Figyelő 10. (1881)
Zalár József: Balogh Zoltán
236 idejét, s mindaddig itt maradt, míg atyja, a gyermekségében már megkedvelt festészet rendszeres tanulására, Bécsbe nem vitte őt, hol a besoroztatástól is kevésbé kellett tartania. Waldmüller festészeti iskolája lett most azon hely, hol a mester szavain egész lélekkel csüggve s magát a festészet technikájában serényen gyakorolva maga és hazája fényes jövőjéről ábrándozgatott, már látni vélve a napot, midőn majd a szabaddá lett nemzet őt is művészének ismerendi el. Szerette is őt s dicséretekkel elhalmozta mestere — különösen compositiói miatt, mikkel csak hamar magára vonta figyelmét, így, folyt ez két évig. De ekkor lelkében nagy küzdelem támadt. Újra fölébredt benne a költészet iránti hajlam, táplálván azt a viszontagságos és dicsőséges múlt emléket, s nem tudta többé, de végre nem is akarta már ez édes szenvedélyt, mely egész lelkét átható, elfojtani. Eszébe jutottak Szemere Pál biztatásai is, kinek első zsengéjét szerencsés volt egy alkalommal bemutathatni. Érezte, hogy választania kell a festészet és költészet között. És ő választott s választása a költészet javára ütött ki. E határozattal azonnal Pesten termett, de hol atyja, hallva szándékát, nem szívesen fogadta őt. Elébe tárta, hogy Magyarországon a költészet nem pálya, s ha már a festészetet nincs kedve,tovább folytatni, végezze be legalább félbeszakasztott tanulmányait. Ő hallgatott is az apai tanácsra, de amellett verseket írt. Ám a festészettel sem tudott már végképen szakítani, s a verselés mellett nem szűnt meg festeni sem. Versei közlésére először is a Nagy Ignác „Hölgyfutárját“ választá, hol még csak álnév alatt mert föllépni. Később Császár Ferenc „Divatcsarnokában dolgozott, kinek aztán rendes tárcaírója lett. 1855-ben egy nagyobb,1) 1856-ban egy kisebb* 2) kötet költeményt adott ki. Nagy befolyással voltak reá, mint hátrahagyott iratai tanúsítják, az ötvenes években szereplő költőbarátjai, kiktől eszméket s mindig újabb ösztönt nyert a költészet iránt. 1857-ben megházasodott, nőül vevén Jakabfalvay Jolánt, a forradalmi ministerelnök Szemere Bertalan unokahugát, ki száműzött nagybátyja családjánál — az ízlés és műremekek fővárosában, Párisban nevelkedvén, kiváló előszeretettel viseltetett a festészet iránt, s arra ösztönözte és rá is bírta férjét, hogy folytatná festészeti tanulmányait. Így lett ő ismét Bécsnek lakosa, hol a híres Bahl mester iskolájában, ki classikus színezetéről és magasabb szabású compositióiról ismeretes, újra föléledt ifjúkori szenvedélye. De egy évnél többet itt nem tölthetett, mert elbetegesedvén 2) Balogh Zoltán költeményei. Pest. Kiadja Müller Gyula. 2) Költemények. Irta Balogh Zoltán. Müller Emil könyvnyomdája. Magyar írók élete