az 1979—84. közötti időszakban a nemzeti jövedelem csak évi kb. 1,5 százalékkal nőtt oly módon, hogy a hatéves időszakon belül négy évben 2,3 száza­lékkal, két évben pedig nem vagy alig emelkedett. A fentieket több szempontból is érdemes volt fel­idézni. Egyrészt ennek alapján érthető, hogy az 1985. évi népgazdasági terv a külgazdasági egyensúly javí­tásában elért eredmények talaján okkal és joggal irá­nyozta elő a gazdasági fejlődés pályája módosításá­nak a VII. ötéves terv céljaival összehangolt megkez­dését, a belföldi felhasználás csökkenésén­ek megállí­tását, ezen belül a beruházásoknak és az átlagos reál­bérnek lényegében az 1984. évi szinten tartását, a kül­ső egyensúly további javítása és megszilárdítása mel­lett. Másrészt az 1979—84. között elért gazdasági ered­mények hátterében az 1985. év eseményei valóban jogosan minősíthetők egy javulási folyamat során be­következett megtorpanásnak, amelyek összességükben nem jellemzik a magyar gazdaság teljesítményeit, fej­lődésének vonalát. A tavalyi folyamatok Az 1985. évi gazdasági folyamatok alapvető jellem­zői összességében kedvezőtlenek: a nemzeti jövedelem alig vagy nem nőtt, a belföldi fel­használás kis mér­tékben — lényegében a tervezettnek megfelelően — emelkedett; a népgazdaság kiviteli többlete az 1984. évinél számottevően kisebb lett. Az, hogy a nemzeti jövedelem a tervezett 2,3—2,8 százalékos növekedés helyett lényegében az előző évi szinten maradt, több kedvezőtlen — objektív és a gazdasági munkából adódó, átmeneti és tartós — té­nyező együttes hatásával magyarázható. Az ipari termelés az év első öt hónapjában összes­ségében nem nőtt, a további hét hónapban viszont az egész évre tervezettet előíró ütemben emelkedett. Az év egészében a növekedés a tervezett 3 százalék helyett nem éri el a 2 százalékot. Ezen belül figye­lemre méltó: a belföldi értékesítés a tervezett körül, a rubel elszámolású kivitel azt is meghaladóan nőtt, a konvertibilis valutákban elszámolt ipari export azonban a tervezettnél és a korábbi éveknél lassab­ban, alig emelkedett. Az építőiparban a termelés az első negyedévi — főleg az átlagosnál hidegebb és tartósabb tél ha­tásá­ra bekövetkezett— nagymértékű visszaesés után már kedvezőbben alakult, de az év egészében így sem éri el a tervezett szintet. A mezőgazdaságban is csökkent a termelés. Ennek fő tényezői az elfagyások hatására a szőlőtermelés nagymértékű visszaesése, a zöldség-gyümölcs és ga­bonatermelés mérséklődése, valamint az, hogy az ál­lattenyésztés termelése — amelynek a kedvezőtlen külső feltételek miatt szinten tartását terveztük — a jövedelmezőség romlása miatt csökkent. A nemzeti jövedelemnek a tervezettől való elmara­dásában a fenti tényezők mellett jelentős szerepet játszott a tervezettet — főleg a rendkívüli tél hatása miatt — meghaladó energiafelhasználás és az azzal is összefüggő energiaimport terhe. (A rendkívüli tél miatt a különböző hatásokat együtt tekintve — becs­lés szerint — a nemzeti jövedelem 1—1,5 százaléka esett ki.) A belföldi felhasználáson belül a lakosság nominá­lis és reáljövedelmei, illetve fogyasztása lényegében a Dr. Balassa Ákos két ötéves terv határán­ ­ak foka így összességében jóval kisebb lett a terv­ben, illetve a gazdasági szabályozás módosításakor számítottnál. Igaz, emögött fokozódó differenciáltság húzódik meg: egyes szféráikban — például a feldol­gozóiparban — nőtt, másutt viszont csökkent a létre­hozott jövedelem; a gazdasági szabályozórendszer vál­tozása pedig bizonyos átrendező hatással is járt az egyes gazdálkodó szervezeteknél az adózás után ma­radó