Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-07-16 / 29. szám
Asszonyom! Fordítson fokozott gondot 3 rendszeres hajápolásra Használjon vitaminos hajápolószert. Napi 5—6 csepp elegendő a hajhullás, korpásodás megszüntetésére Az ondolálást, tartóshullámot ÉGI IRÁNYBAN BÍZVA Érlelő, mély titkát érzem a nyárnak s e csendes estén oly jó, hogy élek, az égre nézek és messzi anyámnak a szememmel te rólad mesélek. OH "0.« ő bizton a csillagok között, a kék csöndben, mely hallgat, világít, ott ott sejtem én őt, hogy elköltözött, — lát engem valahonnét s irányít. A lelkem rezgi fel hozzá a neved ' mondom néki: tszeresd őt is anyám., ö, e halk földi üzenetet ne vedd zokon. Szeret. S rám gondol egy tanyán. Szeme szépen, karja fehér ívében megnyugszik sokat háborgó fiad és hinni tud a jóság jó hitében, mely magot vet és emberin virrad. E rögökön anyám, fiad hadd legyen valakié, és a tűnő útra őt vigye, irányban bízva, merre fenn elmutat a göncölszekér rúdja. Ormos Iván A migy szerelmek izzó hevéből, ma Kasztos szenvedélyességéből éppoly kevés általános érvényű tanulság, törvényszerűség marad fenn, mint a gyufalényi rövidségű, jelentéktelenebb érzelmekből. A szívek története közhasználatra alkalmatlan... Minden szerelem egyéni és eredeti— De mihez tartsam magamat mégis? — kérdezte egyik olvasónk telefonon tőlem. — Adjon tanácsot, így ismeretlenül is, merre menjek, milyen útra térjek, hogy megtalálhassam szerelmi boldogságomat? Ki az, aki éppen rám vár és kire várjak én? Amit Goethe »Die Wahlverwandtschaften« című regényében érint, az valóban, egyik legnehezebb életkérdés és kerülőkkel teli útja telhetetlen, maradandóságra, múlhatatlanságra törő, legtöbbször azonban hiú, előre vágyainknak. Igaz, hogy van bizonyos ismétlődő, sűrűn visszatérő illeszkedési hajlam természetünkben; egyikünk folyton szőkét szeret és gyermetegen, csilingelő hangú, kis bájost; a másiknak fekete kell, mélyhangú és démoni; van, aki csak az alakra és lábakra bukik stb. A sex-appeal tényezőit elemezni és külön vizsgálni azonban lehetetlen, hiszen az összbenyomásban és a nő vagy férfi egész lényében kerekednek csak ki azok a tulajdonságok, amelyek miatt valakit imádunk. Lehet e tujdonságok között sok gyenge és rossz is — de ezeket a szerelmes legyőzi, áthidalja, valami megható gyengédséggel — védi önmaga előtt azt, aki e védelemre sokszor érdemtelen, — mert félti az isteni képet, a bálványt, a törékeny bábut. Ez az önmaga alkotta kép teszi boldoggá és mindenáron azt szeretiné, hogy az elképzelt eszményt húsban és vérben lássa viszont. Persze, hogy ez a kezdetleges szerelem nem alkalmas az örökkévalóság felé feszülő emberi lélekkielégítésére. Mert ahhoz, hogy az érzés és élmény tartósak legyenek, a másiknak is kell adni valamit. Enélkül csalódás és keserű emlék, sőt gyűlölet és megvetés származik minden szerelemből. Ilyen tapasztalás alapján írhatta Byron: »Könnyebb meghalni azért a nőért, akit szeretünk, mint vele élni«.. Mert az igazi, tartós szerelmeknek próbaköve: az együttélés! Könnyű szeretni madártávlatból! Mikor a nézőtéren lángragyúl az ifjú a primadonna iránt, aki szerepében valóban kitűnőt nyújt, fogalma sincs arról, hogy a vonzó szerep mennyire távol áll, a művésznő igazi