Film Színház Muzsika, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-06 / 40. szám
,_5süléiig napi. A 78 ÉUES BÓlim LAJOSSAL A Fészek híres kertje még " dacol az ősszel : nyitva van. Színházi előadás után benépesedik, a vendégek nem mennek be az étterembe. Tartják a nyarat. Az egyik asztalhoz éppen most ül le Bálint Lajos — ötven éve tagja a Fészeknek, az egyik pincér bizalmasan áll mellette és azt súgja: - Még van két adag májunk, Lulu bácsi. Így szólítja jószerivel mindenki: Lulu bácsi. Most is színházból jött, fűpróbáról. 1904 óta részese, tanúja, ihletője a színháznak. A minap volt hetvenöt éves, ebből ötvennyolc a színház jegyében telt el. Ott volt a Thália alapítói között, s két évtizedig a Nemzeti Színház dramaturgja és művészeti titkára. Itt, fordított - bocsánat: i, fordít, mert még nyugdíjban is dolgozik. Erről a színházi ötvennyolc évről vall most, amikor beszélgetünk. — Annyian kérdezték tőlem, hogy lettem dramaturg? Anyám nagybátyja a pesti német színház igazgatója volt, anyám pedig egy ideig német színésznő. Mindezt gondosan titkolták előttem, nehogy én is kedvet kapjak erre a „zavaros” pályára. Erről a családi „gixer”-ről csak akkor értesültem, amikor már nyakig benne voltam a színházban — a Tháliánál. Ma irigylem azokat, akik a dramaturgi pályára készülnek, mert a főiskolán öt év alatt mindent megkapnak, amire szükségük van. Én tizennyolc éves koromban már benne voltam az első Thália társaságban, mint titkár és színész. Aztán két évig Berlinben tanultam, mint rendezőnövendék, színházaknál, öt évig a régi Magyar Hírlap színházi kritikusa voltam, majd Tóth Imre, a Nemzeti Színház egykori igazgatója meghívott művészeti titkárnak. Tóth azzal indokolta ezt: a színházban két csoport áll szemben egymással, Hevesi Sándor köre (Csathó Kálmán, Pethes Imre, Odry, Somlay) ostromolja a konzervatív törekvéseket. Tóth a pozícióját akarta erősíteni, s azt vallotta: dolgozzanak csak, majd meglátjuk, kinek van igaza. Ivánffy Jenőék Leconte de Lisle-t akarták játszani, mi Heyermans-t, Ibsent, Strindberget. Így kerültem bele a modern színház viharzó küzdelmeibe. Ennyi évi előkészület után lettem dramaturg. Amikor 1936-ban, huszonegy évi Nemzeti Színházi munka után, az újságból értesültem, hogy elbocsátottak, nagyon büszke voltam arra, hogy másnap két szerződés hevert az asztalomon: az egyik Hollywoodba, ehhez semmi kedvem nem volt, a másik a Magyar Színházba, ahol összekerülhettem Hevesivel. Itt dolgoztam ezután, amíg lehetett. Alkalmasint, ebbe a néhány mondatba belesűrítette az egész pályáját, bizonyára azért ilyen tömör, mert minden névhez, dátumhoz száz és száz történet, epizód fűződik - s ezeket interjún kívül szokta elmondani, vagy akkor, ha éppen megkérdezik valamiről, hogy mikor történt és hol — Lulu bácsi azonnal válaszol, mint egy élő lexikon. Most meg így folytatja: — Eszembe jutott valami. Sajnos, ennek nincs nyoma az emlékezésekben, melyeket az első Tanácsköztársaságról írtak. De azt hiszem, érdekes. Sohase akartam direktor lenni, de egyszer nem kerülhettem el a sorsomat. 1919-ben alighanem a világ legnagyobb társulatának voltam a főigazgatója. Akkor még nem oldották meg a vidéki színházak ügyét, a magánszínházak megszűntek és hatszáz vidéki színész kollektív színtársulatot alapított. Négy színházban játszottak. A Budai Színkörben zenés darabokat, nagy klasszikus operetteket, a Városligeti Színházban komoly drámákat, így Ibsen „A társadalom támaszai” és Bródy Sándor „A dada” című színművét, míg a másik kettőben vegyes műsorokat. A négy színház a Tanácsköztársaság idején mindvégig működött, a hatszáz színész fix fizetést kapott, így akarták megoldani a vidéki színészek helyzetét. Bálint Lajos a felszabadulás után más területre került: írószövetség, Színpadi Szerzők Egyesülete, Szerzői Jogvédő Iroda, Irodalmi Alap - de a színházzal való kapcsolata nem szűnt meg soha. Hivatalán kívül is dramaturg maradt, csakúgy, mint mikor Móricz, Csathó, Boross Elemér, Anday Ernő, és még annyi szerző drámáit gondozta. S máris a drámaírókról kerül szó. — Ma sokkal jobb dolga van a drámaírónak, mint akkor volt. Akadtak színházak, melyek magyar