Filmkultúra, 1983 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1983-11-01 / 6. szám
Radikális mellérendelés Bódy Gábor • A kutya éji dala Igen, happening. Bódy Gábor új filmjének műfaja az orcátlan mellérendelés. Hogy azok is tudják, hogy mi a kutya..., akik még nem látták a filmet és nem ismerik Susan Sontag happeningről szóló írását, elmondjuk, hogy mi nem az új magyar film. Tehát nem filmeposz, nem történelmi film, nem esszé, nem forradalmi dráma, nem horror és nem melodráma, nem cselekvő film, nem szerelmes film, nem pornó, nem koncertfilm, nem rajzfilm, nem reklám, nem kollázs és nem dokumentumfilm, nem riport vagy szociológiai film és nem pszeudodokumentarista. Nem vígjáték és nem tragédia, nem bohózat, nem szatíra, nem új magyar western és nem krimi. De majdnem mindegyik. Vagyis a sok műfaj mindegyikéből van benne egy csipetnyi. A szereplők bár nem színészek, mégis tudnak mozogni, rajzolni, futni és énekelni, és úgy operálnak a kezükbe adott tárgyakkal - mondjuk, a körömlakk ecsetjével nagy lábujjukon vagy a biliárdasztal zöldjén megjelenő páncélos hadosztállyal és a kezükbe kerülő mikrofonnal - hogy biztosak lehetünk benne: a Kutya. .. egyetlen dologra való, éspedig a polgárok, szociológusok, politikusok, kultúrfunkcionáriusok és kritikusok együttes pukkasztására. Az eredmény nem kétséges. A hatás: kozmikus. Valami eddig szokatlan és alapvetően más kerül felmutatásra, és jó, hogy - kicsit megkésve - közös dolgainknak ez a félkomoly, de inkább szomorú happeningje lejátszásra kerül.