Figyelő, 1995. szeptember-október (39. évfolyam, 36-43. szám)

1995-09-28 / 39. szám

Autózás EGY RÖVID PRÓBAÚT A CITROENNEL FOLYTASSA ÖN A NÉPLIGETBEN! Győződjön meg róla személyesen, hogy a Citroen nemcsak a sivatagban, de a gö­röngyös budapesti utcákon is megállja a helyét! Szeptember 27. és október 1. között a Citroen vala­mennyi típusával - köztük az új Xantia Kombival - várjuk egy próbaútra a Népligetben. Ha pedig úgy dönt, hogy Szeptember 27. és október 10. között vásárol Citroent, meg­nyerheti ajándékcsomagunkat, és így egy évig nem kell költe­nie új autójára.* Érdeklődjön akciónkról a márkakereskedők­nél, vagy hívja szeptember 20-tól a Citroen Információt a 343-4717/77 -es számon. _______ "AZ AJÁNDÉK .. v 800 literes üzemanyagutalvány a TOTAL-tól X W éves kötelező biztosítás, f •«-» J egy évre szóló I • S díjtalan időszakos szerviz V j;v.;YfcN A citroen a TOTAL-t ajánlja CITROEN keresztül a Szaharán. Szélsőséges időjárás, vakító homok. A Total Granada-Dakar Rallye ideális alkalom volt a Citroen tesztelésére. Első helyezésével a Citroen ismét bebizonyította, hogy nem jelenthet akadályt számára a világ egyik legnehezebb próbaútja sem. B &2S­ ________A „FORDIZMUS” ALKONYAI A fejlődés útja: vissza a kezdetekhez? Hosszú évtizedekig úgy tűnt, hogy semmi állíthatja meg a „fordizmus" diadalútját: semmi sem lehet hatékonyabb a mind nagyobb sorozatokra, az úgynevezett skálahozadék kihasználására törekvő tömegtermelésnél. Mára azonban kiderült: ennél is van jobb ár az autógyártás viszonylag fiatal iparág, az elmúlt évek­ben már a második alapvető szer­kezeti-szervezeti átalakuláson ment keresztül. Az első még az 1910—20-as években kezdődött Észak-Amerikában, amikor Henry Ford új módszere, a tömegterme­lés felváltotta a kézműves-kisipari gyártást. Ezután mindenki azt hit­te, hogy ezt legfeljebb csiszolgat­­ni-tökéletesíteni lehet; olyan gyártási filozófiát, ami ettől gyö­keresen különbözne, nem érde­mes kitalálni. A sajátos japán fel­tételek azonban más megoldáso­kat követeltek, s a több évtizedes, kitartó munka eredményeként ki­alakult egy alapjaiban más terme­lési rendszer: a Toyota-módszer. A kisipari termelési rendszer A századforduló idején kisipari módszerekkel gyártották az autó­kat. Egy-egy üzem éves termelése ritkán lépte túl az ezres határt, s egy modellből legfeljebb 50 da­rab készült, amelyek között azon­ban nem volt két teljesen azonos, éppen a kézműves-kisipari mód­szerek miatt. Az egyes részeket független vállalkozók tervezték és készítették, az autógyártó vállal­kozók sem a tervezésben, sem a gyártásban nem játszottak döntő szerepet, elsősorban a beszállítók tevékenységét és a vevők igényeit hangolták össze. Az alacsony so­rozatnagyság, a rugalmas szerve­zeti rendszer, az általános rendel­tetésű berendezések használata és a jól képzett munkaerő a leg­egyedibb fogyasztói igények kie­légítését is lehetővé tették. Ezek az autók azonban igen drá­gák voltak, s az ár egyáltalán nem csökkent a darabszám növelésé­vel, tehát a piac nem bővülhetett, nem léphettek be újabb és újabb fogyasztói rétegek. Ez a termelési rendszer a műszaki fejlődés lehe­tőségét is erősen korlátozta, hi­szen a kézműves-kisiparos terme­lők nem rendelkeztek a tudatos, szisztematikus K+F-hez szükséges erőforrásokkal, sem elegendő pénzzel, sem megfelelő színvona­lú mérnöki ismeretekkel. A század elejére tehát­­ az adott keretek között - a gazdasági és a műszaki fejlődés lehetőségei kimerültek. A fordista tömegtermelés Henry Ford érte el először, hogy a sorozatnagyság növelésével csök­kenjenek a termelési költségek, s így a lényegesen olcsóbb autók egyre szélesebb rétegek számára váljanak elérhetővé, azaz a ter­melés bővülésével bővüljön a pi­ac is. A siker fontos tényezője volt az is, hogy egyszerű autókat gyár­tott, tehát a korábbi modellekkel ellentétben sem sofőrt, sem saját szerelőt nem kellett alkalmazni, így az autózás luxusát már nem­csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Bár a tömegtermelést sokan a fo­lyamatosan mozgó szerelőszalag­gal (futószalaggal) azonosítják, a legfontosabb változás mégsem ennek bevezetése volt, hanem az, hogy Ford felismerte a műszaki fejlődésből eredő lehetőségek je­lentőségét. A korábbi évtizedek gépeivel megmunkált alkatrésze­ket utólag kellett edzeni, hogy kellően tartósak legyenek, az edzés során viszont erősen defor­málódtak. Az összeszereléshez emiatt jól képzett munkásokat kellett alkalmazni, akik a pontat­lan alkatrészekből is működőké­pes autót tudtak varázsolni. Az új szerszámgépekkel viszont már edzett fémeket is meg lehetett munkálni, tehát pontos, cseresza­batos, egyben tartós alkatrészeket lehetett előállítani. Ez jelentősen csökkentette a költségeket, hiszen az új termelési rendszerben kép­ a Figet 1995. szeptember 28.

Next