Figyelő, 2009. október-december (53. évfolyam, 40-53. szám)
2009-12-03 / 49. szám
LEISZTINGER TAMÁS Pénzember világvándor égleg nem költözött külföldre Leisztinger Tamás, annál is kevésbé, hiszen családja, rokonai, valamint élettársa, Tüttő Katalin fővárosi szocialista képviselő és három fia Magyarországon él. Ám az idén gyakorlatilag nem bukkant fel itthon. Januárban elindult a Budapest-Bamako autós ralin, azóta a világot járja, még Dél-Afrikába is eljutott. Telefonon Londonban értük utol, ahol üzleti nyelvtanfolyamra jár. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy nem politikai okokból van külföldön. „Nem menekültem el a választások közeledtével, nincs félnivalóm a hatalomváltástól" - mondta a befektető. Döntését inkább az itthoni gazdaság lassulásával, a lehetőségek beszűkülésével indokolta, meg azzal, hogy a megelőző 15 évben nem volt hosszabb szabadságon. Tavaly nyáron elmúlt 40 éves, így számot vetett a jövőjével. „Odahaza lezárult a privatizáció, elfogytak a felvásárlásra érdemes cégek, akvizíciós terveink sincsenek, a hozzám kötődő vállalatokat pedig kiváló vezetők irányítják, így én sem kellek most annyira, mint régen. Ennél jobb időzítéssel nem is válthattam volna." Állítása szerint a stratégiai döntésekhez elegendő egy viseltes mobiltelefon, míg a komolyabb dokumentumokat netkávézókban is át tudja futni. „Négy hónapig voltam Afrikában. Keresztül-kasul beutaztam a földrészt azzal az autóval, amellyel Bamakóba mentünk. Remekül éreztem magam" - idézte fel az elmúlt hónapok élményeit. Elmondása szerint az afrikai szegénységet látva jótékonysági akciókat is a fejébe vett, még esőerdő vásárlására is gondolt, de „kizárólag megelőzési, megóvási céllal". Januárra véget ér a londoni kurzus, de tervei szerint újabb utazások várnak rá a világban, hiszen a Távol-Keleten és Amerika déli részén még sohasem járt. Az elméleti fizikus végzettségű milliárdos kárpótlásijegy-hasznosító társasággal indította gazdagodását. Kezdetben a szállodaipar, majd tőzsdei cégek adásvétele volt a fő terület, újabban a turizmus, az ingatlanbefektetések és az agrárbiznisz tartozik a portfoliójába. Mára fő cégei, az Arago Zrt. és a Forrás Zrt., illetve agrárbefektetései maradtak meg, emellett kisebb-nagyobb részesedésekkel jelen van ismert tőzsdei társaságokban. Nagyobb ügyei közül talán a legismertebb a Lágymányosi-öböl projektje, a Kopaszi gát látványos fejlesztése, amelyből állítása szerint teljes mértékben kiszállt. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy áttételesen érdekelt a szomszédos Infoparkban. (Az Infopark-saga - Figyelő, 2009/48. szám). Volt idő, amikor ő irányította a Zalakerámiát, amelyért később meg kellett küzdenie Megdet Rahimkulov orosz üzletemberrel. A Pick irányító részvénycsomagját úgy szerezte meg 2000-ben, hogy utólag hatalmas osztalékkal finanszírozta meg a húsipari cég saját vételárát. Innen datálódik üzleti kapcsolata Csányi Sándorral, az OTP elnök-vezérigazgatójával, aki aztán a Picket megvette tőle. (Rabjai a földnek - Figyelő, 2008/49. szám). Később a Tendre takarmánycégben is tulajdonostársak voltak. Alapvetően magyar, kisebb részt külföldi (macedón és osztrák) szállodaipari és ingatlan-portfoliója van. E szektorban végrehajtott ügyletei közül erős ellenérzést váltott ki, amikor- még 1996-ban, részben kárpótlási jegyekből, kevesebb mint 2 milliárd forintért - megvásárolta a zömmel egykori munkásszállókat birtokló Eravis, illetve a Flanquest Hotels szállodaláncokat (Milliárdos sakkjátszmák - Figyelő, 2003/37. szám). Egy másik hazai milliárdossal, Albrecht Ottóval közösen volt érdekeltsége Ferihegy környéki ingatlanokban. Legújabban őt sejtik a mátraterenyei erőmű-építési projekt (Füstködös beruházás - Figyelő, 2009/20. szám) mögött is. Az összeállítást Brückner Gergely, Fialaska Gábor és Szirmai S. Péter készítette. 2009. december 3-9. FIGYELŐ 37