Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-04-24 / 17. szám
Minden szaküzletben kapható! A Magyar Irodalom és Művészetpártoló Egyesület rendezésében tartott előadást gróf Bethlen Margit, az Országos Kaszinó sárgatermében Kánya Kálmán (baloldalt) hallgatja az előadónőt Jobboldalt gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné ,,£u^UUettünk a dyUUtot'' GRÓF BETHLEN MARGIT ELŐADÁSA AZ ORSZÁGOS KASZINÓBAN Az elmúlt hét csütörtökén, az Országos Kaszinó a szellemes és vonzóan kedves előadásnak minden sárga termében, gróf Bethlen Istvánná tartott jótészavát és apró adatát tökéletesen hitelesnek kell kénycélú előadást. Híres emberekről beszélt, akikkel tekinteni. Bethlen Istvánná hatalmas egyéniség, élete során megismerkedett. A grófné mindenképpen illik hozzá a neve, az embernek a „történelem“ nagyon előkelő dáma, rangján semmit sem változtat, szóra kell gondolnia, büszke alakjával kapcsolatban, hogy mikor és meddig volt miniszterelnökné. Két Gondolkozása szinte a naívságig tiszta és karakterelégtelenül ez okozza, hogy válogatása és ítélete oly olyan egyenes, hogy nála még a társasági közhelyek is emberien független, öt percen belül egyforma köz- egészen komolyak. Ha valakinek azt mondja, hogy vétlenséggel beszélt Vilmos császárról és Karinthy „jónapot“, vagy „a viszontlátásra“, súlyos ügy, Frigyesről. A sárga termet zsúfolásig megtöltő igaz ügy, mert akivel szemben nem érez barátságot, előkelő közönségben sokan voltak, akik személy annak talán még jónapot sem tud színlelésből kívánni, szerint ismerik a grófnét. Ezeknek a számára nem Ez a makulátlan őszinteség sugárzott vissza az előszükséges csillag alatti magyarázattal szolgálni róla. adására is, amelynek egész jövedelmét szegény iskolás- Azoknak mondjuk, akik csak írásaiból ismerik, hogy gyermekek támogatására fordították. (H. S.) Ifj. gróf Bethlen Istvánné és felesége Parravicini Marisa grófnő Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke (baloldalt) a közönség soraiban (Escher felv.) Báró Doblhoff Lily útinaplójából: VICHY ÉS A MAGYAROK Vichyben lépten-nyomon magyar vonatkozásokra, magyar emlékekre és a magyarok iránt lelkesedésre bukkan az ember. Azok a franciák, akik legalább egyszer voltak Magyarországon, állandóan emlegetik azt a „páratlanul szép időt“, melyet nálunk töltöttek. Mindegyik tud valami szépet, kedveset, jót, mely a visszatérő emlékeket újra és újra felidézi. Ha sorra venném azokat, akik az első találkozás alkalmával azonnal Pestre terelik a beszélgetést, nagy zavarba jönnek, mert néha olyan apróságok és jelentéktelen epizódok kapcsolják őket a magyar fővároshoz vagy vidékhez, hogy az ember elcsodálkozik. Az egyik kutyát hozott magával, mely most Vichyben őrzi a házat. A másik vidéki autótúrán elszenvedett defektus következtében kényszerült egy parasztgazda házába és felejthetetlen maradt számára az ott élvezett vendégszeretet. A harmadik kis sportrepülőgépével végzett kényszerleszállást és nem tudja kitörölni emlékezetéből azt a szívélyességet, amellyel segítségére volt a mező népe, a csendőr, a jegyző, mindazok, akikkel dolga akadt. Szeretnek bennünket és ezt a szeretetet szinte dédelgetik, amikor Magyarországról beszélnek. Guerlet volt budapesti francia követ és felesége, akik Budapestről Stockholmba mentek és miután a követ elérte a korhatárt, nyugalomba vonult. Mikor hazajött, pár napot Vichyben töltött A Vichyben közismert »velotaxi«. Ennek szerencsére semmi vonatkozása nincs Budapesttel. A velotaxi biciklista által hajtott karszékszerű kis kocsi, kicsit emlékeztet a »riksára«, a bulik által vont távolkeleti »taxira«. Ezeket a velotaxikat újabban — hogy halad a világ! — házhoz is lehet már rendelni Beauverger báró és Bartillat gróf. A hölgy Beauverger bárónő. A felvétel a báró hivatalában készült. Ő régebben a budapesti francia követség főtisztviselője volt s most Vichyben ugyanolyan ismert, mint nálunk volt. Hozzá osztották be a másikpesti, fiatal külügyi főtisztviselőt, Bartillat grófot. Azt hiszem, felesleges őt bemutatni. Ysabelle Wapler, a francia külügyminisztérium sajtófőnökének leánya, aki tavaly tavasszal Budapesten, a Vöröskereszt kórházban látta meg a napvilágot. Apja Belgrádban volt állomáson, de felesége Budapestre jött, hogy itt várja meg a kisbaba megérkeztét. Vabelleről azt mondják Vichyben ,a magyar lányt. Nagyon szívesen vállalom az angyali csöppséget, mint honfitársat