Figyelő, 1992. április-május (36. évfolyam, 14-22. szám)
1992-04-02 / 14. szám
TARTALOM Eller Erzsébet, Faragó Vilmos és Mádi László írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Diczházi Bertalan a szakértői kormány körüli „álvitákról” 6 Az állam mondjon le az osztalékról — interjú Botos Katalinnal 7 Konferencia a nemzetközi adósságválságról Mire használhatom a valutám? 9 Tőzsde és devizák 10 Egzisztencia-hitel Valutaprognózis Az Állami Bankfelügyelet állásfoglalása 11 Gazdaságpolitikai csomag — kék szalaggal 13 Munkatörvénykönyv: Az elmúlt század regénye 15 Privatizációs tanácsadók Terítéken a telefon 16 A MÉH és a privatizáció 17 Taurus-gondok 19 Tanulópénz a Világbanktól Ipari helyzetkép 21 Téeszek átalakulása — a II-es csapdája Szabadpiaci árak 23 Gépkocsijavítás — Az életszervize 25 A közalkalmazottak jogállásáról 27 ORFI-tanácsadó volt a bútor Bonyhádon Hátrányban a kicsik 28 Inkubátorházak Nyíregyházán és Szegeden 29 ■ HHm Az IMF, a világ és mi Főnöki fizetések Amerikában 30 Az infláció évszázadai Vállalatok világa 31 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 32 Újdonságok 43 Vegyes vállalatok adózása 45 Bóc Imre, Láng Róbert, P. O., Sz. S. és Szabó Sándor írása 47 Építőipar 33—38 FORUM Becsületrend személyi jövedelemadó 47. (1) bekezdése .jelenlegi formájában becsületsértő, mert vagy gyengeelméjűnek vagy született adócsalónak feltételez raja egy felháborodott egyéni vállalkozó az országgyűlés elnökének szóló levelében. Indulata érthető: a törvény megjelölt része mondja ki ugyanis, hogy az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadó-előlegét — amennyiben a jövedelem,,kifizetőtől”, azaz adószámmal rendelkező üzleti partnertől származik — nem neki kell saját bevallása alapján megfizetni, hanem ez utóbbi üzletfél köteles a számlaértékből levonni és a vállalkozó helyett befizetni. Ez az előírás pedig kétféle feltételezésre építhet: az egyéni vállalkozó vagy nem tudja kiszámolni, mennyi az áfamentes számlaérték 3 százaléka (erre kizárólag az ő egyéni szállítói esetében képes, hisz akkor ez a kötelezettség — mint kifizetőt — őt terheli), vagy ha mégis csak tud a saját bevételei esetében is osztani százzal és szorozni hárommal, akkor — vélhetik e szabály apostolai — előre megfontolt szándékkal, különösen kegyetlen módon elszabotálná az adóelőleg befizetését. Ezt pedig nem lehet hagyni. Valóban nem. S bár az egyéni méltóság sérelmét minden esetben nehezményezzük, most mégsem csak emiatt ragadtunk tollat Kuncze Gábor és Matyi László szabaddemokrata képviselőtársaimmal, hogy önálló indítványt fogalmazzunk a törvény e pontjának módosítására. Úgy érzem, hogy — miután az álláspontunkkal vitázó nézetek már tág teret kaptak a sajtóban (például „Engednek a 47-ből?” Figyelő, 1992/11. sz.) — épp itt az ideje saját, a törvény módosításához vezető indokainkat is közzétenni. Ebben — a pénzügyi hivatalnokok érvrendszerének bemutatásával — csak segítségünkre van a hivatkozott cikk. 1. A törvény hátrányosan megkülönbözteti az önálló tevékenységet végzőket. Miközben ugyanis az előzetes adóztatás érdekében mindenki más várható tárgyévi jövedelmét tényleges jövedelemadatok alapján becsülik, ebben a körben e célra nem a folyamatosan megszerzett jövedelmeket, hanem az árbevétel nagyságát használják. Ez számtalan esetben hozza lehetetlen helyzetbe az egyéni vállalkozókat, s kényszeríti őket arra, hogy akár teljes jövedelmüknél nagyobb adóelőleget fizessenek, mégpedig elsősorban azoknál a tevékenységeknél, ahol a vállalkozók kis árréssel és nagy tőkeforgási sebességgel érik el a megfelelő szintű jövedelmet. Ez főleg a kereskedelemben jellemző, de számos termelő tevékenység is ide sorolható az egyszerű tömegtermékek gyártásától a baromfihizlalásig. S ha már a mezőgazdasági tevékenységeknél tartunk: a személyi jövedelemadó-rendszer működése óta fennáll a kistermelők számára az a lehetőség, hogy az általános szabályoktól eltérően adózzanak, s meghatározott szintű bevételig (az idén 750 ezer forintig) adómentességet élvezzenek. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a rendszer mennyiben ésszerű, azon viszont aligha, hogy a törvény által adómentességben részesített jövedelmek után adóelőleget szedni nem éppen ildomos. Az eddigiekben ugyanis az volt a helyzet — s ezt a felemelt adómentes árbevételszint csak megerősíti —, hogy a kistermelők közül csak azok lépték át e bűvös küszöböt, s váltak személyi jövedelemadó-fizetővé, akik ezáltal nagyobb összegű áfa visszaigénylésére szereztek jogosultságot. A kárpótlás és a szövetkezeti átalakulási törvények révén gyorsított mezőgazdasági privatizáció, vagy a másik oldalról nézve: a mezőgazdasági nagyüzemek kívülről erőltetett „szétrobbantása” idején, kiforrott új üzemrendszer, kereskedelmi hálózat, pénzpiaci intézmények és források híján, a soha nem látott mélypontra zuhant állatállomány s az e mögött felrémlő húshiány mellett enyhén szólva is az agrárpolitika hiányára vall megadóztatni az amúgy adómentes egyéni gazdálkodókat, kistermelőket, azzal biztatva őket, hogy jövőre visszaigényelhetik a tőlük értelmetlenül levont adóelőlegeket. De túl a mezőgazdaságon, a kezdő vállalkozók helyzetét általában nehezíti meg, hogy a tevékenység indításához és bejáratásához szükséges — s az adórendszerben egyébként elismert — többletráfordításokat figyelmen kívül hagyja az adóelőleg-fizetési szabály, folyamatosan túlfizetésre kényszerítve azokat a vakmerőket, akik manapság vágnak vállalkozásba. 2. Most, hogy így feldicsértük e rendszert, valóban érdemes lenne tudni, miért ragaszkodtak megalkotói oly eltökélten hozzá, hogy már ősszel is elhárították a törvény akkori vitája során megfogalmazott módosító szándékunkat? Vegyük sorra érveiket: „Most vált egységessé a rendszer, hiszen a bérek, fizetések, honoráriumok esetén is a kifizető vonja le és fizeti be az évközbeni adóelőleget.” A rendszer nem egységessé vált, hanem zavarossá, mert ettől a pillanattól kezdve egy kalap alá veszi a jövedelemnek számító béreket és fizetéseket — amellyel szemben költség nem számolható el — az egyéni vállalkozó árbevételével s ezt a ballépést az sem menti, hogy a szellemi munkát megbízás alapján végzők — mintegy átmeneti esetenként — az eddigiekben sem maguk végezték az előlegfizetést, mert legalább a becsült jövedelmüket, s nem a bevételüket adóztatták. Az egységesítést tehát inkább az szolgálná — ahogy ez meg is jelenik a javaslatunkban —, ha az önálló tevékenységet végzők teljes köre — tehát a szellemiektől az egyéni vállalkozókig — jövedelme alapján önadózóvá válna. Nem utolsósorban ezáltal válna lehetővé a törvényben egyébként biztosított adókedvezmények folyamatos évközi figyelembevétele is. — „Ha lemondanának az egyéni vállalkozók bevétel alapján folyó adóztatásáról, akkor az adóhatóság és rajta keresztül a gazdaságirányítás a gazdaság e szektorára vonatkozó pótolhatatlan információkat vesztene el.” Így van-e ez valójában? Annyira nem, hogy tulajdonképpen nem is érthető ez az érv. Kétféle információ megszerzése lehet a cél. Először a magánszektor e szelete teljesítményének népgazdasági számbavétele, másodszor az úgynevezett láthatatlan jövedelmek megragadása. Az első esetében az általunk javasolt szabály — amely az év során ténylegesen elért jövedelem alapján veti ki az adóelőleget — részletesebb — szakmánként tagolt jövedelmi és forgalmi — adatokat szolgáltat, ráadásul számottevő többletadminisztráció nélkül. A láthatatlan jövedelmek számbavételére pedig éppúgy alkalmatlan, mint a jelenlegi 3 százalékos szabály, hisz a dolog természetéből adódóan mindkettő csak a számlázott forgalmat regisztrálja. A jól informált PM-esek ismernek egyedi eseteket, amikor nem könyveltek le számlát. Bármennyire is sajnálatos, ilyen ezután is lesz, teljesen