Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1943-01-08 / 2. szám

Az új színésznő a Fedák-darabban lé­pett életében először a színpadra. Sikere van. A Bajvívó-utcai házba, ahol lakik, úgy látszik, még nem jutott el a híre. A sötét lépcsőházban ugyanis véletlenül másik lakásba csengettünk be r, amikor az ajtót nyitó pesztonkától Pelsöczy mű­vésznő után érdeklődtünk, értelmetlenül néz ránk. Szerencsére tudjuk, hogy az ifjú művésznőt a prívátéletben Bozóky Andrásnénak hívják. A Bozóky név inár ismerősebb a kis pesztonka előtt. , Jtt laknak szemben“ — mondja. Parányi, modern egyszoba-hallos lakás­ban lakik Pelsőczy Irén a férjével. Nem­rég ébredt fel, sötétkék piros csikós frottier férfi fíirdököpenyben fogad, lá­bán disznóbőr férfipapucs. A csöngetésre az ura holmijait kapkodta magára a für­dőszobában. Az arca nincs kifestve, a h a ellenben az első szerep tiszteletére megszökült. Összekuporodik a széken, nagy barna szemével kíváncsian néz és várja a kér­déseket, biztosan felelget, mintha mái megszokta volna az interjúkat. Hogy „ízlik" a színház? Rajong és lelkesedik: — El vagyok telve tőle. Bizsereg a szivem. Csodálatos furcsa világ. Valami különös illata van. Halassy Mariska azt mondta nekem az első nap a színházban, hogy aki itt egy pár cipőt élkoptat, az mindig visszajön. Nem tud többé meg­lenni színház nélkül. Én még egy fél pá­rat sem koptattam el, de úgy érzem, soha, soha többé nem tudnék színpad nél­kül élni. — Nagyon „drukkolt“ a premieren? — Jaj, nagyon! Valósággal fizikai fáj­dalmaim voltak minden jelenés előtt. A nyakamban vert a szívem. De ez így van minden este s azt hiszem, így is marad, amíg játszani fogok. — Mi tetszik legjobban a színházban? — Amikor felmegy a függöny, fis az ember ott áll a színpadon, előtte a sötét nézőtér, amikor játszani kezd. —• fis mi nem tetszik ? — A hideg folyosó. Látszik, hogy még csak most kezdi, megnyugtatjuk, hogy lesz még sok min­den. ami nem fog tetszeni — Már filmezett is, mit szeret jobban, a filmet, vagy a színpadot? — A színházat. Az az igazi színjátszás, a film, a pénzkeresés. — Hogy jutott eszébe, hogy színésznő legyen? — Gyermekkorom óta a színpadra vá­gyódtam. Nem sikerült Szegény lány vol­tam, gyárban dolgoztam, tisztviselőnő voltam, azután férjhezmentem. Az uram sokat utazott üzleti kőrúton, én nagyon sokat voltam egyedül, unatkoztam. Úgy éreztem, hiányzik valami az életemből Mi lenne, ha elkezdenék tanulni? — gon­doltam. Kiharcoltam a férji beleegyezést és Simor Erzsi férje beajánlott Makay Margithoz. A többi könnyen ment. Egy kis házi vizsgán három szerzödtetési ajánlatot is kaptam. Mondja is az édesanyám, hogy burokban születtem, nemhiába hetedik gyerek vagyok. — Tehát most már nem hiányzik semmi az életéből? — Semmi, semmi. De majd idővel sze­retnék egy kis srácot. — A csendes, „privát" házaséletet nem zavarta meg a színésznőség ? Nagyot sóhajt gondterhelten. — Jaj, dehogynem! 'Sokszor van nézet­­eltérés köztünk. Férjemnek szokatlan, hogy esténkint nem tudunk együttlenni, ■ gyütt eljárni. Most ő unatkozik. A be­lestett hajért is kikaptam. De azért szereti, hogy színésznő vagyok! —. A legközelebbi szerep? —- Tavaszra egy francia vígjáték az Uj Magyar Színházban és borzasztóan szeretném Szegeden eljátszani Romeo és Júliát és a Velencei kalmárt. — Mi az új színésznő „vágyálma" ? — Azt szeretném megérni, hogy ha ki­megyek a színpadra, még mielőtt a szá­mat kinyitottam volna, megtapsoljanak És majd valamikor egyszer, ha megér­­demlem, eljátszani a Kaméliás hölgyet. — Egy indiszkrét kérdés: mennyi a gázsija ? — Kétszázötven pengő. (Nagyot só­hajt.) Annyi minden levonás van; Ka­mara, betegsegély ző, csak kétszáztizet kapok kézhez. — Nem nagyon sok. — Nem De remélem, a jövő szezonra többet fogok kapni. Biztosan! Faragó Baba No most, szóltam a lányoknak lelkesen. Tőkénket az autszejderre felteszem. Azután már tudjátok a szerepet, Másik hármat lecsúzlizzuk. gyerekek! Míg a másik három felvág, azalatt A mi gebénk majd a célba beszalad 8 a pénzeső számunkra is megered. Tíz pengőnként kapunk talán ezeret, Jaj. mért érzek szívem körül hidegeit , Mert hiába gyakoroltunk délelőtt, Saját lovunk lőttük ki a cél előtt!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék