Figyelő, 1992. április-május (36. évfolyam, 14-22. szám)

1992-04-02 / 14. szám

TARTALOM Eller Erzsébet, Faragó Vilmos és Mádi László írása 3 Hírek, tudósítások 4—5 Diczházi Bertalan a szakértői kormány körüli „álvitákról” 6 Az állam mondjon le az osztalékról — interjú Botos Katalinnal 7 Konferencia a nemzetközi adósságválságról Mire használhatom a valutám? 9 Tőzsde és devizák 10 Egzisztencia-hitel Valutaprognózis Az Állami Bankfelügyelet állásfoglalása 11 Gazdaságpolitikai csomag — kék szalaggal 13 Munkatörvénykönyv: Az elmúlt század regénye 15 Privatizációs tanácsadók Terítéken a telefon 16 A MÉH és a privatizáció 17 Taurus-gondok 19 Tanulópénz a Világbanktól Ipari helyzetkép 21 Téeszek átalakulása — a II-es csapdája Szabadpiaci árak 23 Gépkocsijavítás — Az élet­­szervize 25 A közalkalmazottak jogállásáról 27 ORFI-tanácsadó volt a bútor Bonyhádon Hátrányban a kicsik 28 Inkubátorházak Nyíregyházán és Szegeden 29 ■ HHm Az IMF, a világ és mi Főnöki fizetések Amerikában 30 Az infláció évszázadai Vállalatok világa 31 Fém-, energia- és gabonapiaci jelentés 32 Újdonságok 43 Vegyes vállalatok adózása 45 Bóc Imre, Láng Róbert, P. O., Sz. S. és Szabó Sándor írása 47 Építőipar 33—38 FORUM Becsület­rend személyi jövedelemadó 47. (1) bekezdése .jelenlegi­­ formájában becsületsértő, mert vagy gyengeelméjűnek vagy született adócsalónak feltételez r­aja egy felháborodott egyéni vállal­kozó az országgyűlés elnökének szóló levelében. Indulata érthető: a törvény megjelölt része mondja ki ugyanis, hogy az egyéni vállalko­zók személyi jövedelemadó-előle­gét — amennyiben a jövedelem,,ki­fizetőtől”, azaz adószámmal rendel­kező üzleti partnertől származik — nem neki kell saját bevallása alap­ján megfizetni, hanem ez utóbbi üz­letfél köteles a számlaértékből le­vonni és a vállalkozó helyett befi­zetni. Ez az előírás pedig kétféle fel­­tételezésre építhet: az egyéni vállal­kozó vagy nem tudja kiszámolni, mennyi az áfamentes számlaérték 3 százaléka (erre kizárólag az ő egyéni szállítói esetében képes, hisz akkor ez a kötelezettség — mint kifizetőt — őt terheli), vagy ha mégis csak tud a saját bevételei esetében is osztani százzal és szo­rozni hárommal, akkor — vélhetik e szabály apostolai — előre meg­fontolt szándékkal, különösen ke­gyetlen módon elszabotálná az adó­előleg befizetését. Ezt pedig nem le­het hagyni. Valóban nem. S bár az egyéni méltóság sérelmét minden esetben nehezményezzük, most mégsem csak emiatt ragadtunk tollat Kuncze Gábor és Matyi László sza­baddemokrata képviselőtársaim­mal, hogy önálló indítványt fogal­mazzunk a törvény e pontjának mó­dosítására. Úgy érzem, hogy — mi­után az álláspontunkkal vitázó néze­tek már tág teret kaptak a sajtóban (például „Engednek a 47-ből?” Fi­gyelő, 1992/11. sz.) — épp itt az ideje saját, a törvény módosításá­hoz vezető indokainkat is közzé­tenni. Ebben — a pénzügyi hivatal­nokok érvrendszerének bemutatásá­val — csak segítségünkre van a hi­vatkozott cikk. 1. A törvény hátrányosan megkü­lönbözteti az önálló tevékenységet végzőket. Miközben ugyanis az előzetes adóztatás érdekében min­denki más várható tárgyévi jövedel­mét tényleges jövedelemadatok alapján becsülik, ebben a körben e célra nem a