Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-04 / 10. szám

Kürthy György 90 éves F­ebruár 24-én ünnepelte 90. születésnapját Kürthy György, a magyar színjátszás egyik doyenje. Színészi pályáját 1906-ban kezdte a Tháliá­­nál, Hevesi Sándornál, majd a Nemzetihez szerződött, később Kolozsvárt játszott. Két alkalommal volt színigazgató: Pécsett és Szegeden, de mindig visszatért a Nemzeti Színházba. Már a némafilmekben is játszott. A Külö­nös hajótöröttek és a Vörös kérdőjel egy-egy szerepét alakította, sőt a Ta­más úrfi kalandjaival filmrendezőként is bemutatkozott. Jellegzetes karak­teralakja lett a hangosfilmnek is. A Hazajáró lélek, a Beszélő köntös, az Emberek a havason, a Föltámadott a tenger, a Semmelweis és a Rákóczi hadnagya filmekben tűnt föl alakja, fanyar ironikus egyénisége. Színpa­di szerepei közül a Győrött alakított főszerepre, a Viharos alkonyat Pole­­zsájev professzorára emlékszik vissza a legszívesebben, s ugyancsak ott játszotta A kőszívű ember fiai Rideghváry Bencéjét. Ezt az előadást a győri színház emlékezetes sikerrel mutatta be 1953-ban a pesti közönség­nek is. Kürthy György a Vígszínházban is fellépett; egyik legkedvesebb szerepe a Nagymama Örkényi bárója volt, melyet Gázon Gyulával ját­szott felváltva Berky Lili partnereként a József Attila Színházban, a Víg­színház akkori kamaraszínházában. Sokoldalú tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy festészetet is tanult Münchenben, s Major Henrikkel, a népszerű Major Sicuval a Komédiások című karikatúrakötetben örökítette meg a pesti színészvi­lágot. Három évvel ezelőtt jelent meg Kürthy György Derű a deszkákon című anekdotagyűjteménye. Mint díszlettervező, Hevesi Sándornak ter­vezett díszleteket Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékához. Ma is te­vékeny, gyűjti a történeteket, következő könyvéhez, rajzol, idézi hatvanöt év színházi emlékeit. Művésztársai szeretettel köszöntik születésnapján a 90 esztendős Kürthy Györgyöt. Kürthy György a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán, az első világháború előtt lebontott régi Nemzeti Színház egyik oszlopa előtt RÁDIÓ a- Az a mizé a lépcsőházban Egy számítógép pontosságával besza­bályozott, hétről hétre, napról napra, óráról órára ritmikusan ismétlődő éle­tet él London egyik elegáns negyedében Mr. Albert Chipchase és neje, Edna. Ám egy szép hétfői napon, amikor is Edna asszony szokása szerint az elemi archeológia esti tanfolyamára távozik, váratlanul,,porszem kerül a gépezetbe”. Albert úr, mielőtt kényelmesen elhe­lyezkednék szokásos tévéje előtt, fel kí­vánja keresni a mellékhelyiséget, ahon­nan nem kis megdöbbenésére világos­ság és zaj szűrődik ki. Tehát nincs egyedül a lakásban? A beprogramozott szerkezet erre a kérdésre nem készült fel. Albertünk elkezd kapkodni. Sorra felhívja szomszédait, majd a rendőrsé­get és végül a különböző telefonszolgá­latokat, hogy megnyugtató választ nyer­jen mind gyötrőbb kérdéseire. Lehetsé­ges volna, hogy a „vörös rém” bújt meg éppen az ő mellékhelyiségében? De ér­telmes, megnyugtató válasz sehonnan sem érkezik. Pedig — mint majd kide­rül — a megoldás pofon­egyszerű. A mulatságos alaphelyzetre Alan Pla­ter angol író pompás szatírát szerkesz­tett. A paranoiás hajlamú kisemberről, akit a legkisebb „szabálytalanság” is ki­billent lelki egyensúlyából, a sekély vízben a hínárt cápának képzeli, kap­kodni, fuldokolni kezd, segítségért kiáll, ahelyett, hogy egyszerűen a talpára áll­na. És rémülete csak fokozódik, amikor a külvilágtól, a közönyösen vagy értet­lenül bámuló társadalomtól egyetlen normális tanácsot sem kap. Plater remek karikatúrákat rajzol a szomszédokról, akik a telefonhívásra mind csak a maguk szövegét mondják, de valamennyien együtt sem képesek egyetlen normális reagálást kisajtolni magukból. Szó ami szó, kegyetlen tréfa ez és ha végiggondoljuk, messze túlmu­tat önmagán. Az egyénből, egyéniség­ből statisztikai egyeddé váló ember tra­gikomédiájában az agyonmanipulált kispolgár veszélyeztetett helyzete, ki­szolgáltatottsága tükröződik. Roppant mulatságosan, de egyszersmind a maga teljes félelmetességében is. Lengyel György a groteszk stílust pontosan érzékelve és közvetítve, min­den részletre kiterjedő gondossággal, remek humorral rendezte meg a rádió­játékot. Az együttes élén Márku­s Lász­ló lélektanilag hitelesen formált, bő hu­morú Mr. Chipchase­e és Garas Dezső fölényes mesterségbeli tudással megol­dott Beszélője állt. Pompás karakter­­alakítások sora tette élvezetessé az elő­adást. Köztük is elsősorban Feleki Ka­mill értetlenül­ megértő, tévénéző szom­szédja, Psota Irén kacér özvegyasszonya és Huszti Péter a nyelvkönyvek stílusá­ban beszélő svéd diákja. De Tóth Judit­ról, Pécsi Sándorról és Körmendi Já­nosról is csak feltétlen elismeréssel szólhatunk. Akárcsak Elbert Jánosról, a bravúros fordítás szerzőjéről. Barta András 21

Next