Figyelő, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-03 / 27. szám
FIZETŐKÉPTELEN VÁLLALATOK Megegyezés? szanvagy*** A tervezett új szabályozás három jól elkülönülő, de egymással szorosan összefüggő szakaszból áll. Ezek: — a felszámolási, szanálási, eljárás megindítását megelőző kötelező egyeztetési eljárás, — az állami szanálási eljárás, ha azt az állam vállalja, és végül a felszámolási eljárás. Elvárható, hogy elsőként a gazdálkodó tegyen meg mindent fizetőképessége mielőbbi helyreállításáért. Ehhez már a mai monetáris rendszerben isszámtalan eszköz adott: a vállalat kereskedelmi hitelt vehet fel és nyújthat, társulásba léphet be vagy ki, leszámítoltathatja a birtokában lévő váltókait, hitelt, tőkeemelést kérhet, eszközöket értékesíthet stb. Mindezekhez nincs is szükség külön jogszabályi felhatalmazásokra. • Meg is lehet venni Ha az előbb felsorolt intézkedések nem eredményezik a fizetésképtelenség megszüntetését, akkor az adósnak és a hitelezőinek együtt kell keresniük a fizetőképesség helyreállításának lehetséges módjait. Ezért az előzetes egyeztetés kötelező feltétele a felszámolási eljárás megindításának. Első lépésként tehát nem lehet a bírósághoz vagy az államhoz fordulni. Az előzetes egyeztetést az adós gazdálkodó szervezet, illetve a hitelezők kezdeményezhetik. Az egyeztetés lefolytatására a következő szervek jogosultak: — Ha a gazdálkodó szervezet mezőgazdasági szövetkezet, akkor a székhelye szerinti illetékes területi szövetség, annak felkérésére esetleg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT). Más szövetkezet esetén a szövetkezet országos érdekképviseleti szerve (OKISZ, SZÖVOSZ), esetleg az illetékes területi szövetség jogosult, az egyeztetésre. Egyéb gazdálkodó szervezetek esetében a Magyar Kereskedelmi Kamara az egyeztető fórum. Az eljárás megindítására vonatkozó kérelmet az egyeztető szervhez kell benyújtani, amely erről értesíti az adóst, és kitűzi az egyeztetés időpontját. Ha időközben az adós kiegyenlíti tartozását, az egyeztető tárgyalásra nem kerül sor. Az előzetes egyeztetést 30 nap alatt kell lefolytatni. Ennek keretében az adós gazdálkodó szervezet részére lehetőséget kell adni arra, hogy tárja fel a hitelezők előtt gazdasági helyzetét, elemezze a fizetésképtelenség okait és ismertesse a fizetőképesség helyreállítására vonatkozó elképzeléseit." Ha bebizonyosodik, hogy átmeneti fizetésképtelenségről van szó, akkor az adós feltételezhetően javaslatot tud tenni arra az időpontra, amikor kielégítheti esedékes kötelezettségeit. Ha a fizetésképtelenség tartósnak minősül, akkor az adósnak olyan programot kell öszeállítania, amelynek végrehajtása révén a fizetőképesség helyreállítható. Ennek során megállapodhat az érdekeltekkel (beleértve az államot és a bankokat is mint hitelezőket) a követelések kielégítésének sorendjében, a teljesítési határidők módosításában, a kielégítések arányában stb. A hitelezők egyszeri adósságrendezést is vállalhatnak, ha a szóban forgó vállalat léte, termelése számukra létfontosságú. A hitelezők meg is vehetik a vállalatot vagy közös vállalatot alapíthatnak. Erre vonatkozóan a résztvevők autonóm módon, kényszer nélkül, a fennálló jogszabályok alapján hozzák meg döntéseiket valamelyike , nem fogadja el az egyezséget, akkor a polgári perrendtartotás, szabályainak megfelelően úgynevezett fizetési meghagyásos vagy peres eljárásban követelheti a neki járó összeg megfizetését. Ez a lehetőség ma is megvan, a vállalatok bíróság útján érvényesíthetik egymással szemben fennálló, ki nem elégített követeléseiket. Ha ,az egyeztetés eredménytelenül végződött, az egyeztető szerv a jegyzőkönyvet megküldi az állami szanálás elrendelésére jogosult szervnek, amely 30 napon belül köteles írásban közölni, hogy elrendeli-e, és ha igen, milyen feltételekkel az állami szanálást. Lehetséges, hogy az egyeztetés lebonyolítására, adminisztratív ügyeinek intézésére célszerű egy belső szervezetet létesíteni, amelynek munkatársait és a közreműködőket díjazásban kell részesíteni. Az előzetes egyeztetés költségei az adós vállalatot