lelkétől, magánéletétől, hogy a színpad álomvilága mennyi önzést, könnyelműséget, üres lelket takarhat. A színek és dallamok kábító hatása alatt vagy báli emlékekből született szerelmek általában rövidéletűek, noha kivételek itt is lehetségesek. Húszéves ifjak és lányok szerelmei ilyenek filmszínészek, írók, virtuózok, táncosnők iránt. De ha a regényes rajongás megszállottjai végigélnének egy hétköznapot bálványukkal, ha megtudnák, hogy a vásznon daliás hősként vitézlő lovag emésztési zavarokba küzd és otthon bekötött torokkal menekül a huzat elől, hogy az író állandóan fáradt és álmos, hogy az ünnepelt prímádon- na milyen kiállhatatlan és kötekedő és hogy egy szemernyi romantika, sincs benne, akkor a józanabb, lelkesebb, őszintébb és színpadiatlanabb szerelmeket vonzóbbnak, mélyebbnek találnák. Az igazi párválasztás és igazi szerelem — azonos problémák. Mert szerelem nélkül férjhezmenni vagy házasodni — őrültség, bármily anyagi vagy rangbéli fölényt is hozzon az magával. Minden ostobaságnak akad ügyvédje és szószólója; lehetetlen korkülönbségekinek, áthidalhatatlan természetbeli ellentéteknek egyformán tapsolnak az uszítók, a mások házasságának kalózai. De a természet őszinte és kérlelhetetlen. Nem lehet feleség az,aki a lányunk lehetne! Nem lehet harmónia ott, ahol nincs mélyebb lelki közösség. Sok látszólag »jó házasság« csak külsőségek által egybefűzött, valójában sivár, üres kapcsolat. De hát ha rossz mindenhogyan, az ifjonti lángolás megbízhatatlan, mert a lázasan ingadozó természet miatt »e bájitallal bendőbben. Helénát látsz minden nőben« (Faust) — a számító párválasztás pedig csúf és reménytelen. — mi a helyes akkor? Válasz: azt a nőt kövesd, akinek a képe legrégebben élt benned. Azt a férfit válasszad, akit már előre megfestettél magadnak! Ne a fellángolt szerelem szépítő ereje által befolyásolt ítéleted, a pillanatnyi sugallat által megmásított elhatározásod és átmeneti megalkuvásod döntsön, hanem várj türelemmel, szemlélődj, figyeld az élet szavát és akkor megtalálod! Lehet, hogy csak későn kerülsz össze vele, de ha él benned az őserejű kép és a sziklaszilárd meggyőződés, akkor találkozni fogsz vele! A párválasztás művészetének titka az, hogy önmagunkban kell keresni önmagunkban, belsőleg kell meglátni azt, akivel találkozni akarunk, mert csak így álljuk ki az idegháborút, amelyet több közbeeső szerelem között kell átélnünk és megnyernünk, hogy a várakozási idő alatt el ne tévedjünk. Érdekes tapasztalat az is, hogy a hozzánkvalót sokszor megpillanthatjuk korán, de aztán az élet elsodorja másfelé, reménytelenül messze és tetejesen idegen légkörbe — és mégis: valami különös sorstörvény egy ünnepélyes pillanatban újból összehoz vele, szükségszerűen, végzetesen. Lehet, hogy a közbülső idő az érésre, fejlődésre volt szükséges. Ha a lelkünkben fakadt ősi eszménynyel találkoztunk a valóságban, akkor csodálkozni fogunk azon, hogy milyen csillagos harmónia jut osztályrészünkül. Minden tökéletesen olyan lesz, ahogy vártuk: a szemek rajongó egybevillanása, a test illata, az,alak bája, a haj, a mozdulat és játék, a vidámság és komolyság, a testi és lelki egyesülés. És csak így boldogság, életserkentő, áldott hatalom a szerelem! A PÁRVÁLASZTÁS MŰVÉSZETE Írta: Dr. Weninger Antal