Filmkultúra, 1981 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1981-03-01 / 2. szám

Egy lázadás útja Almási Tamás: Ballagás Végeredményben mindegy, hogy a „szerkesz­tett valóság” milyen eredeti tömbökből épül föl, s milyen a teremtés aránya ezekhez képest. Az a fontos: valóságélményt sugározzon. Olyan szemléletet közvetítsen, életünk olyan megíté­lését adja, melyből az ítélet eredője és iránya kitessék. Mélyebb, alaposabb vagy - ha tet­szik - „művészibb” föltárásra törekedjék, ne az erőfeszítés mellőzése, a felszínesség, az als­­ók művészi magatartás jellemezze. Dicsérendő vagy kárhoztatható-e eztán Al­mási Tamás első játékfilmje, a Ballagás? Zavarbaejtő a kérdés, mert zavarbaejtő a műalkotás is. A Ballagás szerkezete: a föl­bomlás, a lassú szétesés folyamatának tárgyi­­asulása. Mintha a gondolat vált volna forma­képző elemmé, s általa a mű a valóság képét mutatná. Divatos téma az iskola. Elkerülhetetlen re­formjában az egész társadalomra vonatkozó tervek, elképzelések és főként feszültségek csa­pódnak ki - többnyire oktalanul. Nem azért, mintha nem szorulna radikális változtatásokra az oktatás (de még mennyire rászorul!), hanem mert az iskolát önmagában megreformálni alig­ha lehet. Az indulatok viszont e szűkebb kör­ben kifejeződve könnyebben levezetődnek, ener­giájukat vesztik. Az életkori szembenállás, az idősebbek és a fiatalabbak mesterségesen kiélezett ellentéte, ami a valós konfliktus föltárásának, elemzésé­nek fáradságát megtakarítja az életkorbeli sa­játosságra hivatkozva, mindig is kedvelt terepe volt művészi szándékú vagy üzleti hasznot re­mélő vállalkozásoknak. Se szeri se száma a lázadó ifjakról szóló történeteknek. 1968 után hatalmas hullám kerekedett belőlük (Ha, Eper és vér stb.), és most, némi nosztalgikus felhang­gal, újabb közelít. A téma kibontásánál tehát jelentős nyomás: az igények, a megszokás

Next