terhelik. Állami szanálásra akkor kerülhet sor, ha a gazdálkodó szervezet megszüntetése az adott körzetben súlyos foglalkoztatási zavarokat okozna, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség, vagy honvédelmi feladat teljesítését veszélyeztetné . Amikor szanálni kell Amíg azonban a felszámolási eljárás valamennyi gazdálkodó szervezetet érintheti, addig az állami szanálás hatálya csak egy szűkebb körre terjed ki, így nem vonatkozik az egyes jogi személyek vállalataira (Ptk. 70. §.), a leányvállalatra, és a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásra. Ezek tartozásaiért ugyanis a létesítő szerv kezesként felel, ezért az állami szanálás nem indokolt. Nem terjed ki a rendelet hatálya a pénzintézetekre, sem. Az állami szanálási eljárás lényegében egységes. A mezőgazdasági szövetkezetek esetében van néhány ponton átmenetileg eltérés. Ennek a föld megművelésével kapcsolatos kötelezettségek, a sajátos tulajdonviszonyok, gazdálkodási adottságok stb. adnak alapot. Lényeges változás a jelenlegi szanálási rendszerhez képest az, hogy vállalat és mezőgazdasági vállalat esetében az állami szanálási eljárás elrendeléséről a pénzügyminiszter dönt, a szanálást pedig a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő szanáló szervezet bonyolítja le. Ez a szervezet már az előzetes egyeztetési eljárásban információkat gyűjt az adós helyzetéről, az adós és hitelezők álláspontjáról. Ennek a szervezetnek kell előkészítenie a szanálásról való döntést. A szanálási eljárás lefolytatására három hónap — kivételesen hat hónap —, áll rendelkezésre. Ez alatt kell kialakítani a szanáló szervezetnek a szanálás végleges feltételeit, a rendezés módozatait. Ehhez igénybe veszi szakértők „átvilágító szervezetek, szervező intézetek, gmk-k, vállalatok segítségét, természetesen vállalkozási alapon. E vizsgálatok eredményeként alakul ki az a rendezési „csomag”, amely gazdálkodási és szervezeti-belső irányítási intézkedéseket tartalmaz, vagyoni változásokat (valamely telephely, vagy más vagyonrész értékesítése, készletmobilizálás) irányoz elő és bizonyos személyi változásokat is elrendelhet az irányításban. Mindehhez a hitelezőkkel közösen rendezi a pénzügyi intézkedéseket. Ez utóbbi lehet adósságtörlesztés, átütemezés, hitelezési forma változás, újabb hitelek kihelyezése, állami garanciavállalás, költségvetési támogatás. Mindezt egy megállapodásban kell rögzíteni, amelyet az adós vállalat vezetője és a szanálási szervezet vezetője — felhatalmazás alapján — ír alá. Nincs ismétlés A megállapodással egyidejűleg — azzal összhangban — az adós vállalatnak egyezséget kell kötnie a hitelezőivel, amelyben a hitelezők engedményeit és az adós kötelezettségvállalásait rögzítik. Az állam, illetve az azt képviselő szanálási szervezet nem fog minden adósságterhet magára vállalni, a hitelezők nem számíthatnak arra, hogy 100 százalékban hozzájutnak a követeléseikhez. Ha ugyanis az egyezség nem jön létre, akkor a szanálás éppúgy meghiúsul, mintha a megállapodást sem kötötték volna meg. A megállapodást aláírás előtt el kell fogadnia a vállalati tanácsnak, illetve a küldött(köz)gyűlésnek. Fontos szabály, hogy az állami szanálás meghiúsulása esetén ismételt szanálási eljárásnak nincs helye. A mezőgazdasági szövetkezeteknél az ágazati sajátosságok miatt átmenetileg némileg módosult eljárás érvényesül. A főbb pontok: — a szanálás elrendeléséről a megyei tanács elnöke dönt. — az eljárást a megyei tanács elnöke’ által létrehozott bizottság folytatja le, — a szanálást lezáró megállapodást — a pénzügyminiszterrel egyetértésben — a megyei tanács vb hagyja jóvá, — a megállapodást a megyei tanács elnöke és a közgyűlés előzetes jóváhagyása után a szövetkezet vezetője írja alá. További eltérés, hogy a szanálási „okok” között önmagában a fizetésképptelenség is szerepelhet, amelyet a jogszabálytervezet úgy definiál, hogy „pénzügyi kötelezettségeinek az esedékes időpontjában nem tud eleget tenni, azt hitelezői nem finanszírozzák és az év végi eredménye tárgyévi érdekeltségi alapja sem nyújt arra fedezetet.” E kivételek