jövedelmek arányait illetően. Lényeges változások kezdődtek meg 1985-ben a gazdaságirányítás rendszerében, ennek keretében mó­dosultak a vállalati gazdálkodást érintő fontos gazda­sági szabályozók is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen időszakokban a gazdálkodó szervezetek magatartása átmeneti jellemzőket is felvesz; a válto­zásokat közvetlenül követő időszak folyamatai alap­ján ezért az új gazdasági szabályozás megalapozottan nem értékelhető Előzetesen az állapítható meg, hogy a szabályozás több fontos, az 1985. előttihez képest egyértelműen pozitív — a gazdasági hatékonyság nö­velésére, a szerkezeti változtatások gyorsítására ösz­tönző — elemének hatása viszonylag lassan bontako­zik ki. (Ezen belül a nem hatékonyan működő vál­lalatok a vártnál kevésbé aktívan alakítják át gaz­dálkodásukat és az állam kisegítő akcióira várnak, gyakran eredménnyel. A gazdaságirányításban ed­dig megvalósított változások — a fokozatos beveze­tés miatt — még csak részlegesek, ezért nem komplexek, így bizonyos értelemben „felemásak”: a kedvező folyamatok kibontakoztatásához a megkez­dett módosításokat tovább kell vinni, egyes területe­ken fel kell gyorsítani, néhány ponton pedig kisebb­­nagyobb kiigazítások is szükségessé váltak. A helyzethez igazodva már a VII. ötéves népgaz­dasági terv előkészítésének korábbi szakaszaiban is — akkor, amikor a tervkoncepciót még az 1985. évi népgazdasági terv megvalósulására számítva alakí­tottuk ki — a gazdaság helyzetét és fejlődésének le­hetőségeit objektíven és reálisan értékelők számára egyértelműen világos volt, hogy a népgazdaság kon­szolidálásának 1979-ben megkezdett folyamatát 1985- ben nem lehet lezártnak­­tekinteni. Ezt az 1986—90 közötti tervidőszak első éveiben még folytatni kell; ezek az évek — sajnos — még nem lehetnek az oly­annyira kívánatos fellendülés évei, hanem inkább a nehézségekből való kilábalás folytatásának és befeje­zésének időszakát jelentheti. Már akkor is felismer­hető volt­ illúzió azt gondolni, hogy „túl vagyunk a nehezén". Nem vagyunk túl még az egyensúly hely­reállításával összefüggő nehézségeken sem, emellett előttünk áll az ennél nem könnyebb, inkább bonyo­lultabb feladat: a hatékony gazdaságkorszerűsítő és struktúrafejlesztő, ugyanakkor kiegyensúlyozott és a korábbinál erőteljesebb ütemű fejlődés kibontakozta­tása. Az­ 1985. évi gazdasági folyamatok — ezen belül a népgazdaság egyensúlyi helyzetének romlása — még bonyolultabbá tették az 1936. évi gazdasági fejlődés tervezését, ezzel a VII. ötéves és az 1986. évi népgaz­dasági tervek kialakítását. A VII. ötéves terv gazda­ságpolitikai irányvonalát, fő­ céljait nem kellett el­téríteni a korábban meghatározottaktól, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusának határozatai is meg­erősítettek. Az 1986. évi népgazdasági terv alapvető jel­lemzőit azonban természetesen hozzá kellett igazítani a népgazdaság megváltozott helyzetéhez. 1986-ban a fő feladat: megkezdeni a VH. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak megvalósítását. Az ötéves terv — mint ismeretes — változásokat irányoz elő a gazdaságpolitika célrendszerében: a célok között az első helyre kerül a világgazdasági folyamatokhoz va­ló igazodás, a műszaki fejlesztés, a struktúraváltozá­sok, ezzel a hatékonyságjavulás meggyorsítása; tovább­ra is fontos feladat a népgazdaság egyensúlyi helyze­tének javítása és megszilárdítása; ezekre alapozva kell élénkíteni a gazdasági fejlődés ütemét és gyorsuló ütemben emelni kell a belföldi felhasználást. Az öt­éves terv is hangsúlyozza: ezeket a változásokat csak fokozatosan, mindig az elért eredmények talaján, azo­kat erősítve lehet megvalósítani­. 1986-ba­­n a gazdaság tavalyi megtorpanása, egyen­súlyi helyzetének romlása után a célok között még a korábban vártnál nagyobb súlyt kap e folyamat visz­­szafordítása, ennek keretében a külgazdasági egyen­súly javítása, a külföldi adósságállomány csökkenése érdekében ismét növelni kell a konvertibilis valuták­ban elszámolt kiviteli többletét. Ehhez a kivitelt is­mét gyorsabban kell növelni, mint a behozatalt. Ezért a gazdasági fejlődés gyorsítása egyrészt elengedhetet­len — de az nem támaszkodhat a felhasznált erőfor­rások bővítésére, hanem csak a hatékonyság javítá­sára —, másrészt azonban a növekedés üteme nem ér­heti el az ötéves tervidőszak egészére átlagosan ter­vezettet. A belföldi felhasználás számottevő emelésére pedig nincs lehetőség, de az természetesen nem is csökkenthető. Az 1986. évi népgazdasági terv kialakítása során azt is tekintetbe kellett venni, hogy a gazdasági sza­bályozás lényeges változtatása nem volt számításba vehető. Egyrészt ennek szükségessége vagy indokolt­sága sem volt alátámasztható, hiszen az 1985. évi vál­toztatások teljes hatásának kibontakozása még csak ezután várható, és ezért megalapozott értékelésükre is csak később kerülhet sor. Másrészt a gazdálkodó szervezetek is inkább a szabályozás legalább viszony­lagos stabilitását várták a gazdaságirányítástól. Ezért e téren csak kiigazító és kiegészítő lépések megtételére nyílhatott mód. Ezek célja kettős: egyrészt elősegí­teni a termelés exportorientált fejlesztését, a konver­tibilis elszámolású kivitel növelését, és ezzel össz­hangban a termelési szerkezet gyorsabb korszerűsíté­sét; másrészt alátámasztani a pénzügyi egyensúlyi helyzet kedvezőbb alakulását, a kiemelkedést fékező politika követése mellett megalapozni a lakosság vá­sárlóerő és árualap összhangját. Mindezt tekintetbe véve alakultak ki­ az 1986. évi népgazdasági terv fő előirányzatai. A terv szerint a nemzeti jövedelem 2,3-2,7 százalék­kal emelkedik. Ennek alátámasztására az ipari ter­melést 2-2,5 százalékkal, az építőipari termelést 1-1,5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelését pe­dig 3-3,5 százalékkal (1984-hez képest 2-2,5 százalék­kal) kell növelni, s számottevően mérsékelni szük­séges a fajlagos energia- és anyagfelhasználást. Ez utóbbit az erre irányuló központi gazdaságfejlesztési programok végrehajtása is elősegíti. A gazdasági nö­vekedés tervezett üteme — az 1985. évi „bázist” meg­határozó egyes átmeneti tényezőket is tekintetbe vé­ve — mérsékeltnek tekinthető. Erőteljesebb szerkezeti változás A termelőágazatokban a gazdasági fejlődés lehető­ségei az eddiginél is fokozottabban függnek a szük­séges szerkezeti változások eredményességétől. Az iparban — ezen belül főleg a feldolgozóiparban — kis­sé lassul a rubelelszámolású kivitel növekedése, ugyanakkor erőteljesebben kell emelni a konvertibilis elszámolású exportot. Több feldolgozóipari vállalat csak akkor tudja termelőképességét kihasználni és csak akkor tud jövedelmezően gazdálkodni, ha az értékesí­tési követelmények változása és a gazdálkodás javítá­sa érdekében jelentősen módosítja a termelés össze­tételét; ha ezt széles körű műszaki-fejlesztési piaci és termelés-szervezési intézkedésekkel is alátámasztja. A szénbányászatban és a kohászatban meg kell kezdeni azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyek — a ráfordítások csökkentése, utóbbinál a termékszer­kezet változtatása révén is — megteremthetik a ki­egyensúlyozott vállalati gazdálkodás feltételeit. A termelési