Film Színház Muzsika, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-18 / 51. szám
Az öreg herceg otthonában (Benkő Gyula, Páger Antal és Györffy György) (MTI Foto : Bartal felv.) centrációval, amely sohasem lesz elbeszélő melodráma, de egyszerre Tolsztoj áradó epikája és a dráma aktivitása, sűrítése. A narrátor szarvaival: tvA színház a drámai cselekvés megjelenítésének helye lett” és a narrátor eredeti bekapcsolásával a játék világosan áttekinthető, még a rejtett belső lelki folyamatokat is átélhetőközelségbe hozza. Monumentális színjátszás. Chlopkov ezt írja Dráma és játéktér című tanulmányában: „Ha valami klasszikust mutatnék be... Tolsztoj Háború és békéje lenne az... Itt színházi montázzsal olyan társadalmi és lélektani kontrasztokat lehet elérni, amelyeknek egymás mellé állítása és egyesítése villámokat cikkáztat a színházban.” Piscator, a zseniális rendező, ebben a szellemben alkotta színpadra Tolsztoj művét. Mert — és erre szeretném a hangsúlyt tenni — munkája azért különösen értékes, mert eleve a rendező szemével és mércéjével formálta meg az egyes jeleneteket. A színpadkép megépítése hallatlanul izgalmas, a játék tere a mondanivaló kifejezésének remek eszköze: hármas tagolású színpadán, a végzet színpadon, a cselekmény színpadon, s a proscéniumot felhasználó gondolati színpadon zajlik a történés, és ezzel olyan monumentális hatású színjátszás lehetőségeit teremti meg, ami a mű szédítő arányait, a színpadkép segítségével is kifejezi. Nem illuzionista színpad ez; a nézőt bekapcsolja a cselekménybe, nem rejti el az eseményeket, de nem fél attól sem, hogy szenvedélyes legyen. Gondolatokat közöl, eszméket fejez ki, és mégis megteremtődik a Brecht által annyiszor elátkozott hipnotikus mező színpad és nézőtér között. A Néphadsereg Színháza rendezői, Kazán István és Kazimir Károly kitűnően szolgálták Tolsztoj és Piscator művét, messzemenően kihasználva mindazt, amit a színpad számára ez a zseniális piscatori dramaturgia készen adott. Munkájuk abban eredeti, hogy a jelenetek megkomponálásában, a szerepek elemzésében vissza tudják adni az érzéseknek, a szenvedélynek azt a gazdagságát, ami e mű sajátja. A játékteret jól felhasználják, kitűnően játszanak a színterek variánsaival; a műnek és a rendezésnek is nagy pillanata a borodinói csata ábrázolása, Andrej Boltkonszkij sebesülése, s az öreg herceg találkozása Natasa Rosztovóval, s Pierre Bezuhov a kivégzőosztag előtt... Szenvedélyes színészet A Magyar Néphadsereg Színháza művészei valamennyien a nagy műnek kijáró tisztelettel és lelkesedéssel dolgoztak a másike- Andrej Bolkonszkij a csatatéren (Andrej — Benkő Gyula, Napóleon — Pólós György)