folyamatosan megszer­zett jövedelmeket, hanem az árbe­vétel nagyságát használják. Ez számtalan esetben hozza lehe­tetlen helyzetbe az egyéni vállalko­zókat, s kényszeríti őket arra, hogy akár teljes jövedelmüknél nagyobb adóelőleget fizessenek, mégpedig elsősorban azoknál a tevékenysé­geknél, ahol a vállalkozók kis árrés­sel és nagy tőkeforgási sebességgel érik el a megfelelő szintű jövedel­met. Ez főleg a kereskedelemben jellemző, de számos termelő tevé­kenység is ide sorolható az egy­szerű tömegtermékek gyártásától a baromfihizlalásig. S ha már a mezőgazdasági tevé­kenységeknél tartunk: a személyi jövedelemadó-rendszer működése óta fennáll a kistermelők számára az a lehetőség, hogy az általános szabályoktól eltérően adózzanak, s meghatározott szintű bevételig (az idén 750 ezer forintig) adómentes­séget élvezzenek. Azon lehet vitat­kozni, hogy ez a rendszer mennyi­ben ésszerű, azon viszont aligha, hogy a törvény által adómentesség­ben részesített jövedelmek után adó­előleget szedni nem éppen ildo­mos. Az eddigiekben ugyanis az volt a helyzet — s ezt a felemelt adómentes árbevételszint csak meg­erősíti —, hogy a kistermelők kö­zül csak azok lépték át e bűvös kü­szöböt, s váltak személyi jövede­lemadó-fizetővé, akik ezáltal na­gyobb összegű áfa visszaigénylé­sére szereztek jogosultságot. A kár­pótlás és a szövetkezeti átalakulási törvények révén gyorsított mező­­gazdasági privatizáció, vagy a má­sik oldalról nézve: a mezőgazda­­sági nagyüzemek kívülről erőltetett „szétrobbantása” idején, kiforrott új üzemrendszer, kereskedelmi háló­zat, pénzpiaci intézmények és forrá­sok híján, a soha nem látott mély­pontra zuhant állatállomány s az e mögött felrémlő húshiány mellett enyhén szólva is az agrárpolitika hi­ányára vall megadóztatni az amúgy adómentes egyéni gazdálkodókat, kistermelőket, azzal biztatva őket, hogy jövőre visszaigényelhetik a tő­lük értelmetlenül levont adóelőlege­ket. De túl a mezőgazdaságon, a kezdő vállalkozók helyzetét általá­ban nehezíti meg, hogy a tevékeny­ség indításához és bejáratásához szükséges — s az adórendszerben egyébként elismert — többletráfor­dításokat figyelmen kívül hagyja az adóelőleg-fizetési szabály, folya­matosan túlfizetésre kényszerítve azokat a vakmerőket, akik manap­ság vágnak vállalkozásba. 2. Most, hogy így feldicsértük e rendszert, valóban érdemes lenne tudni, miért ragaszkodtak megalko­tói oly eltökélten hozzá, hogy már ősszel is elhárították a törvény ak­kori vitája során megfogalmazott módosító szándékunkat? Vegyük sorra érveiket:­­ „Most vált egységessé a rend­szer, hiszen a bérek, fizetések, ho­noráriumok esetén is a kifizető vonja le és fizeti be az évközbeni adóelőleget.” A rendszer nem egysé­gessé vált, hanem zavarossá, mert ettől a pillanattól kezdve egy kalap alá veszi a jövedelemnek számító béreket és fizetéseket — amellyel szemben költség nem számolható el — az egyéni vállalkozó árbevéte­lével s ezt a ballépést az sem menti, hogy a szellemi munkát megbízás alapján végzők — mintegy átme­neti esetenként — az eddigiekben sem maguk végezték az előlegfize­tést, mert legalább a becsült jöve­delmüket, s nem a bevételüket adóztatták. Az egységesítést tehát inkább az szolgálná — ahogy ez