Film Színház Muzsika, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-17 / 16. szám
Úgy éreztem, hogy Bajor szavai, mint fénycsóva világítják be a jövőmet. Aztán családi okokból mégsem mentem a Színművészeti Főiskolára, sem akkor, sem később. Gyári munkás lettem, majd műegyetemista. De a nagy álom nem hagyott nyugodni. Kultúrcsoportokban játszottam és tanultam. Jelesen diplomáztam s úgy mondták, hogy mérnöki jövő áll előttem. A negyedik év végén tervezőintézeti állást kínáltak, de én akkor már leszerződtem segédszínésznek Debrecenbe. Sokszor jutott eszembe a két év alatt mikor senki sem vette észre a hátsó sorokban megbúvó statiszta igyekezetét, hogy talán elhibáztam az életen. De aztán egyszer csak sikerült. Megtört a jég Voltara Lipityhty a Karnyónéban, a halál fia az Orvos és a halál-ban. Fred a Tisztességtudó utcalány-ban, Peter Petruss az ilyen nagy szerelemben, s legutóbb Pesten is játszhattam a Romeo és Jeanetteben ... Aztán jött ez a filmszerep... — Ennyi a közelmúltam — mondja s máris sietve búcsúzik, hiszen a piros lámpa az imént gyulladt ki, indul a felvétel. Fehér Imre, a rendező újra meg újra próbáltatja a jeleneteket, fel-felszabadítva egy-egy még gátolt mozgást. Végre záródik a csapó, kattog a felvevőgép, s a celluloid szalagra kerül a nagy szerelmi jelenet is. Reméljük, hogy Latinovics Zoltán, aki az élet különböző leckéiben már oly sokszor volt jeles, a filmen eminens lesz. (lelkes) MINT EGY ZUHATAG... Az amerikai realista iskola egy újabb alkotása A nyugati lapok az 1959-es Oscar-díj esélyeseként emlegetik a szép Shirley MacLaine-t, a Mint egy zuhatag című új amerikai film sztárját. A hírek szerint ezzel a filmmel indul Amerika az idei cannesi fesztiválon. A film James Jones több mint ezer oldalas nagysikerű regényéből készült, Venente Minnelli rendezte. Úgy emlegetik a beszámolók, mint az amerikai realista iskola egyik kitűnő alkotását, amely az amerikai életformát a maga nyers valóságában mutatja be. A nálunk is játszott Marty, a Párizsban nemrég nagy sikert aratott Megvetett emberek — amely a négerüldözés ellen készült — 02 Átkozottak bálja, s még néhány amerikai film képviseli ezt az új irányzatot. Az Ohio állambeli Madisonban forgatták a fimet, de a történet korántsem csupán amerikai kisvárosokra jellemző. Akár a regényben, a filmen is egy, a háborúból valóságos emberi roncsként hazatért, hajdan tehetséges író a főszereplő. Megcsömörlött mindentől, s valami új, kétségbeesett életformába kezd — kiszakítva magát a törvényekből. Beleszeret Ginnybe, a prostituáltba, s egyre mélyebbre zuhan a lejtőn, ahol többé nincs megállás. Körülöttük csupa szerencsétlen, félresiklott ember, alak a kártya, az ital és a nők rabjai. Egyetlen nő, Gwen akad csupán a züllött társaságban, aki megpróbálkozik — hiába! — azzal, hogy az írónak visszaadja önbizalmát, s újból emberré tegye. Egy kisváros romlott, képmutató társadalma, a bűnre csábító alkoholizmus, a lustaság, az élvhajhászás, a féktelenség és a semmivel sem törődő mánakélés jellegzetes figurái döbbenetes realizmussal elevenednek meg a filmen. Shirley MacLaine (Ginny), Frank Sinatra (Dave), továbbá Dean Martin, Arthur Kennedy és Martha Hyer alakításai kivívták a hollywoodi tucattermékekhez szokott amerikai kritikusok elismerését is Shirtey Mac latine a cikk egyik izgalmas jelenetében