Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1942-06-26 / 26. szám

HUNYADY SÁNDOR: EDELSHEIM GYULAI ELLA KÖNYVÉRŐL Az idei könyvnapon finom, kis kötet jelent meg, oly elegáns külsejű, mint egy üveg parföm. A kötet címe »Női szemmel«.. A szerzője Edelsheim Gyulai Ella. A könyvben összegyűjtött ked­ves és finom apróságok közül néhányat a »Film, Színház, Iroda­lom« közölt elsőnek. Vonzó kötelességünk, hogy bensőségesen fog­lalkozzunk a művel. Amikor a könyvet végigolvastam, meglepett, hogy nincsen benne egyetlen egy történet sem, amelynek témája a mágnás­­világból volna véve. Holott tudom, hogy az írónő odatartozik. Azt hittem először, hogy ennek a sajátosságnak elsősorban modor­beli okai vannak. Ugyanaz a tapintat és tartózkodás, amely miatt, Edelsheim Gyulai Ella, ha cikket ír, sohasem teszi oda neve mellé a rangját jelző szócskát, hogy a grófné. De aztán arra gondoltam, hogy mégsem pusztán erről van itt szó. A finom, kis miniatűrök azt árulják el, hogy írójukban szenvedélyesen őszinte érdeklődés él a polgári lét dolgai iránt. Helyesebben, az egyetemes, emberi dolgok iránt. És föltett szán­déka, hogy nem kíván egy szűk osztály egyoldalú krónikása lenni. Sőt, a könyv egyik novellája (talán a legszebb, legmelegebb han­gulatú írás a kötetben), igen erőteljes, szociális érzékenységről tesz bizonyságot. A lélek, amelyből ez a mondanivaló fakadt, semmi­esetre sem lehet belefagyva abba a hideg kristályba, amely csak a jogairól akar tudni. Csak teljes együttérzéssel lehet ilyen mó­don írni, szegény emberek sorsáról. A rövidebb, mindössze egy-egy hangulatfoszlányt adó képek közül nagyon finom »Az esőcsepp szobra«, »A tükör«, a »Levél­töredékek — 1942«, »Harangszó«, »Gyermekjátékok«, »A pontos reggeliző vendég« című apróság. A vezető novellában, egy pász­torára bonyolult lelki rajzában, három mondattal, bátor és mesz­­szire világító, merészen modern, pszichológiai útbaigazítást ka­punk, amely úgy lobban föl, mint a magnéziumfény. És nagyon sok, kedves, sokszor akaratlanul mély ötlet szikrája villan föl a kötetben. Például mily váratlan és igaz az­­a passzus, amely a kutyáról szóló kis cikket így vezeti be: »Azt hiszem, akármilyen gazdasági átalakuláson megy is át a világ, — a magántulajdon akár meg is szűnhet — a kutya fel­tétlenül kapitalista marad. Ismeri a magántulajdont, tiszteli és védi. Amint valami, vagy »valaki« az­­érdekszférájába kerül, azért a lehetőség szerint helytáll és minden érdek nélkül védi!...« A kötetben annyi az ilyen jó jel, hogy az ember szinte saj­nálja, amiért a grófnét úri tartózkodása távol tartja éppen attól a témakörtől, amelyről a leghitelesebben tudna beszélni. Lehetne bátrabb. Hozzányúlhatna a saját miliőjéhez. Nem kell, hogy annak, amit ír, bármifelé is éle legyen, hogy titkokat áruljon el. Jól esne egy szellemes asszony igaz készletekben gazdag, elfogu­latlan krónikáját, szinte útleírását olvasni arról a világról, amelynek tájaira oly kevesen juthatnak el. Lerajzolhatna előt­tünk nemes alakokat, akiket szeret, kicsúfolhatna olyan szokáso­kat, amelyeken ő maga is mosolyog. Azt hiszem, az ilyen mun­kának hézagpótló értéke lenne. Az emberek kíváncsi természe­tűek. Mindenkivel megtörtént már, hogy a sötét utcán lábujj­hegyre állt, mert be akart pillantani egy villa magasan álló ab­lakán, amelynek függönyei közül aranyos fény szűrődött. KONZOLA3 11/l£fW JO KÖZEPES ÚTONfiE ROSSZ HÁZASSÁG ADAGOLVA KÉTEZERPENGŐS FÉRFII Bevalljuk, za­­varban vagyunk ennél a filmnél, m­ár a műfajt il­letőleg is. A pla­kátok ugyanis vígjátéknak tün­tetik fel, de való­jában több annál. Humor, ötlet, for­ró drámai percek és néhány taka­ros tervű jelenet te­szik egy műfajában nem elhatárolt, de mégis jó filmmé. Egy házasság tör­ténetét jelenítik meg a sze­replők, illetőleg egy házas­ság mulatságos jeleneteit, attól a perctől kezdve, ami­kor a házastársak rájönnek arra, hogy nem tudnak egymással élni és válni akarnak, egészen eddig pi­­llan­atig, míg néhány ta­lálkozás után mindketten beismerik, hogy mégsem tudnak egymás nélkül élni. A szereplők figyelemre­méltó, jó színészi produk­ciót nyújtanak, a rendezés kifogástalan. A film az idei szezon legjobban sikerült, hangulatos, zenés, német produkciói közé sorozható. MEGNÉZZÜK? . Kedves, kellemes film. Barabás Pál re­­­gényének már szín-­ darab­ korábani­­ is­­ nagy sikere volt,­­ de a témából ké-­­szült film jóval­­ felülmúlja még a­­ darab érdekessé­gét és fordulatos­ságát is. A pén­zen vásárolt férj­e­­ történetét, — ér­­­dekes — nem a mai időben játszatják, ha­nem *anno datumal«, ami­kor még ez divatban volt. A szereplők kiválóak. Bulla Elma játssza az öregedő lányt, akit a házasság meg­fiatalít. Hajmássy a fejét l­igába hajtó ügyvéd rokon­szenves alakját. Igen jó vitéz Bánky Róbert, mint a gyár (melynek tulajdonosa Bullla Elma) öreg bútordarabja. Szép és frappáns Simor Erzsi az elhagyott, de hűt­len menyasszony szerepében. Egy jó kabinet-alakításban Bánky Elemért látjuk ki­tűnő filmarcc­al és hangnál. Egyátalában az egész film rendezésben és játéktechni­kában, valamint foto­gráf­á­lásban messze kimagaslik a­­ többi közül. ! MEGNÉZZÜK? Persze!­ ­ KITŰNŐ 10 KÖZEPES GJONGE ROSSZ

Next