meg is jelenik a javaslatunkban —, ha az önálló tevékenységet végzők teljes köre — tehát a szellemiektől az egyéni vállalkozókig — jöve­delme alapján önadózóvá válna. Nem utolsósorban ezáltal válna le­hetővé a törvényben egyébként biz­tosított adókedvezmények folyama­tos évközi figyelembevétele is. — „Ha lemondanának az egyéni vállalkozók bevétel alapján folyó adóztatásáról, akkor az adóhatóság és rajta keresztül a gazdaságirányí­tás a gazdaság e szektorára vonat­kozó pótolhatatlan információkat vesztene el.” Így van-e ez valójá­ban? Annyira nem, hogy tulajdon­képpen nem is érthető ez az érv. Kétféle információ megszerzése le­het a cél. Először a magánszektor e szelete teljesítményének népgazda­sági számbavétele, másodszor az úgynevezett láthatatlan jövedelmek megragadása. Az első esetében az általunk javasolt szabály — amely az év során ténylegesen elért jöve­delem alapján veti ki az adóelőle­get — részletesebb — szakmán­ként tagolt jövedelmi és forgalmi — adatokat szolgáltat, ráadásul szá­mottevő többletadminisztráció nél­kül. A láthatatlan jövedelmek szám­bavételére pedig éppúgy alkalmat­lan, mint a jelenlegi 3 százalékos szabály, hisz a dolog természetéből adódóan mindkettő csak a számlá­zott forgalmat regisztrálja. A jól in­formált PM-esek ismernek egyedi eseteket, amikor nem könyveltek le számlát. Bármennyire is sajnálatos, ilyen ezután is lesz, teljesen függet­lenül a vállalkozás méreteitől. Ezt azonban minden esetben csak egy APEH-vizsgálat szűrheti ki, s nem egy eleve csalónak vélelmező adóe­lőleg-szabály! „Mindebből természetesen az is kiv­áglik, hogy a szabályozás cél­jai között a költségvetési bevételek védelme és egyenletesebbé tétele is szerepelt.” Ez a világos beszéd! Van tehát egyfelől a megbízhatat­lan, adóeltitkoló és adóelőleget be nem fizető egyéni vállalkozó, más oldalról pedig a megbízható állami vállalat, rt., kft. stb. Mintha már ré­gebben is hallottuk volna ezt a gon­dolatot... S mindez olyan körülmé­nyek között merül fel újra, amikor az adóhátralékosok döntő többsége állami vállalat és társaság, a ma­szek pedig — szemben velük — teljes vagyonával felel tartozásai­ért. S végezetül: „Egyes országgyű­lési képviselők saját presztízsük nö­velésére tiltakoznak fennhangon” — idézi a cikk a minisztérium min­dentudóit. Ebbéli vélekedésükben az sem zavarja őket, hogy kicsi­nyes rosszmájúságukat ők maguk cáfolják azzal az állítással, hogy az érintetteknek nincs kifogásuk a je­lenlegi szabály ellen, csupán techni­kai jellegű eligazítást kérnek. Ha ez így igaz, vállaljuk a következmé­nyeket: szűk látókörű indítványunk miatt söpörjön el bennünket az egyéni vállalkozók jogos haragja, s ne fogadjanak be egyetlen túlvilági kaszinó tagjai közé sem. Csak azt nem értem, közben miért tőlünk várják, hogy kidolgozzuk az adó­előleg-fizetés kölcsönösen előnyös rendszerét, s azt, hogy „az adóelőle­gek levont összege az egyéb önálló jövedelmeknél se haladja meg a szükséges mértéket! Ez utóbbit ugyanis tartalmazza indítványunk, s épp a nyilatkozók harcolnak el­lene foggal-körömmel, míg az előb­bire már négy éve ígéretet tett a PM. S a minisztérium felszámolá­sát mi nem javasoltuk. GAÁL GYULA Akik e héten nagyobb hirdetéssel