Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-21 / 29. szám

g v­­­adonatúj, hófehér f / J Skoda-Felicia­­­­ J sportkocsi köze­ledik a balatoni műúton — de mintha valami baj lenne ... Fur­csán vánszorog az autó, a vezető alighanem áthágta a KRESZ alkohol­ tilalmas szabályait. S-betű alak­ban kanyarog a kocsi, azután — jaj, hiszen ki- tiMMmel borulnak! Elfelejti a kor­mányt forgatni, pedig hajlik az út. A Felicia lefut a tükörsima beton­ról és zökkenve lefékez a zöld gyepen ... — Ennek is szerencséje van, hogy nincs rendőr a közelben — gondoljuk, de a következő pillanatban megismerjük a Felicia utasait. Jiri Vrstala, a neves csehszlovák színész (a „Nem ér a nevem” egyik főszereplője) ugrik ki a kocsiból, mögötte ré­mülten fut, pihegve szól, s kalapját tartja a szél­ben Tolnai Klári. És a bokrok mögött a felvevőgép berregve örö­kíti meg a jelenetet, amint a pityókos Zdenek, és az ijedező Bordás Etel­ka mozi pénztárosnő leros­kadnak egy tisztáson, — egyikük sem érti ponto­san, hogy mi is történt... Zdenek pityókásan Etelka ölébe hajtja a fejét... — Szegény Etelka félre­érti a helyzetet — magya­rázza a film írója, Má­­riássy Judit. — Azt hiszi, csoda történt, és az ál­mok lovagja, a nagy kül­földi színész meg ő­ egy­másra találnak. Pedig Zideneknek eszébe sem jut, hogy a kedves, szívé­lyes asszony, akinek tol­mácsolási tudományát szí­vesen veszi igénybe, nő. Etelkát keserű csalódások érik. Két hétig nyaral Balatonlellén é s a tör­ténet arról szól, hogy két­heti nyaralásokon nem lehet megoldani az élet nagy problémáit, s hogy nem szabad csodákat vár­ni. Mennyien vannak így, magányos asszonyok, akik „mindent” feltesznek egyetlen kártyára , re­ménykednek egy-egy ba­latoni beutalóban, vagy akár egy üzemi rendez­vény hangulatától várják, hogy az majd megváltoz­tatja az életüket... Pedig az álmokat nem lehet erő­szakolni ...A néhányperces szünet­ben, amely az új je­lenet forgatásáig eltelik, Jiri Vrstalával beszélge­tünk. Napbarnított, duz­zadó izmú fiatalember, a haja majdnem teljesen ősz. Széles mosollyal üd­vözli a „sajtót”, s öröm­mel „nyilatkozik”. — Másodszor vagyok Lellén — egyszer, nyolc esztendeje itt nyaraltam, s már akkor elhatároz­­tam, visszatérek ... — Hogyan történt, hogy a filmben Zdeneket, a bohócot alakítja? Hiszen a magyar közönség ko­moly, drámai szerepekben ismerte meg önt; leg­utóbbi filmjét, az „ötö­dik ügyosztály”-t éppen most játsszák a pesti mo­zik. És most majd tülök­orral, rizsporos arccal lép a kamerák elé... — Máriássyék látták ta­valy Barandovban az egyik Ferdinánd-produk­­ciómat... Ez nálunk már afféle intézményes figura: Ferdinánd, az ügyetlen aranyszívű fiú, aki egy gyermek naivitásával lel­kesedik a technika vív­mányaiért, emiatt állan­dóan a legnagyobb bajok­ba keveredik, ahonnan az­tán legtöbbször barátai­nak — a gyerekeknek se­gítségével szabadul. Fer­dinánd figurája nagyon a szívemhez nőtt — Jiri Pollák rendezővel együtt teremtettük meg alakját, és a csehszlovák televí­zióban havonta új meg új kalandokon át nevet­teti meg a nézők százez­­ erEIVRSTALA Indulásra kész a csodaautó a nagy külföldi művésszel és Etelkával, a mozipénztárosnővel (Tolnai Klári, Jiri Vrstala)

Next