Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-07-09 / 28. szám

Tündérmese egy példátlan „befutásról“ LI CREME Vigyázat, nem lóversenytéri befutásról van szó, hanem em­beri, sőt — művészi befutásról. A legsötétebb vidéki dzsungel­ből néhány hónappal ezelőtt feljött Pestre egy fiatalasz­­szony azzal, hogy belőle, — akármilyen kásahegyen is kell keresztülrágnia magát — szí­nésznő lesz. A csoda megtör­tént, amely ezer esetben egy­szer szokott megtörténni: a fia­tal hölgyet, akiről szó lesz, néhány hónapi előkészület után, — tessék megfogazni,­­ leszerződtette a Ví­­z­­seniház. Nem járt is­kolákat, sem színi­­iskolát, se más isko­lát, összeszorított fo­gakkal tanulni kez­dett. A hölgynek még négy középiskolája sem volt. Négy hónap alatt emberi­ezeti­­ munkával levizsgázott a harmadik és negyedik közép­iskolai osztályból. Valamelyik nap meghallgatták a Vígszín­házban és­­ leszerződtették. Most pedig bemutatjuk a Vígszínház legfrissebb művész­nőjét, Kunsági Máriát. A hölgy százhetvenkét centi­méter magas, ötvenöt kiló és gyönyörű bronz haja van. A következőkben mesélte el kar­rierje történetét: — A gyorsvonat nem áll meg Kiskun­m­a­jsán, abban a kisköz­ségben, ahol eddig éltem, — kezdte. — Egy napon a posta elhozta Szilassy László »Laci« című könyvét, amelyet a Film Színház Irodalom küldött, mert előfizető voltam. Otthagytam az otthonomat, felköltöztem Pestre, egy hónapos szobába. Reggel hét órakor érkeztem Budapestre. Elmentem Egyed Zoltán lakása előtt, megállítottam a taxit és becsöngettem. Azt mondták, al­szik, mire én közöltem, hogy az unokahuga van itt, aki életbe­­vágóan fontos ügyben szeretne beszélni vele. Mérge­sen kiüzent, hogy neki nincs csak egy unoka­­huga, az is másfél éves. Négyszer pró­bálkoztam bejutni hozzá, nem sikerült, ötödször azután be­engedtek. Elmondtam, hogy mi az álmom. Egyed meghallgatott, pedig nem tudtam semmit, még azt sem, hogy »És mi a kő...« Elküldött tanulni, le­tettem a négy középiskolát, februárban vizsgáztam a Színész kamaránál, ahol felvettek. Az­óta a Vigadóban léptem, fel, két­szer a Magyar Művelődés Házá­ban, egyszer pedig egy m­unkás­­előadáson. Éjjel-nappal dolgoz­tam és csak negyven pengő köl­tőpénzt kaptam hazulról a laká­son és ellátáson kívül. Egy ruha­szalonban összehozott a sors a Vígszínház egyik funkcionáriu­sának a feleségével. Az ő révén hallgattak meg a Vígszínházban s e héten aláírtatá a szerződést. Hiszek abban, hogy boldogulni fogok a színésznői pályán .. . Védekezik a szobalány... Beszélgetés Bárczy Katéval a dicsérő és lesújtó kritikákról &­ite FEHÉRNEMŰ VILÁGMÁRKA Zsúfolt nézőtér előtt játsszák esténként a Márkus Parkszín­házban a »Legszebb éjszaka« című zenés vígjátékot, amelynek egyik női főszereplője Bárczy Kató, a fiatal, csinos szubrett. Egy szobalányt játszik, aki ki­veti a hálóját különböző fér­fiakra, s ugyanakkor belekot­­nyeleskedik a többi szereplő életébe. A közönség­ — tanúi voltunk — megtapsolja számait. Az egyik este be­mentünk hozzá s az öltözői asztalkára le­tettük a bemutatóról szóló kritikákat, ame­lyek igen vegyesek. A kritikusok egy­­része rendkívül meg­dicsérte Bárczy Ka­tót, hogy milyen csi­nos és tehetséges volt, másik részük pedig határozottan levágta őnagyságát, azt írva róla, hogy milyen hangos, milyen feltűnő, sőt egyáltalán nem is tehetsé­ges. — Mit szól mindehhez! kérdeztük tőle. — Hát... egyesek szerint túl­játszom a szerepem__ Lehet, hogy igaz, mert a szerep nem az én egyéniségem, ha azonban ez a túljátszás fennáll, akkor a rendező bizonyára már lefaragta volna a túlzásokat. Miután ilyen faragás nem történt, to­vábbra is így játszom... Érdeklődünk színházi előéle­téről. — Mostohaapámnak színtársu­lata volt és én ott kezdtem a színházzal való kapcsolatomat a társulatnál, tizenötéves korom­ban. Az együttes egyszer Kis­pesten vendégszerepelt. Én vé­letlenül kimaradtam egy darab­ból és moziba mentem. A pénz­tárnál állt agy úr és azt mondta, hogy új filmje főszerepére egy olyanfajta nőt szerződtetne, mint amilyen én vagyok. A mozis erre megjegyezte az ér­deklődőnek (aki egyébként dr. Erdélyi István kitűnő filmgyártó volt), hogy mi sem könnyebb, mert hiszen ez a lány színésznő, így szerződtettek azután a »Háromszázezer pengő az utcán« cí­mű film főszerepére. Azóta a »Papucshős«, »Háry János« és »Utolsó dal« című fil­mekben is szerepel­tem. Mindezt kedves köz­vetlenséggel mondja, min­t aki szintpályájának egyes állomásai­val is azt akarja illusztrálni, hogy váltogathatták bár a vélet­len szerencse és siker egymást eddigi szerepeinél, ő a jövőben is csak egyet akar: becsületesen dolgozni Bárczy Kató fellépett a Royai Színház »Szerelemről szó sincs« cím­ű operettjében, majd később egy ideig tagja volt a Boj­ai nevű­­szín­háznak is. — Kedves kisasszony, — mond­tuk neki — hol játszik jövővel? — Nem vagyok kisasszony, két­ és fél évig egy kecskeméti gyógyszerész felesége voltam ..

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék