Figyelő, 1992. január-március (36. évfolyam, 1-13. szám)

1992-01-02 / 1. szám

2 TARTALOM NÉZŐPONTOK Faragó Vilmos, Farkas Zoltán, Ferber Katalin és Lázár István írásai 3 HÉTKÖZBEN Hírek, tudósítások 4 PÉNZ- ÉS TŐKEPIAC A tőzsde másfél éve 5 A Miskolci Bölcsész Egyesület Egyeteme 6 Mi várható 1992-ben a gazdasában? Lengyel László és Kádár Béla írásai 7, 9 A márkateremtés, mint stratégia 10 Interjú az MMOSZ elnökével 11 A csődtörvényrő­l Tárgyalóterem 13 A csődtörvényrő­l Tárgyalóterem 13 Új könyvek 14 Interjú a Tungsram Rt. vezérigazgatójával 1, 15 Vélemények a szegénységről 16 Mennyit ér a Sugár Üzletközpont 17 Mi lesz a kárpótlás után? 18 A társulási szerződés hatása a magyar mezőgazdaságra Nem azért mondom... 19 MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK Interjú az Országos Kisvállalkozás­­fejlesztési Iroda elnökével 21 A magyar MEK- társulás mérlege 1, 22 Varsó: Az új kormány öröksége Európai Unió, vállalati szféra 23 1991-ben történt 25 Tárgymutató a Figyelő 1991. évi cikkeiről 27—30 VÁLSÁGKEZELŐ PROGRAMOK — PONTOSÍTVA A 45. számban jelent meg az SZDSZ válságkezelő programjá­ra tett reflexióm. A közölt írást a rövidítések miatt nem tudom vál­lalni. Kérem az alábiak pótlóla­gos közlését. A program legfőbb hibáját fő­leg abban látom, hogy hiányzik a reális helyzetértékelés és a jelen­ségek objektív okainak feltárása, így a javasolt intézkedések jelen­tősen és elfogadható indok nél­kül — lényegében a gyengébb el­lenállás irányába haladva — to­vább rontanák a betegek és öre­gek életszínvonalát. Tény, hogy jelenleg a társadalombiztosítás több olyan ellátást folyósít, mely mögött nincs munkavégzés és já­rulékfizetés — lényegében az ál­lam által elvállalt ellátásokat a költségvetés helyett finanszíroz­za — ugyanakkor a társadalom­­biztosítás szűkös anyagi helyzeté­re hivatkozással nem kerülnek ki­fizetésre munkavégzés és járulék­­fizetés alapján járó társadalom­­biztosítási ellátások. A társadalombiztosítás által fi­zetett ellátások szabályozása, a jogosultság és a „rászorultság” fi­gyelembevétele eléggé abszurd helyzetet hozott létre. E helyze­tet kívántam szemléltetni a nyug­díjasként, illetve járadékosként megözvegyültek esetének bemu­tatásával. Ugyanis, amikor az or­szággyűlés — főként finansziá­­lis megfontolásból — úgy dön­tött, hogy 1990. január 1-jétől az egyedül élő nyugdíjas saját jogú nyugdíja és özvegyi nyugdíja csak 6000 forintig fizethető ki, akkor a 89/1990.(V. 1.) MT ren­delet 204 § (2) úgy rendelkezett, hogy „Ha mezőgazdasági szövet­kezeti tag egyidejűleg öregségi vagy munkaképtelenségi és özve­gyi járadékra is jogosult, mind­két ellátás megilleti.” (így 1990. augusztus 1-jétől két ellátásra jo­gosultság esetén az öregségi jára­dékosnak 8433 forintot, a munka­képtelenségi járadékosnak 8925 forintot kellett kapnia, szemben a nyugdíjasokkal, akik csak 6410 forintra voltak jogosultak.­ Szükséges megjegyeznem, hogy e járadék megállapításához há­rom év termelőszövetkezeti tag­ság igazolására van szükség, ezen idő alatt járulékfizetés nem szükséges, ugyanakkor 1991. ja­nuár 1-jétől az öregségi nyugdíj­hoz húsz év szolgálati idő (járu­lékfizetés) szükséges. A mezőgazdasági szövetkezeti járadék eredeti célja az volt, hogy azok a személyek, akik be­léptek a termelőszövetkezetbe, ne maradjanak ellátatlanul. E já­radék fedezésére a termelőszövet­kezetek 1967-ig fizettek járulé­kot, ezt követően az ellátás fizeté­sét a költségvetés vállalta át, ma pedig a társadalombiztosítás fize­ti. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy a járadékosok tsz-tag­­ságuk alapján jogosultak erre az ellátásra a társadalombiztosítás terhére, de jogosultak a termelő­­szövetkezettől szintén tagságuk alapján háztáji juttatásra, mely pénzbeli megváltás esetén 30 ezer forintig adómentes. Ez egy olyan juttatás, melyre minden tsz-tag jogosult, így a nyugdíja­­sok és járadékosok is, de a nem­zetgazdaság más területéről nyugdíjba vonult dolgozók eseté­ben ehhez hasonló juttatás nincs, így jövedelmi helyzetük hátrá­nyosabb. Szükségesnek tartottam erre a jelenségre felhívni a figyelmet azért is, mert a kárpótlási jegyek életjáradékra történő átváltásá­nak szabályozásánál ez a helyzet megismétlődhet. A nyugdíjnagyság alapján nem lehet szociálpolitikát folytat­ni. Az összeghatárhoz kötött emelések nem szolgálják a szoci­ális igazságosságot, tönkreteszik a nyugdíjarányokat. Igazságtalan és ésszerűtlen az, hogy csak az alacsony összegű nyugdíjakat emelnék, mivel az állampolgá­rok helyzete nemcsak a nyugdíj nagyságától függ. Ha figyelembe vesszük mindazokat a körülmé­nyeket, melyeket a létminimum­számításoknál figyelembe szo­kás venni, megállapítható, hogy az egy főre eső azonos jövede­lem lényegesen eltérő életszínvo­nalat tesz lehetővé egy egyedülál­ló esetében, mint egy családban élőnél. Az egyedül élőt a piacgaz­daságra történő átállás során a költségemelkedések ugyanúgy érintik, mint a családban élőket, ahol a költségek megoszlanak, így esetükben a jogszerűen járó nyugdíj kifizetésének korlátozá­sával további arányeltolódást okozni összeegyeztethetetlen a jogállamiság és a szociális piac­­gazdaság elveivel. Azzal, hogy a társadalombiztosítási ellátásra nem jogosultak részére — megkí­mélve őket a megalázó segélyké­réstől — alanyi jogon adna ellá­tást, viszont a nyugdíjasok hely­zetét nem rendezné, a nyugdíja­sokat kényszerítené — a megalá­zó — segélykérésre. Ugyanígy elemeztem az öreg­ségi nyugdíj, a résznyugdíj, a rendszeres szociális segély, vala­mint a házastársi pótlék szabályo­zásánál mutatkozó anomáliákat, melyek közlése szintén nem tör­tént meg, feltehetőleg azért, mert ezen ellátások nem olyan termé­szetűek, hogy az itt mutatkozó el­lentmondások közérdeklődésre tarthatnának számot. A közölt szöveg teljes mérték­ben mellőzi a válságkezelő prog­ram által családi ellátások köré­be utalt juttatásokkal kapcsolatos észrevételeimet is, így azt a meg­állapítást is, hogy ezek az ellátá­sok sem szociálpolitikai ellátás­nak nem tekinthetők, de társada­lombiztosítási ellátásnak sem. A részletes okfejtést, melyet az ere­deti kézirat tartalmaz, nem ismét­lem meg, hiszen feltehetőleg az sem tarthat igényt közérdeklődés­re. A betegellátással kapcsolato­san tett megállapításaim átfogal­mazása, illetve rövidítése több mint értelemzavaró. A kézirat szó szerinti szövege a következő volt: „A betegellátásnál is hason­ló tendencia figyelhető meg. A közgyógyellátásra jogosult ugyanis az 1958-as szabályozás szerint ugyanazokra a juttatások­ra vált jogosulttá — szociális helyzete alapján — melyeket a biztosítottak a biztosítási jogvi­szony alapján kaptak. 