ellenére az állami szanálás lényegében egységes szellemű, és az eddigiekhez képest várhatóan hatékonyabb intézkedések megtételére kényszeríti a hitelezőket. Megvan a realitása azAmennyiben az adós vállalat fizetőképessége mindezek után sem állt helyre (az állam nem vállalta a szanálást, vagy az meghiúsult — nem tudtak az érdekelt felek megegyezésre jutni, az adós vállalat nem teljesíti fizetési kötelezettségeit), megindítható a felszámolási eljárás. Ennek lényege még mindig nem a gazdálkodó szervezet megszüntetése — bár végső fokon ez is lehet az eredménye —, hanem az adós vállalat fizetőképességének helyreállítása, csak most már „radikálisabb” módon. Itt már minden résztvevőnek nagyobb a kockázata. Az adós helyzete nyilvánosságra kerül, és a vagyon feletti rendelkezési joga megszűnik. Gazdálkodási, döntési jogosultságát is korlátozzák és közvetlen, reális lehetőséggé válik a vállalat részleges értékesítése. Végezetül előfordulhat a megszüntetés is. * A hitelezők szempontjából reális veszély az, hogy a követeléseiknek csak a töredékét kapják vissza, ami esetleg saját gazdálkodásukban okozhat zavarokat, de mindenképpen veszteségeket szenvednek el. Ugyanakkor hosszú távon nyer az állam és tágabb értelemben a társadalom, mert megszűnik, a gazdaságtalan tevékenység, a vagyont, a lekötött tőkét másutt gazdaságosabban, jobb hatékonysággal lehet működtetni. Az új felszámolási eljárási rendszer lényeges vonásai: — valamennyi gazdálkodó szervezetre érvényes: a vállalatokra, szövetkezetekre, egyes jogi személyek vállalatára, a leányvállalatokra, a Magyar Nemzeti Bank kivételével a pénzintézetekre, a korlátolt felelősségű társaságokra és a részvénytársaságokra egyaránt; — az eljárás megindítása az adós vállalat vagy a hitelező(k) kérelmére történik, bírósági úton felsőfokon a Fővárosi Bíróság illetékes) lefolytatott nem peres eljárásról van szó; — a bíróság állapítja meg a tartós fizetésképtelenség tényét, s amennyiben az arra hivatott szerv az állami szanálást nem vállalja, vagy korábban meghiúsult a szanálás, megindul a felszámolási eljárás. Az eljárás megindítását közzéteszik hivatalos lapban. Ekkor valamennyi hitelező bejelentheti követeléseit. A bíróság kijelöli a felszámolót. Ezt követően a gazdálkodó szervezet vagyonával jogcselekményeket csak a felszámoló tehet a gazdálkodó szervezet ellen, a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az eljárás keretében egyezségi tárgyalásra kerül sor, amelynek során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a követelések kielégítésének sorendjében, a teljesítések határidejének módosításában, a kielégítés arányában. Ha az adós vállalat ajánlatát a hitelezők kétharmada elfogadja és ezek követelése az összes követelések felét eléri, az egyezség a többi hitelezőre nézve kötelező. A hitelezők érdekeik védelme céljából maguk közül képviselőt választhatnak, érdekvédelem, jogsérelem esetén a hitelezők — elsősorban képviselőjük útján — kifogással élhetnek a bíróságnál. A felszámoló a bíróság részére felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készít, a bíróság zárótárgyaláson dönt a vagyon felosztásáról, a gazdálkodó szervezet megszüntetéséről. A vagyonfelosztásnál — a felszámolási költségek és bizonyos külön kielégítésre jogosult követelések levonása után —, a hitelezők egyenlő elbírálásának elve maradéktalanul érvényesül. Az azonos követelményeket támasztó, pártatlan eljárás keretében tehát a gazdasági élet szereplői azonos mércével mérettetnek meg, azonos jogokkal rendelkeznek és kötelezettségeik sem különböznek. Fellelhető a szabályozásban a klasszikus csődjog néhány eleme: a hitelezők képviselője, a felszámoló, a kényszeregyezség. Ez természetes egy veszteséges tevékenységek felszámolására irányuló gazdasági közegben. Ugyanakkor az egész folyamat központi gondolata nem a megszüntetés, hanem a megújult formában való újraszerveződés lehetővé tétele, méghozzá nem elsősorban az állam, a központi pénzalapok terhére, hanem a gazdasági élet szereplőinek közös teherviselése alapján, amely a kockázatviselés mértéke szerint