Filmkultúra, 1981 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1981-03-01 / 2. szám
Egy lázadás útja Almási Tamás: Ballagás Végeredményben mindegy, hogy a „szerkesztett valóság” milyen eredeti tömbökből épül föl, s milyen a teremtés aránya ezekhez képest. Az a fontos: valóságélményt sugározzon. Olyan szemléletet közvetítsen, életünk olyan megítélését adja, melyből az ítélet eredője és iránya kitessék. Mélyebb, alaposabb vagy - ha tetszik - „művészibb” föltárásra törekedjék, ne az erőfeszítés mellőzése, a felszínesség, az alsók művészi magatartás jellemezze. Dicsérendő vagy kárhoztatható-e eztán Almási Tamás első játékfilmje, a Ballagás? Zavarbaejtő a kérdés, mert zavarbaejtő a műalkotás is. A Ballagás szerkezete: a fölbomlás, a lassú szétesés folyamatának tárgyiasulása. Mintha a gondolat vált volna formaképző elemmé, s általa a mű a valóság képét mutatná. Divatos téma az iskola. Elkerülhetetlen reformjában az egész társadalomra vonatkozó tervek, elképzelések és főként feszültségek csapódnak ki - többnyire oktalanul. Nem azért, mintha nem szorulna radikális változtatásokra az oktatás (de még mennyire rászorul!), hanem mert az iskolát önmagában megreformálni aligha lehet. Az indulatok viszont e szűkebb körben kifejeződve könnyebben levezetődnek, energiájukat vesztik. Az életkori szembenállás, az idősebbek és a fiatalabbak mesterségesen kiélezett ellentéte, ami a valós konfliktus föltárásának, elemzésének fáradságát megtakarítja az életkorbeli sajátosságra hivatkozva, mindig is kedvelt terepe volt művészi szándékú vagy üzleti hasznot remélő vállalkozásoknak. Se szeri se száma a lázadó ifjakról szóló történeteknek. 1968 után hatalmas hullám kerekedett belőlük (Ha, Eper és vér stb.), és most, némi nosztalgikus felhanggal, újabb közelít. A téma kibontásánál tehát jelentős nyomás: az igények, a megszokás