tisztelték meg Olvasóinkat: A. B. (34. oldal), Akció Ügy­­nöki Kft./Toshiba (26. oldal), Architent (36. oldal), ÁVB Rt (39. oldal), Baumag (36. oldal), Contur Line Kft (41. oldal), Ferbau (36. oldal), Fer­­roglobusz (40. oldal), GGK & Budapest/Hungária Wiener­berger (34. oldal), Gallakar­­bon (39. oldal), Hungexpo (20. oldal), HUSS Gépgyár Kft (26. oldal), Intertype/In­­tereco Kft (41. oldal), Keres­kedelmi Bank (14. oldal), KOTK (40. oldal), MHB (48. oldal), Mezon Kft (26. oldal), Microsystem (15. oldal), H. Neumann (20. oldal), Nikex (44. oldal), Nissan Hungária Kft, (44. oldal), Postabank (8. oldal), Phoenix (24. oldal), Protopress/Csavar- és Hú­­zottáru Rt (24. oldal), PMC (18. oldal), Reorg (39. oldal), Saatchi & Saatchi/Hungarob­­róker (12. oldal), St Plusz Könyvkiadó Kft (41. oldal), Stúdió Kft/Ibusz Bank (18. oldal), Swissair (4. oldal), Ta­verna (44. oldal) GAZDASÁGI HETILAP Az EUREPRANSION tagja Főszerkesztő: dr. Varga György Főszerkesztő-helyettesek: Gömöri Endre, Vértes Csaba Olvasószerkesztő: Bertalanfy Judit Műszaki vezető: Tóth Attila Művészeti szerkesztő: Paczkó János Tervezőszerkesztők: Babay Zsolt Dávid Gábor, Toman János Fotó: Erdei Katalin Grafika: Fintor: Gerse László Dokumentáció: Kápolnai Györgyné Titkárságvezető: Kiss Jánosné Rovatok: Fórum: Steiger Ödön Nézőpontok: Vértes Csaba Gazdaságpolitika: dr. Karsai Gábor Társadalom: Fricz Tamás Vállalatvezetés: Meixner Zoltán Magyar gazdaság: dr. Karsai Gábor (rovatvezető), dr. Becsky Róbert, Eller Erzsébet Fóti Péter, Kurcz Adrienne, dr. Sebők Emília, Zsubok­ Ervin Önkormányzat: Varga András Magánvállalkozások: Sóvári Gizella Mezőgazdaság­i Környezetvédelem: dr. Bonyhádi Péter Pénz- és tőkepiac: dr. Ferber Katalin, Garamvölgyi István Nemzetközi gazdaság: Gömöri Endre Tudomány­­­technika: Egyed László A szerkesztőség címe: Budapest V., Alkotmány u. 10. Levélcím: Budapest FI. 18. 1355. Telex: 22-66-13. Telefax: 132-2990. Titkársági telefon: 112-7664. Üzenetrögzítő 16 óta­mán- 111-7064. Munkatársak: 111-2014, 111-7064, 131-1302, 111-9664, 131-1564. Szedés és nyomdai előkészítés: Figyelő szerkesztősége Textline 5 rendszerrel CCS Hamburg ♦ ♦♦ Grafikai előkészítés, nyomás: SEMIC INTERPRINT Kft. Budapest Nyomdavezető: Cserei Gábor HU ISSN 0015—086 X. Index: 25 283 Papír FINNPAP, Helsinki ♦ ♦♦ SÜRGŐS HIRDETÉSEIT, ÜZLETI KÖZLEMÉNYEIT EGY HÉTEN BELÜL KÖZZÉTESSZÜKI HÍVJA A FIGYELŐ REKLÁMSZER­KESZTŐSÉGÉT: 153-1935 131-0395, TELEFAX: 153-0106 ♦ ♦♦ Kiadja a Figyelő Rt Budapest V. Alkotmány utca 10. Telefon: 131-0395, 131-5372, 111-2137. Telefax: 153-0106 Felelős kiadó: Vince Mátyás, a Figyelő Rt elnöke Ügyvezető igazgató: Doktor Ferenc ♦ ♦♦ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XHL, Lehel u. 10/A 1900, közvetlen befizetéssel, postautalványon, illetve átutalással a POSTABANK RT. 219-98636, HELIR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldi terjesztés: Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Budapest I., Fő u. 32. Előfizetési díj: egy évre 2124 Ft, félévre 1062 Ft, negyedévre 531 Ft A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A Figyelőben megjelent írások másodközlésével kapcsolatban minden jogot fenntartunk. 1992. ÁPRILIS 2.

Next