Figyelő, 1995. szeptember-október (39. évfolyam, 36-43. szám)
1995-09-28 / 39. szám
Autózás EGY RÖVID PRÓBAÚT A CITROENNEL FOLYTASSA ÖN A NÉPLIGETBEN! Győződjön meg róla személyesen, hogy a Citroen nemcsak a sivatagban, de a göröngyös budapesti utcákon is megállja a helyét! Szeptember 27. és október 1. között a Citroen valamennyi típusával - köztük az új Xantia Kombival - várjuk egy próbaútra a Népligetben. Ha pedig úgy dönt, hogy Szeptember 27. és október 10. között vásárol Citroent, megnyerheti ajándékcsomagunkat, és így egy évig nem kell költenie új autójára.* Érdeklődjön akciónkról a márkakereskedőknél, vagy hívja szeptember 20-tól a Citroen Információt a 343-4717/77 -es számon. _______ "AZ AJÁNDÉK .. v 800 literes üzemanyagutalvány a TOTAL-tól X W éves kötelező biztosítás, f •«-» J egy évre szóló I • S díjtalan időszakos szerviz V j;v.;YfcN A citroen a TOTAL-t ajánlja CITROEN keresztül a Szaharán. Szélsőséges időjárás, vakító homok. A Total Granada-Dakar Rallye ideális alkalom volt a Citroen tesztelésére. Első helyezésével a Citroen ismét bebizonyította, hogy nem jelenthet akadályt számára a világ egyik legnehezebb próbaútja sem. B &2S ________A „FORDIZMUS” ALKONYAI A fejlődés útja: vissza a kezdetekhez? Hosszú évtizedekig úgy tűnt, hogy semmi állíthatja meg a „fordizmus" diadalútját: semmi sem lehet hatékonyabb a mind nagyobb sorozatokra, az úgynevezett skálahozadék kihasználására törekvő tömegtermelésnél. Mára azonban kiderült: ennél is van jobb ár az autógyártás viszonylag fiatal iparág, az elmúlt években már a második alapvető szerkezeti-szervezeti átalakuláson ment keresztül. Az első még az 1910—20-as években kezdődött Észak-Amerikában, amikor Henry Ford új módszere, a tömegtermelés felváltotta a kézműves-kisipari gyártást. Ezután mindenki azt hitte, hogy ezt legfeljebb csiszolgatni-tökéletesíteni lehet; olyan gyártási filozófiát, ami ettől gyökeresen különbözne, nem érdemes kitalálni. A sajátos japán feltételek azonban más megoldásokat követeltek, s a több évtizedes, kitartó munka eredményeként kialakult egy alapjaiban más termelési rendszer: a Toyota-módszer. A kisipari termelési rendszer A századforduló idején kisipari módszerekkel gyártották az autókat. Egy-egy üzem éves termelése ritkán lépte túl az ezres határt, s egy modellből legfeljebb 50 darab készült, amelyek között azonban nem volt két teljesen azonos, éppen a kézműves-kisipari módszerek miatt. Az egyes részeket független vállalkozók tervezték és készítették, az autógyártó vállalkozók sem a tervezésben, sem a gyártásban nem játszottak döntő szerepet, elsősorban a beszállítók tevékenységét és a vevők igényeit hangolták össze. Az alacsony sorozatnagyság, a rugalmas szervezeti rendszer, az általános rendeltetésű berendezések használata és a jól képzett munkaerő a legegyedibb fogyasztói igények kielégítését is lehetővé tették. Ezek az autók azonban igen drágák voltak, s az ár egyáltalán nem csökkent a darabszám növelésével, tehát a piac nem bővülhetett, nem léphettek be újabb és újabb fogyasztói rétegek. Ez a termelési rendszer a műszaki fejlődés lehetőségét is erősen korlátozta, hiszen a kézműves-kisiparos termelők nem rendelkeztek a tudatos, szisztematikus K+F-hez szükséges erőforrásokkal, sem elegendő pénzzel, sem megfelelő színvonalú mérnöki ismeretekkel. A század elejére tehát az adott keretek között - a gazdasági és a műszaki fejlődés lehetőségei kimerültek. A fordista tömegtermelés Henry Ford érte el először, hogy a sorozatnagyság növelésével csökkenjenek a termelési költségek, s így a lényegesen olcsóbb autók egyre szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé, azaz a termelés bővülésével bővüljön a piac is. A siker fontos tényezője volt az is, hogy egyszerű autókat gyártott, tehát a korábbi modellekkel ellentétben sem sofőrt, sem saját szerelőt nem kellett alkalmazni, így az autózás luxusát már nemcsak a gazdagok engedhették meg maguknak. Bár a tömegtermelést sokan a folyamatosan mozgó szerelőszalaggal (futószalaggal) azonosítják, a legfontosabb változás mégsem ennek bevezetése volt, hanem az, hogy Ford felismerte a műszaki fejlődésből eredő lehetőségek jelentőségét. A korábbi évtizedek gépeivel megmunkált alkatrészeket utólag kellett edzeni, hogy kellően tartósak legyenek, az edzés során viszont erősen deformálódtak. Az összeszereléshez emiatt jól képzett munkásokat kellett alkalmazni, akik a pontatlan alkatrészekből is működőképes autót tudtak varázsolni. Az új szerszámgépekkel viszont már edzett fémeket is meg lehetett munkálni, tehát pontos, csereszabatos, egyben tartós alkatrészeket lehetett előállítani. Ez jelentősen csökkentette a költségeket, hiszen az új termelési rendszerben kép a Figet 1995. szeptember 28.