Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1942-11-06 / 45. szám
Az első benyoluás, mely a nőn a legszembeötlőbb, a szép, de még feltűnőbb a csúnya, ápolatlan haj! Nem véletlen, hogy minden művésznő haja — akár a mozi vásznán, akár színpadon látják — meszsziről ragyog és selymesen, lágyan omlik. Nem véletlen, mert ők valóban törődnek a hajukkal. A Wu 2 Hajifsító Creammel való hajápolás megadja a hajnak szükséges táplálékát, azt selymessé, tükör fényessé és lágyan omlóvá teszi. Forgalomba hozza: Vienna lerakat a a a És mit mond az egymondatos szobalány? Négy író: Szily Leontin, Dallos Sándor, Tóth Miklós és Bánky Viktor munkája a legújabb magyar film. A forgatókönyvet Szily Leontin regényéből írták, franciás ízeket, keverve az újszerű és kitűnő témába. A mese középpontjában Tolnay Klári áll, aki ismét új oldaláról mutatkozik be ebben a filmben. A legnagyobb francia filmsikereik hősnőihez hasonlítható csak, amikor egy-egy mozdulatával, egy-egy el nem mondott, szóval, apró arcrándulással egész világokat, az emberi lélek legmélyebb rejtelmeit tárja fel. Partnere: Ajtay Andor, aki szintén kitűnő szerepet kapott. Őszülő halántékú, érett és egész férfinek szerepét játssza, aki találkozik a végzetes, az igazi szerelemmel. A lelki vívódások ezernyi árnyalatát dús érzelmi palettája minden színének felhasználásával festi meg. A tempós, svingois, spanningos filmet Mánky Viktor rendezte, zeneszerzője pedig Malessner Béla. Az Andrássy Színház a jövő héten, — tizenharmadikán és pénteken! — érkezik el első ezévi jubileumához, az »Ártatlan vagyok« századik előadásához. A Vaszaryjubileum ünnepeltje természetesen Muráti Lili fő-, csúcs- és élprimadonna lesz, hiszen rekordhosszúságú szerepében az első jelenettől az utolsóig úgyszólván egyszuszra végigjátssza a darabot. Mi azonban most itt a másik végletet, a darab egymondatos szolgalány-szereplőjét akarjuk mikroszkópvizsgálat alá venni. Vájjon mit érez egy ilyen nyúlfarknyi szerepecske »hősnője«, meg van-e elégedve, avagy lázong-e a jubileum küszöbén. Kíváncsian kopogtattunk be Járay Teri öltözőjébe és az alábbi beszélgetésbe elegyedtünk a feketeharisnyás, fehérhóbitás, szóval teljes szoba lányi díszbe öltözött helyre kis művésznővel: — Tekintettel az sen suite előadásokra, nem fáradt még el, nem érzi magát esetleg kimerültnek? Rögtön megérti a szelíd tréfát, cigányszeme pajkosan villan. — Egyáltalábannem, mert a szerepem, amilyen kicsi, éppen olyan változatos is. Nem is hiszi, hogy ezt az egyszerű mondatot: Derese márki, egy névtelen levelet hoztam önnek ...« — hányféleképpen lehet elmondani. Ha kell, száz variációban is! Éppen ezért volt bátorságom ezt a parányi kis szoba lány-szerepet is elvállalni, holott én már Bajor Irizi mellett játszottam »harmadik« főszerepet. — Hol! Roppant önérzettel felel: — Hát nem tudja? A száz és a gödölyében. Sajnos, ezt eddig nem tudtuk. Holott, amint Terike meséli, az egész Lövőház utca (itt lakik a formás kis művésznő) ismeri őt, ebből a filmből. Összesúgnak mögötte a járókelők, sőt egy-egy bátrabb rajongója még meg is szólítja őt — autogramért... Hiába, a már megszerzett »népszerűséget« még a legapróbb szál »a lány-szerep sem csökkenti. (a. k.) Járay Teri: »... egy névtelen levelet hoztam önnek .« (Escher felv.) Tolnay Klári és Ajtay Andor a »Keresztúton« főszereplői (Jupiter-film)