Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1836-02-13 / 51. szám

Czélja az életre megkí­vántaté ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése, és tudomá­nyos oktatás. Meg­­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kivül min­den posta- hivatal­nál, könyvárosok­­nál’s vidéki besze­dőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják, minden nemű k­ö­z­h­a­s­z­n­u is­m­é­r­e­t­e­k’ terjesztésére. Ára az egész évi folya­matnak valami 110 kőmetszésű’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyv­­árosoknál 5 for. 36 kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Eszten­dő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. 51 Második évi folyamat. (Február’ 13-kan 1836-) Pesti magyar színház. Nem öröm é s érdek nélkül szemlélénél min­den igaz honfi mai képeinket, mellyek a’ magyar állandó színház’ rajzait előterjesztik. Ezen ízletes épület már szépen emelkedik ki fundamentu­maiból, jövő őszig fedél alá kerülend , ’s így hihetőleg már 1837-ki télen készen fog állani, a’ buzgó együttmunkálásnak és álhatatos hazafiság­­nak ragyogó emléke. Miután több évek előtt a’ magyar játékszini czélra egybegyült tőke a’ színház’ helyének vá­sárlására, az épület’ emelésére, minden szüksé­gesekkel ellátására ’s egyéb hasznos elrendelé­sekre elégtelennek találtatott, ’s ennek követke­zésében a’ már e’ czélra megvásárlótt telek ismét eladatott, a’ magyar állandiiszinház’ ügye több esztendeig gyám­ólítás nélkül sorvadozott, noha a’ honi játékszínre időről időre nevezetes áldo­zatok tétettek egyes hazafiak ’s egész közönsé­gek által. Uj életre ébreszték azonban a’ már már el­halni készült tárgyat is. Pest vármegye' rendes­­s tisztikarta, kik 1831-ben örök dicsőségükre való buzgalommal az ügyet újra felfogván , áldozatot áldozatra halmoztak, úgy, hogy már biztos­ remén­nyel lehete a’ már régen óhajtott czél’ elérését vár­ni­ — Az e’ tárgy feletti tanácskozások közt megkéretett gr. Széchenyi István, hogy ismert hazafisága’ ,s jeles tapasztalásai’ következésé­ben írjon javaslatot, melly szerint hazailag és hathatósan újonnan indulna az ügy. — Irt is a’ gróf egy „Magyar Játékszínről“ czímű könyvet, a’ mellyben azonban nem annyira az találtatik, mint kelljen állandó színházat emelni ’s elrendel­ni, mint inkább mikép lehetetlen, hitelünk’ mos­tani állása mellett, minden áldozatokkal is ily vál­lalatot létre hozni, ha csak az aláírókért vala­­melly bécsi bankier vagy becsületes zsidó nem kezeskedik. — Ezen könyv, melly a’ grófnak ön vallassa szerint:­ „annyi keserrel tele, oly fagyasztólag ’s a’ legszebb reményeket gázolva“ íratott, úgy hogy „meglehet, sőt hihető: többé nem írja, ha 1832-ben ismét viszaállítatik“ — szá­mos hazafit minden reménytől megfosztott, kik az igen elmésen előadatoknak teljes hitelt adó­nak. — De sokan máskép vélekedőnek; máskép Pest vármegye’ lelkes rendei, máskép e’ megyé­nek minden jóért ’s nemesért mindig rángáló alis­pánja , Földváry Gábor. Minél nagyobbak lát­szanának a’ mindenfelől feltornyozó akadályok, annál nagyobb lelkesedéssel pártolók e’ nemeslel­­kü férj fiák a’ háza’ ügyét, annál serényebben iparkodtak,, munkáltak, cselekedtek, áldoztak. Ezen áldozatok'k­özt első helyet érdemel a’nemes­­lelkű herczeg Grassalkovich­ Antal ajándékozta telek, melly mind kiterjedésére, mind fekvésére nézve a’ czélnak tökéletesen megfelel, ’s a’ mel­lyen az itt lerajzolt színház valóban már épül is. Azonban, mint gr. Széchenyi a’ feljebb idézett Társalkodóban értesíti a’ közönséget „az ármány, nem nyugszik; ’s mi különös, épen őt választja, legjobb akaratja’s legőszintébb szándéka daczára, másod ízben megakasztani az ügyet. Augustus 26-kán t. i. 1834 Pest megye közgyűlést tart, ’s javaslati után , mellyeknek veleje az „Jó a’ jó, de jobb a’ jobb“ és „Sat cito si sat bene“ a’ szín­ház’ építése 1836-nak tavaszára létetik, de oly kikötéssel, hátra, hogy akkoron okvetetlen a’ herczeg Grassalkovich­ telkén színháznak épülni kell , ha­­addig alkalmasb hely nem találtatik.“ Tapasztalván azonban Pest vármegye, hogy egy esztendő’ lefolytával az alkalmasb telek fel nem találtatott, 1835-ik évi augustus’ 26-ki köz­gyűlésén azt végzi ,hogy a’ vármegye’ fundusán egy interimalis oly alkotásu theatrum építessék, mellyet a’ nagyobb színház’ felállása’ idejére va­lami szinészeti használásra lehessen kevés változ­tatással fordítani“ — ’s időhalasztás nélkül neki 51 *) Lásd 1835-ki Társalkodó, 87-dik szám.

Next