Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

Két hangverseny Az Ifjú Zenebarátok Kamarazenekara Géczy Olga vezényletével, Lajos Attila és Lux Erika közreműködésével adott szépsikerű hangversenyt a Zeneakadé­mia Kistermében. Képünkön: Lux Erika Haydn D-dúr zongoraversenyét játssza Musica Antiqua A régi zene újraélesztésére, s újra­felfedezésére vállalkozott a nemzetkö­zi hírű bécsi Musica Antiqua együttes, mely az elmúlt évadban már nagy si­kerrel koncertezett Budapesten. Ez a kitűnő kamarazene-társaság főként a barokk kort megelőző zenei stílusok muzsikusait szólaltatja meg, elsősor­ban reneszánsz muzsikát, korabeli hangszereken. Legnagyobb érdemük, hogy előadásuk nem múzeális zenetör­téneti illusztráció, hanem elfelejtett, vagy kevésbé ismert mesterek mara­dandó gondolatainak élő közvetítése, az átélés, a közvetlen élmény erejével. E kiváló muzsikusok legnagyobb eré­nye, hogy a mai hallgató az ámult lel­kesedés örömével követi őket a zene alig ismert tájaira, gyönyörködve a művek szépségében, az ismeretlen hangszerek hangzásának gazdagságá­ban, újszerűségében. Mostani hangversenyükön Bernhard Kleber vezényelte őket, s a műsor első részében érezhető volt valami az együt­tes utazási fáradalmaiból. (A koncert előtti éjszakán indultak el Bécsből autóval, hajnalban érkeztek meg, s délelőtt már próbáltak a Zeneakadé­mián). A műsor (Dufay, Isaac, Josquin, Hofhaimer, Gallus) összeállítása sem volt ebben az első részben szerencsés: sok volt az azonos karakterű kompo­zíció, kevés a kontraszt, előadásukban észrevehettünk néhány kisebb figyel­metlenséget is. Igazi élménynek a koncert második része bizonyult. Már az első szám, Josquin királyköszöntő fanfárja szinte felvillanyozóan hatott a közönségre, mely főként a mozgé­kony, „levegős" hangzású rézfúvók virtuozitását csodálhatta meg. Az est csúcspontjai Francis Pilkington XVI. századi angol komponista „Édes nim­fák" című kórusa, a magyar Vietorisz­­kódex táncai, Heinrich Albert 17. szá­zadi német zeneszerző esküvői dala, s a ráadásul adott, gyönyörű Isaac-kó­­rus: Innsbruck ich muss dich lassen, két évszázad zenéjének e gyöngysze­mei voltak. A négy énekes-szólista: Gundi Klebel, Hans Breitschopf, Franz Lukasovszky, s Ivo Beikircher kultú­rált, muzikális előadó, s nem annyira hangszépségével, mint inkább stílus­érzékével, ízlésével hatott. Bernhard Klebel vezénylése — igen helyesen — a régi gyakorlatnak meg­felelően csak az együttes­ zenélés ösz­­szefogására korlátozódott, s nem is kí­vánt mai értelemben vett karmester­­teljesítménnyel hatni. A rendkívül szimpatikus együttes a siker láttán kellemes emlékkel távozhatott Buda­pestről, s kellemes emlékeket is ha­gyott maga után. Haydn-est Ferencsik vezényletével két Haydn-mű, az 1795-ben kompo­nált D-dúr, „Duda"-szimfónia, s a hét évvel később született B-dúr mise, az úgynevezett „Harmoniemesse” állt Ferencsik János két Erkel Színház­beli koncertjének műsorán. Különösen a ritkán hallható mise előadása von­zotta a közönséget, közreműködői kö­zött az énekes-szólókvartettben Wer­ner Máriát, Jablonkay Évát, Simándy Józsefet és Kovács Pétert hallottuk. Az Állami Hangversenyzenekarhoz a deb­receni Kodály-kórus társult, ismét bi­zonyítva — immár az Erkel Színház nagy nyilvánossága előtt is — muzika­litását, kultúráltságát, oratóriumének­lésben megszerzett nagy gyakorlatát, tudását. (Gulyás György karnagy elő­készítő munkájának igen meggyőzően mutatkoztak meg az eredményei.) Ferencsik a műsort nyitó szimfóniá­ban a zenei témák finom karakter­­rajzával, a mű alaphangulatának ki­tűnő megragadásával, a misében a nagy vonalak, az átfogó formai egysé­gek plasztikus megrajzolásával, s meg­fogalmazásával adta meg az est magas színvonalát. Kár, hogy a szimfóniá­ban nem kisebb együttest állított a do­bogóra, hasznára vált volna a haydni hangzásnak. Az énekes-szólisták közül Werner Mária, Simándy József és Ko­vács Péter már többször bizonyított, megbízható teljesítményükkel álltak helyt, míg Jablonkay Éva mint orató­riuménekesnő is sokat ígérő közremű­ködőnek bizonyult. A Kodály-kórus pedig újra felhívta magára a figyel­met: érdemes volna sűrűbben foglal­koztatni Budapesten is. Fábián Imre A bécsi Musica Antiqua együttes a Zeneakadémián (Laczkovich felv.) 10 14

Next