Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-11-06 / 45. szám
Őrzök két szál gyertyát. Vidéki megsárgult testű, öreg gyertyák ezek. Lehet, maga Kartolyák Gáspár mézeskalácsos és gyertyaöntő úr öntötte odalenn, Somogyban, a távoli kis városkában, a Pulyka utca tizenhét szám alatt. Több mint tíz éve, hogy őrzöm ezeket a különös kis rudacskákat. Még a mama küldte őket, csomagban, mert a mama, amíg csak élt, minden hónapban küldött egy csomagot. A csomagban mindig volt levél s a levél alján egy pengő... Hát ez a pengő, hogyan is mondjam, amolyan jelkép-pengő volt... Szegény anyám megszokta, hogy pénzecskéket utaztasson utánam a világba .. Közben csoda történt, én kezdtem küldözgetni őneki. De a mama, j ó, szegény, mit szólna hozzá, hogy megint »kiírom«, — konok kis lélek volt és nem hagyta magát... Ha többet nem, legalább »jelkép-pengőt« küldött... S jöttek is a pengőcskék mindaddig, amíg... Amíg elsoványodott két kis kezét keresztbe nem tették örök szíve felett. Szent Isten, most jut eszembe, egész sereg ilyen jelkép-pengőt tettem félre, ott vannak a kisszobában, aprókulcsos, barna fadobozban. Rettenetes nyomornak kellene rámszakadni, hogy elköltsék belőlük akár csak egyet is. Mert ezek nem az én pénzecskéim, ezek a mama pengőcskéi. S mert vénülő vándorlegény vagyok már én is. — Rendelkeztem. Nem is olyan nagyon régen. Nos, a pengőcskék, meg a mama öreg szentolvasója, meg egy szőke hajfürt, ezenkívül Móra Ferenc egyik levele velem jönnek a kerepesibe. Ugya, milyen gazdagon fogom várni a kürtök rianását? De azért bevallom... bevallom, hogy könnyebb legyen a lelkem, egyszer mégis elköltöttem egy ilyen mama-pengőt. Ügy volt az, könyörgöm, hogy jött a postás, csengetett, beengedtem, letette a csomagot, s követelt tőlem valami 34 fillért. Rettenetesen röstellettem, de féltallérka igen kevés, annyi se volt a háznál__ Hm... Veresedtem nagyon, akár a vadszőlőlevél, igy, őszidőn. Egyszeribe felbontottam a csomagot. Ilyen gyorsan nemigen szoktak csomagot bontani, az már bizonyos. No, hála Isten, ott a levél a krumplipogácsasor felett. Odatartom, a világosság felé, ó, drága kis angyalom, anyám, nini, ott a jelkép-pengő a kis koperta jobb sarkában. És a postáshoz fordultam. Hangom érces volt és tiszta, szavaim bátran és keményen pattogtak s azt kérdeztem némi furcsa gőggel: — Mondja, kérem szépen, tud egy pengőből visszaadni? — Tudok, kérem, tudok... — válaszolta a postás olyan csendesen és annyi megértéssel, hogy bocsánatot kellett tőle kérnem. S a megbocsátás szellemében, csak úgy állva, azonnal végigkóstoltuk a mama csomagját, előételként a krumplispogácsát, — a krumplispogácsa szeret utazni, minél később ér el a tekintetes címzetthez, annál porhanyóbb, — a somogyi, szelidarcú oldalast, nos meg egy kis kolbászt, egy falás szalonnát s az illatok és izek csodáját, a birsalmasajtot... Ejnye, de elkanyarodtam! A két szál gyertyáról van szó, tollacskám, hallod-e?... Nos, most vasárnap, ahogy hazaérkeztem a kerepesiből, eszembe jutott, hogy van nekem két szál gyertyám. Előkeresem. Meg is találtam őket. Csakugyan, a mama küldte, szegény. Jó pár évvel ezelőtt, így Mindszentek táján, itt a levele is, nézzük csak: »Kedves fiam, Józsim, úgy se jössz haza, mert te, angyalom csak ígéred, pedig Harsányi jegyző úr tegnap is mondta, hogy ha gyorssal utazol, öt óra alatt már megtérsz s most igen jó csirkepaprikást tudnék neked csinálni, Józsim. Ezt a két szál gyertyát gyújtsd ki Lujzika nénéd halotti emlékezetére, most pénteken temettük, csak az a púpos Regináné nem jött el a temetésére, más mindenki ott volt, még Lelbach uraság is (nagyon megöregedett), mert Lujzika nénéd igen szeretett téged s mindig megvédett, ha itthon azt jósolgatták nekem, hogy abban a Pestben nem lesz »te belőled semmi se, édes jó fijam.« Emlékszem, ki akartam gyújtani a két szál gyertyát, de abban az esztendőben korán megjött a tél s én valami kávéházba siettem dolgozni. Bocsánatot kérek, Lujzika néném, kegyed békén elporladt már, viszont a világ: idedobott egy jó alkalmat A temetőkben ezidén nem szabad gyertyát gyújtani. Meggyújtottam elsárgult, öreg gyertyáimat. És leoltottam a villanyt. Milyen különös, különös világ rajzolódott körém... Valami édes, csodálatos békével telített, reszkető kis fényesség úszott a lakásban. A bútorok énekelni kezdtek, de halkan és ájtatosan. Íróasztalom lámpájának kupakja akkora árnyékot vetett a falra, mintha egy dóm kupolája volna... Szelíden, csendesen lobogott a gyertya és fénye mögül szelíden és kedvesen jöttek elő azok, akiket nagyon szerettem. Közöttük, barna kis berlinerben, a mama. A mama kérdezett is valamit, de ha az ember nagyon elkezd sírni, nehezen hallja meg a túlvilág kérdéseit... (w&w NEflYEDÍZIGLEjN kitűnő Ahogy elnézzük, a sebes pergésű történet kibontakozását a celluloid szalagon, megértjük, miért nyert a velencei Biennálén díjat ez a film. Valóban megragadja mindenkinek a lelkét, mert megrázó, megkapó, ha-italmas élmény. Egy ^----' Keresztes nevű ember áll a mese középpontjában, aki a világháború utáni forradalmak során, mint cserefogoly kikerül Oroszországba, de hiába hirdetett bolsevizmust Magyarországon, szíve mélyén, lelkének egy titkos rekeszében — magyar maradt. Amikor diadalmas előrevonulásuk során honvédeink Ukrajnába érkeznek, meglátja a honvédzászlót, visszaemlékezik a régen hallott kürtjelekre és tudja, érzi ismét, hogy Magyarországhoz tartozik, hogy magyar. Kegyelmi kérvényt ír a Kormányzó Űrhöz és amikor az engedélyt megkapja, összecsomagol és visszatér hazájába. Magával viszi leányát is, aki már kinn született Oroszországban, s egy orosz nő az anyja. Agitátornőnek, politikailag fanatikusnak nevelték a szovjet iskolában és az maradt akkor is, amikor hazakerült. Hiába fűzi légiesen tiszta szerelem egy magyar honvédhez, mégis kémkedik, el akarja árulni hazáját, amely jó KÖZEPES GYÖNGE JOSSZ, annyi szeretettel fogadta viszsza, ölelte keblére. A film tiszta és felemelő katarzisban végződik: mindenki megtisztul és a leány boldogan hal meg szerelmese karjai között. A cserefogoly szerepét Hosszú Zoltán kelti életre. Remekbefaragott, élő figura. Leánya, Eszenyi Olga, méltó partnere. Egyénisége betölti a vásznat. Egy karikaturista tollára való karakterfigurát alakít Mály Gerő. A kitűnő tempóban pergő filmet Farkas Zoltán rendezte, a forgatókönyv írója Patkós György. MEGNÉZZÜK, Okvetlenül! EGY CSÓK AZ ÉLET/ 'X Az új finn film /né mivel külön utakon akar haladni, elhagy miniden sablont, megszorított formát Téma- KÖZEPES választása is újszerű, miliője szokatlan, de GYÖNGE lenetezés és fényképezés terén is újra ROSSZ törekszik. Sajnos, nem mindenütt százszázalékos sikerrel. Gyönyörű a film ott, felvevőgép a finn tájak párás mezői fölött időzik. A színészek helyenként kitűnőek, nagyvonalúak, másutt a régi klasszikus nemzeti színházi beszédmodorra emlékezetve deklamáltak. A zenei aláfestést eredeti finn motívumokból válogatták össze. MEGNÉZZÜK! Érdekes, újszerű film, ahol