Film Színház Muzsika, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-05 / 1. szám

hozzátartozik az, amit Skuszanka, a Nowa Huta-i színház rokonszenves, fiatal igazgatónője így fogalmazott meg: „Nagyon segítik munkánkat a párt középkáderei. Kulturált, tájéko­zott elvtársak, ha vitánk támad az ál­lami hivatalokkal, mindig hozzájuk fordulunk, ők támogatják az újat.. Sok mindenről szeretnék még írni Neked. Arról, hogyan hat mindez a közönségre és az írókra; arról, hogy az egészséges vérkeringésű színházi élet számára nem versenytárs a Tele­vízió; s arról is, mi az, amiben mi va­gyunk jobbak, mert ismét csak meg­győződtem arról, hogy a magyar szí­nészek és rendezők kvalitásait jobban kell becsülnünk. Mindaz, amit láttam, talán a Nowa Huta-i színház repertoárjában testesül meg legjobban. Képzelj el a mi Duna­újvárosunkban egy hat éve működő, munkásoknak játszó, ötszáz férőhelyes színházat, ezzel a programmal. A nemzeti klasszikus Mickiewicz, Slo­­wacki és a mai lengyel szerzők művei mellett az elmúlt években a következő darabokat játszották el: Aischylos: Oresteia, Shakespeare: Szeget szeggel, Vihar, Vízkereszt, Goldoni: Két úr szolgája, Steinbeck: Egerek és embe­rek, Synge: A nyugati világ bajnoka, Nasch: Esőcsináló, Brecht: Puntila úr, Camus: Ostromállapot (Pestis), Dür­­renmatti A nagy Romulus, Ehrenburg: Lasik Roitschwantz. Ne keressünk egyszerűen mintát ezekben a törekvésekben, tapasztala­tokat azonban talán meríthet belőlük a magyar színházi élet is. Az azonos­­ságokat-különbözőségeket mérlegelve arról megbizonyosodtam: új utakon kell tovább haladni. A mi színházi életünket már szüle­tésének, kifejlődésének körülményei provinciálissá tették. Máshol régen nagy sikereket aratott a világ dráma­­irodalmának java, amikor nálunk még a magyar nyelvű színházért kellett küzdeni. A századforduló után még meg sem erősödhetett az új dráma, mikor a jobboldali kurzus visszaszo­rította színpadjainkról a kor legjobb műveit, Gorkijt azért, mert orosz, Gi­­raudoux-t azért, mert francia, O’Neillt és Steinbecket azért, mert amerikai. A felszabadulás friss le­vegőt hozott ebbe az egyoldalú és beszűkült színházi életbe, a dogma­tikus kultúrpolitika éveiben viszont újra egy évtizeddel maradtunk el. Nálunk ma a tíz-tizenöt és előtti a friss. Itt Varsóban értettem meg, hogy másképpen kell színházat csinálni. Egy délelőtt Gomez darabjának pró­báján jártam, a címét így lehetne fordítani: Aki megtartja a szavát. „Évek óta az egyik legérdekesebb nyu­gati darab” — mondták. Hallottad en­nek a dél-amerikai szerzőnek a nevét? Én nem. Mennyi mindenről nem tudunk még! Neked volt igazad, Imre, esztendő­kig nem várhatunk. Van nálunk egy művésznemzedék, el kell jutni odáig, hogy elképzelései a korszerű, szocia­lista színházról ne akkor valósuljanak meg, amikor a megvalósult már újra kevés lesz, mert ismét mást, többet, újabbat követel az idő. Varsó, 1962. december. Baráti szeretettel: Sándor Iván DANEK-BEMUTATÓ GYŰRÖTT A dm — A házasságszédelgő esküvője — kitűnő, O­l­d­ri­c­h D­anek műve remek mulatsá­got, vidám játékot ígér, fekete fe­jére állított paradox helyzeteket, szellemes kavargást. Az első pil­lanatban még reménykedünk, amikor a házasságszédelgő a né­zőtérről felmegy a színpadra, s bevezeti a játékot. De ami ez­után következik, egyre elszomo­rítóbb, a szituációk gyermeteg humora mind savanyúbbá tes­ti a hangulatot, hiába próbál a szerző trükkökkel élénkséget vin­ni a játékába, a szenvelgő mora­­lizálás és a témában rejlő ab­szurd és végletes komikum egy­mást szorítják ki. A vendégrendező, O­nd­r­e­j Rajniak megpróbált a darab ellenében és a színészek játék­kedvére építve szellemes játékot produkálni; néhol ez sikerült is, de egészében ő sem tudott úrrá lenni a darab gyengéin. A szí­nészi alakítások közt Kún Vil­­mos, a címszereplő sok friss öt­lettel játszotta el a házasságszé­delgő megjavulásának históriáját, hajdani cimboráját, M­ár­i­á­s­s József alakította ellenállhatat­lan humorral. A kisebb szerepek­ben igényes játékkal hívta fel önmagára a figyelmet ifj. Kő­műves Sándor, Dem­jén Gyöngyvér és Garay Jó­zsef.­­ (I.) Kun Vilmos és Máriás* József PREMIER I fitRYHÉ SZÍNHÁZBAN A Dunántúl falvaiban játssza ezek­ben a napokban a Déryné Színház Kerekes Imre „A siker titka** című új magyar vígjátékát Rendezte Szé­­csi Ferenc. Képünkön: a játék két főszereplője, Losonczy Ariel és Ve­­reczkey Zoltán. (Soproni Béla febr.) 12 „ELEKTRA"* - A TV-BEN Januárban mutatja be a Magyar Tele­vízió a világirodalom egyik legszebb tragédiájából, Szophoklész Elektrájából készült TV-játékot. Az „Elektra1” a bosszú­állós drámája. Hőse Hamlet női elődje, Elektra nem békül, s ebbe kell beutal­nia. A címszerepet Psoto Irén alakítja (Isotay felv.)

Next