oszlik meg közöttük. Dr. Nagy István Az utolsó lépés Egyezzünk ki... Az állam is részt vesz az egyeztetésben — mint hitelező — és a megállapodást elősegítendő részletfizetést, fizetési halasztást engedélyezhet. Arra azonban nincs lehetőség, illetve a többi hitelező arra nem számíthat, hogy az állam mélyebben nyúl zsebébe, többet vállal magára mint mások. Az államot képviselő szervezetnek erre valószínűleg nem lesz felhatalmazása. Az előzetes egyeztetési szakaszban nem is lesz arra lehetőség, hogy az államot képviselő szervezet véglegesen lemondjon költségvetési bevételekről vagy tartozások kiegyenlítését vállalja át. Erre csak az állami szanálás keretében kerülhet sor. A gazdálkodó szervezet fizetőképességének helyreállítását, és ennek közösen elfogadott módját és ütemtervét jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ha a hitelezők Új szellemben... A, eddig érvényben volt eljárás főbb hiányosságait a következőkben lehet összefoglalni. — Nem érvényesültek megfelelően a hitelezők érdekei. A hitelezőknek nem állt módjukban szanálási, felszámolási eljárást kezdeményezni, nem volt lehetőségük ilyen irányú döntés kikényszerítésére. A követeléseik behajtására rendelkezésükre álló eszközök nem voltak hatékonyak. Nem valósult meg a hitelezők egyenlő elbírálásának elve. A követelések kiegyenlítésénél merev — ma már nem igazolható — rangsor érvényesült, ami egyes hitelezőket indokolatlan előnyökhöz juttatott. — Az adós vagyonának kezelése, értékesítése az állami (alapító) szervek kezében volt, erre a hitelezőknek szinte semmilyen befolyásuk sem volt, holott az ő követeléseik sorsáról döntöttek. — A szabályozás tartalmi szempontból sem volt egységes. A vállalatoknál csak az alapító szerv rendelhette el a felszámolást (ismert tény, hogy ezzel milyen ritkán és csak végső esetben éltek), míg a szövetkezet ezt maga is kimondhatja. Egyes gazdálkodói szervezetek (például a leányvállalatok, pénzintézetek) felszámolására jelenleg nincs is rendelkezés. A szanálási eljárás megindítása a mérlegben kimutatott veszteség, alaphiány rendezéséhez kapcsolódott, holott ez nem biztos, hogy fizetésképtelenséggel párosult, illetve fizetésképtelenség más okból is előállhatott. A szanálási eljárásban a partner gazdálkodó szerveknek semmiféle szerepük sem volt döntéseik gazdasági kockázatát nem érezték, a „rendezés” pénzügyi terhe az államra hárult. A pénzügyi rendezésre vonatkozó döntés meghozatalánál hiányzott a feladatok és hatáskörök világos elhatárolása, sok esetben magas szintű döntésekre volt szükség. Nem érvényesült kellően, a nyilvánosság, pedig ez rendkívül fontos a szerződéses kapcsolatok biztonságához fűződő érdekek érvényesülése szempontjából. Ezért a tervezett új szabályozás legfőbb céljai a következőkben összegez-hetők: Az állam nyilvános, egységesen szabályozott eszközökkel vegyen részt — például piaci intervenciókkal, a jövedelemszabályozásban rejlő tartalékolási lehetőségek bővítésénél stb. — a fizetésképesség fenntartásában. Utólagos veszteségtérítésre, alaphiány-rendezésre, nem normatív támogatásra ne, vagy csak rendkívül kivételes esetekben legyen lehetőség. Védeni kell a hitelezők érdekeit, a döntések pártatlanságát. A hitelezők igazságtalan megkülönböztetését meg kell szüntetni. Gondoskodni kell ugyanakkor a fontos társadalmi érdekek (az állami tulajdon, a föld megművelése, a munkához való jog) védelméről is. El kell érni, hogy az új eljárási rend , ne okozzon áthidalhatatlan zavarokat a belső és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, garantálja az állampolgárok, a munkavállalók érdekeinek védelmét, a szociális biztonságot és lehetőleg ne járjon a tulajdonformák alapvető arányainak módosulásával. Összességében a cél egy új, egységes rendszer kialakítása amely a gazdaság mai (és főleg jövőbeni) fejlettségének megfelel, a fizetésképtelenség rendezésének szubjektivitásától mentes útja. nak, hogy a gazdálkodási problémák okai is jobban felszínre kerülnek és az úgynevezett „kényes” (főleg személyi és vagyonértékesítési) kérdésekben is döntés születik. 1986. JÚLIUS 33