Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
A nyomozás megin Riport-kísérlet Kellér Dezsővel Annak örvén, hogy Kellér Dezső új kabaréműsorra készül — „Nyomozás a Tháliában” a címe —, sőt, tulajdonképpen be is fejezte a műsor megírását és összeállítását, annyira, hogy a próbák megkezdődhettek — a konferanszié mint riportalany és jelen sorok feljegyzője mint riporter, együtt ül a kávéházi asztalnál. Idebent kis, kellemes, egyúttal zsongító zümmögés. Odakint valamivel nagyobb lárma, körúti forgalom. — Legszívesebben venném — mondja Kellér Dezső —, ha modern riport készülne ... — Az milyen? — A riporter mond el mindent. Én csak bólintok. Magam elé nézek. Eltűnődöm .. . — Miért? — Mert nagyon nehéz a készülő produkcióról nyilatkozni. Amely a kabarénak és a kriminek az ötvözete. Éppúgy nem árulhatom el, ki a tettes, aminthogy nem lehet elárulni a tréfák csattanóját sem. — De azért... — Nem kell a krimit olyan nagyon komolyan venni. Mármint ezt. Ez csak amolyan szellemi nyomozás lesz. Egy „bűneset” zavarja meg a kabaré előadását. A nyomozás alkalmat ad arra, hogy fény derüljön a színház műhelyére, általában. Megpróbál egy titkot megfejteni, mitől van az, hogy az előadás kevésbé hatásos, mint az előző nap volt? Ki a hibás? A színész? A rendező? Az író? Vagy a néző? A riporter bólint. — A nyomozás közben — folytatja Kellér Dezső — azért mód nyílik arra, hogy a megzavart kabaré sok műsorszámmal jelentkezzék. Jó lesz vagy rossz, nem tudni. Egy biztos: lesz Budapesten egy harmadik kabaré! Az a tény, hogy fővárosunkban párhuzamosan három kabaré működik, a szabad légkörről vall, az emberek szórakozási vágyáról, meg még sok minden jóról. A riporter maga elé néz. — S mindez azok után történik — mondja a riportalany —, hogy Nagy Endre már 1913-ban eltemette a kabarét, néhány év múlva pedig Bárdos Artur, az akkori Beliárosi Színház kabarégondokkal küzdő igazgatója szó szerint a következőket állapította meg: „Az olyan kis műfajoknak, mint a kabaré is, minél egyénibbek, ízesebbek, ötletesebbek, annál rövidebb az élettartamuk.” És most, újabb öt évtized múltán három kabaré játszik Budapesten. — Nyomozzunk, Thálián kívül is: mi ennek a titka? — Az, hogy mindenre rá lehet tenni a kabaré címszót. Nincs pontos definíciója. Nagy Endréék kabaréja: újságírás a színpadon. Ezzel szemben Karinthy úgy vélte, hogy a kabaré független a napi aktualitástól. Soha nem írt „időszerű” tréfát. De „A bűvös szék" vagy a „Visszakérem az iskolapénzt” mégis kabaré a javából és híven festi a kort, amelyben született. Egykori úgynevezett aktuális tréfák pedig esetleg csak lábjegyzettel érthetők ma. Épp ezért nem volna jó, ha a kabarénak csak egyetlen formáját fogadnánk el. Párizsban, az „őshazában", ahány kabaré, annyiféle. A riporter eltűnődik. És már azt is tudja, hogy az új kabarét zömében Kellér Dezső írta. Egy-egy jelenettel, tréfával Abody Béla, Békefi István, Gyárfás Miklós, Földes Tamás a társírók. Versek: Szenes Iván. Zene: Nádas Gábor. Premier: december végén. — Amikor előző műsorára, a Thália-kabaréra készült, azt mondotta Kellér Dezső: „Nem szakítás a Vidám Színpaddal. Kirándulás. Hiszen az történt, hogy a Népköztársaság útja egyik feléről átjöttem a másikra.” — Tekintsenek engem úgy, mint egy turistát. Vannak, akik egyszer kirándulnak, aztán természetjáróvá alakulnak át. Ez történt velem is. Közben a Vidám Színpad örökös tagnak választott meg. És bár a Thália-kabaré szívügyemmé vált, nem mondok le régi vágyamról: ha megérem a Vidám Színpad régi épületének újjáépítését, visszamegyek a Révay utcába is egy műsorra. — A Thália-kabaré több mint százszor ment. Biztosan történtek kedves esetek a hosszú előadás-sorozat közben ... — Hogyne. Egy előadáson például ott volt Kertész Gábor, aki harminc éve él Hollywoodban. A színfalak mögött megemlítettem, hogy lent ül a nézőtéren. De hát a színészek zöme, a sok fiatal, nem emlékezhetett rá. És fordítva is állt ez: Kertész Gábor sem ismert Keleti Lászlón és Peti Sándoron kívül senkit. Amikor a szünetben bejött hozzám, s megkérdezte, ki volt az a két remek színész, aki az egyik tréfát játszotta — azt feleltem neki: „Az Inke Rezső fia, meg a Komlós Vili lánya.. . Egy végső kérdés. Az utóbbi években több tehetséges parodista tűnt föl. Kellér Dezsőt is kitűnően parodizálják. Mit szól hozzájuk? — Megpróbálom utánozni őket... A riportalany végül is több, mint félórája beszél, kevés kis megszakítással. A riporter bólint. Maga elé néz. Eltűnődik. S közben jegyez. Hagyományos riport. Dalos László „Lesz Budapesten egy harmadik kabaré” (Laczkovich felv.) A körúton, délben 13