Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1835-01-31 / 49. szám

tol lett volna. De hihető, hogy a’ zsákmánnyal terhelt hunnok’ hazakivánkozása, ’s az éghajlatnak ártalmas befolyása, melly nagy halandóságot szült a’ táborban, valának tulajdonként Jokai Attila’ engedékenységének. Hazatérése után nőjeinek számát a’ szép Ildikóval vagy Hildegundával, sajdíthatólag a’ burgundi király’ leányával, nevelte, de a’ menyék, ő’ éjjelén eleredt és torkába folyt vérében megfult’ 453. mintegy 50 esztendős korában Jornandes vastag fejűnek, tompa orrúnak, széles vállának, zömök termetűnek, büszke járásúnak ’s hathatós szavának írja le. Durvasága, kegyetlensége ’s mértéktelensége korának ’s neveltetésének hibái. Lelkének felsőbsége, akaratjának eltökélettsége, eszének élessége, mellyel oly sok, egymástól szerfelett különböző szilaj és zabolátlan nemzeteket össze ’s függésben tudott tartani, köztök rendet és hrányosságot szabni, személyes tulajdonságai valának. Halála után három íjjal meg nem tudván egymással egyezni a’ roppant birodalmon, elenyészett a’ hunnok’ hatalma. Több mint 1400 évek repültek el sírja felett mostanig, de ezen iszonyú időközben sem hangzottak el a’ nemzetek’ jajszavai, a’ pusztításnak és rémülésnek képei, mellyet neve ezen hóditónak még korunkban is feltámaszt; de talán sokat is fogtak rá, mert több irók mondják, hogy nem csak önkezével soha sem öldöklött, hanem a’ könyörgők, ’s mind azok, kik neki hódoltak és hűséget fogadtak, rendesen kegyelmet nyertek tőle; sőt titkos ellenségeinek is több ízben nemes lelküleg megengedett. Annyi bizonyos, hogy a’ világ nagy rettegésben volt tőle , mert Isten’ ostorának és a’ föld’ félelmének nevezte. A’ Berry herezeg’ gyilkosa. Créger Epén száz nap folyt el Louvel’ elfogadtatása után, midőn felszóltatott a’ tömlöczház cancellanájába, perbeli adáit megtekinteni. Ezen régen óhajtva várt híradást meghallván, reszketett örömében , a’ legnagyobb sietséggel felrónia kaputját és csizmájit, ’s két emberre támaszkodva, lehető gyorsasággal felmászott a’ cancellariába vezető lépcsőn. Itt általadaték neki nagy rakás perbeli adája, mellyet hóna alá veve, ’s oly sebesen mint jött, ment vissza tömlöczébe. Az első acadarabok, mellyeket keresett, testvérjeinek vallomásai valának, ezek első tudósítások voltak neki, róluk. „Szegény Martialeah mint sira ő ! És az én jó Theréziám, gondolta volna ő valaha, hogy kis Louisra oly tettet követend el? neki igen szerencsétlennek kell lennie , neki, ki engemet oly nagyon szeretett és oly jól oktatott.“ Azután minden papirost keresztül futa egymásután a’ legnagyobb figyelemmel, ’s fontosságuk szerint rendbe rakosgatta, mi mellett néhány felett, mellyeknek hazudozásuk vagy izetlenségök egy egy mosolyt csalt ki tőle, csufolódni nem tartóztathatta meg magát. Majd a’ vélt öszveesküdteken nevetett, kik Elba szigetből mondattak által jötteknek, majd a’ Rochellebe küldött emberek’ ügyetlenségén, kiknek a’ gyilkot csináló kovácsot kellett vala kikutatniok. Bethbly asszonynak, a’ Berry herczegné’ udvari dámájának vallomása megható mély érzésével és igazságával. Ezen adáknak olvasása foglalatoskodtatta első estve nagy éjszakáig, ’s elébb le nem feküdt, mint míg az egész papiroshalmot ágyának lábához gondosan rendbe nem rakta. Mihelyt a’ napvilág engedé az olvasást, felkelt és elkezdé, hol tegnap elhagyá, ’s ezen munkát még két egész nap a’ leglelkiismeretesebb gondossággal folytatta. Már mikor olvasni kezdett, ’s még inkább , midőn abban tovább haladt, arezvonásai oly vidámságot nyertek, mellyet elvesztésének napjáig megtartottak, „ Nyolcz nap múlva “ monda , ,, mindennek vége. “ Másnap reggel, midőn ügyészei meg akarók látogatni, nagyobb gondot fordított mint máskor öltözetére. A’ legfinomabb fejérruhát, melly kis ruhatárában volt, vette elő, ’s a’ kevés ruhát, melly abban vala, elegyengeté, ’s mintha észrevenné maga is ezen fáradság’ nevetséges helyezetében, mondá: „valóban, én ezt mind úgy rendelgetem, mintha még száz évig kellene élnem.“ Tizenegy óra felé jelenté neki a tömlöcztartó, hogy felmehet a’ cancellariába, ügyészeivel beszélni. Itt elébb elolvasák előtte a’ tanuk’ neveit, kiknek ügyében meg kellett hallgattatniok, mit ő figyelve és nyugodtan halla, csak egyszer vette észre, hogy egy gályára-