Film Színház Muzsika, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-05 / 1. szám
Az Új színházért VARSÓI LEVÉL SINKOVITS IMRÉHEZ edves Barátom! Emlékszel, mikor az utazásom előtti délutánon véletlenül összetalálkoztunk, a harmadik mondat után régi tervedre terelted a szót: egy modern, izgalmas kis színházra — te pinceszínháznak nevezted. Nem először beszéltél róla szerelmes szavakkal, s meghökkentős, mikor mondtam: Háromnégy év még Imre, amíg meg tudod csinálni... „Nem — mondtad —, egykét éven belül megcsináljuk!” A mi nemzedékünk lassan mindent elér, amit eltervezett, de mindent néhány évvel később, mint vágyódott rá, így jut a beteljesüléshez is kielégítetlenül. Hosszabbítsd meg a terved határidejét, hogyha egyszer megvalósíthatod, tudj még akkor is örülni neki... Bólintottál, hogy ezek közös tapasztalatok és gondolatok, de hajtogattad: egy-két év mégis... Ez a „mégis” jut ma este eszembe, a varsói Modern Színházból hazajövet ... Minket otthon leginkább az izgat: mit játsszon a színház, s — a nézővel együtt — sokszor elégedetlenek vagyunk. Miért? Aki a lengyel színházakkal ismerkedik, gyorsan megérti, a mi színházi repertoárunk legnagyobb hiánya az, hogy szűk körből válogatunk, és nem tartunk lépést a világ drámairodalmának a fejlődésével. Magam is megdöbbentem, mikor itt egy kérdésre válaszolnom kellett és kiderült, hogy három vezetőszínházunkat számítva, egy esztendő bemutatói közül a legfrissebbek Brecht két évtizeddel ezelőtt írt Galileije, Williams több mint tíz év előtti drámája, s ami viszont időben közeli fogantatású („Különös találkozó”), az a mai modern drámatermés legközepesebb színvonalához tartozik. Itt valami más fogad. Befordulok a Jerozolimskije egy ódon házacskájába, s az első emeleten Jerzy Koenig, a Dialog című folyóirat fiatal szerkesztője ilyeneket mond: „1958-ig mintegy két év alatt tíz esztendős elmaradást hoztunk be, azóta lépést tartunk a világ drámairodalmának fejlődésével. Általában a hazájukban való kinyomtatás, illetve színpadraállítás után legkésőbb kéthárom hónappal kinyomtatjuk a jelentős mai színdarabokat...” Elém teríti a lapot. O’Neill, Sarte, Ionesco, Adamov, Beckett, Pinter, Kafka, Frisch, Dürrenmatt, Bulgakov, Visnyevszkij, Brecht stb. drámáit köztik. Belépek a Modern Színház épületébe. Ezen az estén Dürrenmatt: Pinter: Albee egyfelvonásosait játsszák. A falakon az elmúlt évadok előadásainak képei, ilyenek: Brecht: Arturo Ui, Ionesco: Rinocerosz, Beckett: Godotra várva. Dürrenmatt: A nagy Romulusa olyan régi bemutató, hogy szinte már elfeledték, ugyancsak a régi bemutatók közé számít az Atheneum Színházban Sartre: Altonai foglyokja, Frisch Andorrája, Faulkner: Requiem egy apácáért c. műve. A legfrissebb Dürrenmatt-drámát, a Fizikusokat már próbálják és Camus Pestisének színpadi változatát, két esztendeje mutatta be a szocialista munkásváros színháza, a Nowa Huta-i Népszínház, ahol különben éppen Ehrenburg Lasik Roitschwantzának adaptációja arat sikert. Ilyenek az első benyomások. Ne gondold, hogy egyszerűen a nyugati dráma kultuszáról van szó. Amerre csak jártam, mindenhol találkoztam Brecht, Gorkij, és az újabb szovjet drámaírók, elsősorban Bulgakov nevével. A Dialog legfrissebb száma három színdarabot közöl, két új lengyel dráma mellett, Leonid Zorin háromfelvonásosát. Nem egyoldalú érdeklődésről van tehát szó, csupán annak felismeréséről, hogy a színház addig színház, amíg lépést tart a korral, s a legszínvonalasabb drámai termésből válogat. És megéreztem az újra és az értékesre való érzékenység mögött annak bizonyosságát, hogy az emberiség, élő lelkiismereteinek a művészek munkájának megismertetésével még akkor is közelebb jut egymáshoz, ha e művészek gondolkodása, ízlése egymásétól eltér. Emberellenes művet a lengyel színházi világ nem tűr meg. Befogad azonban minden igazán színvonalas munkát, ha hírt hoz akár egy másfajta világ emberéről, gondolkodásáról, vágyairól is, mert vallja, hogy a közeledés egyik alapja a kölcsönös megismerés. Megkérdezheted, miképpen jutott el idáig a lengyel színházi élet. Most csak a legfontosabbat írom le vitákban, melyek egy új generációt neveltek fel. Ez a generáció lebilincselően őszinte, végtelenül kulturált és feltétlenül szocialista szellemű. A viták, a tájékozottság légkörét pedig a párt politikája alapozza meg. A varsói Nowy Swiat sarkán van egy olvasóterem, ahol a világ minden jelentősebb hírlapját ingyenesen olvashatja az utcáról betérő ember, s úgy hallottam, Lengyelországban négyszáz ilyen olvasóklub van. Krakkóban, vasárnap délelőtt (!) csöppentem középiskolások vitájába, napirenden az új lengyel dráma volt. S mindehhez A Now* HuUi «rinhfa Boltschwwaty:”elfiiUUfi. — halotlán a cím* szereplő: Edward RaczkowiU ...ez egy pillanat a „Csendet hétköznapok” című új filmből, a képen Cybulski partnere: Pol* Rakta Jelenet a Modern Balahán „Kati betzéletét” című Dürrenmattellyi elvonó apaénál (Aleksander Bardini és Henryk Bocowski) !