Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972

Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)

hobbyjainknak hódolunk. Péter spor­tol, lovagol, én vadászni járok. — A vadászszenvedéllyel engem is beoltott Gyuszi — nevet Bitskey — de nem csinálom olyan szenvedéllyel, mint ő. Én inkább a Tábor-hegyi tel­kemen kaszálok mániákusém­, no meg kapálom a gyümölcsfákat. — Amihez anya adja a szaktaná­csokat. Anya ugyanis szakember — magyarázza Bori. — Keszthelyen vé­gezte annak idején a Mezőgazdasági Akadémiát. — S most hol tevékenykedik? — kérdezem érdeklődve. Benkőné nevetve mutat ki az er­kélyre, ahol kukorica meg paprika terem a virágtartóban. — Csak itt. Bármennyire is szeret­nék, nem mehetek el téeszbe agro­­nómusnak. Hogyan is tudnék hajna­lonként munkába állni, amikor min­den nap késő éjszaka fekszem, hi­szen színház után mindig friss, me­leg vacsorával várom a fiúkat. Tu­dom, ez ma már nem korszerű — teszi hozzá — dehát én már így szok­tam meg. A beszélgetés alatt állandóan azt hallom, hogy itthon nem esik szó színházról. Hogyan lett akkor mégis színész Benkő Péter? — Hát én nem akartam — mond­ja az apa — sőt, Tibort is kértem, beszélje le Pétert. Nem nyugodtam könnyen bele, hogy ezt a pályát vá­lasztotta, de meg nem akadályoztam, mert az esetleges következmények ódiumát nem akartam vállalni. De azt határozottan leszögeztem, hogy nem segítem ahhoz, hogy felvegyék a Főiskolára, sőt későbbi munkáját sem. Egyedül kell mindennel meg­birkóznia. — Én természetesnek tartom, hogy Péter színész lett — vallja Bitskey. — Egy ilyen családban, ahol két szí­nész is van, óhatatlan, hogy egy gye­rek érdeklődése a színház felé for­duljon. — Be kell vallj­am, nem volt az olyan biztos, hogy színész leszek. Amikor a Főiskolára jelentkeztem, még kialakulatlan voltam. Ingadoz­tam. Akartam is színész lenni, de egy csomó minden más is csábított. Nem hiszem, hogy lett volna ener­giám hozzá, hogy tűzzel-vassal ki­harcoljam, hogy színész legyek. Azt hiszem, ha nem vettek volna fel a Főiskolára, másodszor nem kísérle­teztem volna. Most viszont, hogy be­lekóstoltam, már nem tudom elkép­zelni, hogy más is lehetnék, mint színész! Miközben beszélgetünk, pillana­tonként szól a telefon. Nagy a for­galom. Kati mama jegyzi az üzene­teket, a diszpozíciókat, kinek hol kell lennie másnap délelőtt, filmgyárban, rádiónál, televízióban, vagy a szink­ronban. Most éppen zsörtölődik, mert nem találja a ceruzát. — Gyula állandóan zsebre vágja — magyarázza — ugyanis ha egy kis ideje van itthon, keresztrejtvényt fejt! Az idő azonban lassan eljár. Hat óra van. Indulni kell a színházba ... A családi asztal körül: Bitskey Tibor, a felesége: Benkő Bori, Benkő Péter és Benkő Gyula

Next