szerkezet egyre sürgetőbbé váló átalakí­tásával kapcsolatban mintha erősödnének az olyan illúziók, hogy ez az állami támogatások jelentős nö­velése mellett, azok révén valósítható meg. Valójában a cél éppen az állam megnövekedett — és csak a jö­vedelmezően gazdálkodó vállalatoktól történő túlzott elvonás alapján fedezhető — támogatásainak csök­kentése. Ezért az érintett gazdálkodó szervezetek első­sorban a saját gazdálkodásuk alapján, az annak ja­vítása révén létrejövő forrásokra számíthatnak; ezek hitelekkel, emellett a preferált célokra — hatékony exportnövelés, részvétel a ráfordításcsökken­tő és a gazdaság korszerűsítését elősegítő központi gazdaság­­fejlesztési programok megvalósításában — meghatáro­zott állami kedvezményekkel egészíthetők ki. A mezőgazdaságban a termelés növekedése főleg a növénytermelésből származhat. A­­ gabona mellett többek között a zöldség- és gyümölcstermelés is bő­vül. Az állatállomány csökkenését meg kell állítani, a sertések száma várhatóan már növekszik. Nő a ba­romfitermelés. Széles körű intézkedések szükségesek a hústermelés és -feldolgozás terén a gazdaságosság ja­vítása és az igények teljeskörű kielégítése érdekében. A külkereskedelmi áruforgalomban a nettó adósság­állomány csökkentése céljából mindkét fő viszonylat­ban kiviteli többletet kell elérni; az összes kivitel 3,5- 4,5 százalékos emelkedése mellett a behozatal 1-2 szá­zaléka­ bővülhet. Beruházás és reálbér ■Rubelelszámolású viszonylatokban a kiviteli többle­tet lényegében az 1985 évi szinten kell tartani: az áruforgalom aktívumának 100-200 millió rubel között (Folytatás a 4. oldalon) tervezettnek megfelelően nőtt, annak ellenére, hogy ennek anyagi alapjai nem teljesen jöttek létre. A be­ruházások megközelítik a tervezett szintet. Állami segítségre várva? A külkereskedelmi áruforgalomban a két fő viszony­latiján eltérő tendenciák érvényesültek. A rubel el­számolású áruforgalomban a kivitel dinamikusan, az 1984 évi elmaradások pótlása érdekében még a ter­­vezettet is meghaladóan emelkedett, a behozatal szin­ten maradt. Ennek alapján folytatódott az egyensúly javításának folyamata: az­ áruforgalom egyenlege az 1984. évi 150—200 millió rubel közötti passzívumból hasonló mértékű aktívummá váltott át, miközben a cserearányok romlását is ellensúlyozni kellett. Ilyen körülmények között teljesen érthető, ha az 1985. évi gazdasági teljesítmények kedvezőtlen alakulásából és az objektív tényezőikből adódó terhek egyaránt a kon­vertibilis elszámolású áruforgalom egyenlegét érin­tették. Itt az aktívum mind a tervezettnél, mind a ta­valyinál lényegesen kisebb lett. Ennek fő tényezői: a magas energiaimport, az agrártermékek külpiaci árai­nak további esése, valamint az ipari termékek export­­t árjaik igen kis emelkedése. A konvertibilis elszámolá­sú valutákban fennálló nettó adósságállomány csök­kenésének folyamata ezé­rt megtorpant. Kedvezőtlenül változott a népgazdaság pénzügyi egyensúlya. A nemzeti jövedelemnek a tervezettől va­ló elmaradása, a külkereskedelmi cserearányok rom­lása, a támogatásoknak a megnövekedett energiaim­port és más tényezők — a gazdaságtalan tevékenysé­gek fenntartása, egyes kedvezőtlen szerkezeti változá­sok stb. — miatt bekövetkezett emelkedése az állammi költségvetés egyensúlyi helyzetét rontották. Eközben a gazdálkodó szervezetek nyeresége — a kisebb tel­jesítmények ellenére, a megnövekedett támogatások miatt is — elérte vagy meghaladta a tervezettet. A létrehozott eredeti jövedelmek — a tiszta jövedelem és az amortizáció együttes összege — központosítása- 1986. JANUÁR 2.3

Next