1975-ben történt egy jelentős jogkiterjesz­tés az állampolgári jogú ellátás bevezetésével, majd ezt a jogki­­terjesztést — financiális megfon­tolásból — jogszűkítés követett, mely azon személyek jogosultsá­gát csökkentette, akik eredetileg jogosultak voltak. Jelenleg a köz­gyógyellátásra egyéni elbírálás alapján jogot szerzett állampolgá­rok részesülnek fokozott kedvez­ményben a biztosítási jogvi­szonytól függetlenül, ugyanak­kor a biztosítottak magasabb térí­tési díjat fizetnek, hacsak nem kérnek ők is közgyógyellátást.” A közölt szöveg lényegesen eltér az eredetitől. Nem kívánom az összes átfogalmazást és elha­gyást tételesen felsorolni, csupán még egy elhagyást sérelmezek, ebből a témakörből, mely jól megvilágítja a tékozló takarékos­kodást. Az a társadalombiztosítás, mely — financiális megfontolás­ból — megélhetési gondokat okoz a betegnek, így közvetve előidézője a mortalitás alakulásá­nak, a dolgozó halála esetén gon­doskodik hozzátartozóiról. Mini­mum összegű ellátásokat figye­lembe véve a kifizetésre kerülő özvegyi nyugdíj + árvaellátás havi 14 380 forint (ha két gyer­meke volt), de ha tíz gyermek volt, úgy havi 51 900 forint. Ter­mészetesen ezeket az ellátásokat a nyugdíjbiztosítás fogja fizetni, ha a betegbiztosítás és a nyugdíj­­biztosítás elválik egymástól, így a betegellátáson történő „takaré­koskodás”, mint nyugdíjbiztosítá­si kiadás fog megjelenni, így ténylegesen nem csak antihumá­­nus ez az eljárás, hanem kiadás­növelő is. Írásom végén eljutottam arra a következtetésre, hogy ha tüzete­sen végigvizsgáljuk a társdalom­­biztosítás által fizetett kiadáso­kat, megállapítható, hogy több mint száz milliárd forint kerül ki­fizetésre olyan ellátásokra, me­lyek idegenek a társadalombizto­sítástól. Ezt a helyzetet meg kell szüntetni, hiszen mire jó az, ha a nyugdíjasok és a keresőképtelen betegek „fizetik meg” ezeket az ellátásokat. DR. KOVÁCS ILONA Budapest Akik e héten Agip Hungária (24. oldal) Bell Iskolák (26. oldal) Debreceni Önkormányzat (4. oldal) IMC (26. oldal) Iparbankház (26. oldal) meg lapunkat: Kontrax (26. oldal) MATÁV (24. oldal) MHB (32. oldal) MMG Automatika (18. oldal) Munkaügyi Minisztérium (14. oldal) Salgótarjáni Üveggyapot (24. oldal) Swissair (6. oldal) dr. Telkes (12. oldal) Young­ Hungarobróker (24. ol­dal) nagyobb hirdetéssel tisztelték FORUM GAZDASÁGI HETILAP Az EURE­PANSION tagja Főszerkesztői: dr. Varga György F­őszerkesztő-hely­ettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztők: Bertalanfy Judit, Varga András Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt, Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Györgyné Titkárságvezető: Kiss Jánosné Munkatársak: Fórum: Steiger Ödön Nézőpontok: Vértes Csaba Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Karsai Gábor (rovatvezető), dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet, Kurcz Adrienne, dr. Sebők Emília, Zsubor­ Ervin Magánvállalkozások: Varga András Mezőgazdaság­i Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Ferber Katalin, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudomány­­­technika: Egyed László Főmunkatárs: dr. Wiesel Iván A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest, Pf. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óra után: 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-7201, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Nyomdavezető: Molnár György HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír. FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜK! HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZER­KESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V., Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vince Mátyás, a Figyelő Rt elnöke Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HEUR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 1500 Ft félévre 750 Ft negyedévre 375 Ft A szerkesztőség fenntartja a jogot hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. JANUÁR 2.

Next