függetlenül a vállalkozás méreteitől. Ezt azonban minden esetben csak egy APEH-vizsgálat szűrheti ki, s nem egy eleve csalónak vélelmező adóelőleg-szabály! „Mindebből természetesen az is kiváglik, hogy a szabályozás céljai között a költségvetési bevételek védelme és egyenletesebbé tétele is szerepelt.” Ez a világos beszéd! Van tehát egyfelől a megbízhatatlan, adóeltitkoló és adóelőleget be nem fizető egyéni vállalkozó, más oldalról pedig a megbízható állami vállalat, rt., kft. stb. Mintha már régebben is hallottuk volna ezt a gondolatot... S mindez olyan körülmények között merül fel újra, amikor az adóhátralékosok döntő többsége állami vállalat és társaság, a maszek pedig — szemben velük — teljes vagyonával felel tartozásaiért. S végezetül: „Egyes országgyűlési képviselők saját presztízsük növelésére tiltakoznak fennhangon” — idézi a cikk a minisztérium mindentudóit. Ebbéli vélekedésükben az sem zavarja őket, hogy kicsinyes rosszmájúságukat ők maguk cáfolják azzal az állítással, hogy az érintetteknek nincs kifogásuk a jelenlegi szabály ellen, csupán technikai jellegű eligazítást kérnek. Ha ez így igaz, vállaljuk a következményeket: szűk látókörű indítványunk miatt söpörjön el bennünket az egyéni vállalkozók jogos haragja, s ne fogadjanak be egyetlen túlvilági kaszinó tagjai közé sem. Csak azt nem értem, közben miért tőlünk várják, hogy kidolgozzuk az adóelőleg-fizetés kölcsönösen előnyös rendszerét, s azt, hogy „az adóelőlegek levont összege az egyéb önálló jövedelmeknél se haladja meg a szükséges mértéket! Ez utóbbit ugyanis tartalmazza indítványunk, s épp a nyilatkozók harcolnak ellene foggal-körömmel, míg az előbbire már négy éve ígéretet tett a PM. S a minisztérium felszámolását mi nem javasoltuk. GAÁL GYULA Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: A. B. (34. oldal), Akció Ügynöki Kft./Toshiba (26. oldal), Architent (36. oldal), ÁVB Rt (39. oldal), Baumag (36. oldal), Contur Line Kft (41. oldal), Ferbau (36. oldal), Ferroglobusz (40. oldal), GGK & Budapest/Hungária Wienerberger (34. oldal), Gallakarbon (39. oldal), Hungexpo (20. oldal), HUSS Gépgyár Kft (26. oldal), Intertype/Intereco Kft (41. oldal), Kereskedelmi Bank (14. oldal), KOTK (40. oldal), MHB (48. oldal), Mezon Kft (26. oldal), Microsystem (15. oldal), H. Neumann (20. oldal), Nikex (44. oldal), Nissan Hungária Kft, (44. oldal), Postabank (8. oldal), Phoenix (24. oldal), Protopress/Csavar- és Húzottáru Rt (24. oldal), PMC (18. oldal), Reorg (39. oldal), Saatchi & Saatchi/Hungarobróker (12. oldal), St Plusz Könyvkiadó Kft (41. oldal), Stúdió Kft/Ibusz Bank (18. oldal), Swissair (4. oldal), Taverna (44. oldal) GAZDASÁGI HETILAP Az EUREPRANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztő: Bertalanfy Judit Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Györgyné Titkárságvezető: Kiss Jánosné Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Nézőpontok: Vértes Csaba Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Karsai Gábor (rovatvezető), dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet Fóti Péter, Kurcz Adrienne, dr. Sebők Emília, Zsubok Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdasági Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Ferber Katalin, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudománytechnika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest FI. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 ótamán- 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Nyomdavezető: Cserei Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜKI HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZERKESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V. Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vince Mátyás, a Figyelő Rt elnöke Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XHL, Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. ÁPRILIS 2.