Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972
Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)
hobbyjainknak hódolunk. Péter sportol, lovagol, én vadászni járok. — A vadászszenvedéllyel engem is beoltott Gyuszi — nevet Bitskey — de nem csinálom olyan szenvedéllyel, mint ő. Én inkább a Tábor-hegyi telkemen kaszálok mániákusém, no meg kapálom a gyümölcsfákat. — Amihez anya adja a szaktanácsokat. Anya ugyanis szakember — magyarázza Bori. — Keszthelyen végezte annak idején a Mezőgazdasági Akadémiát. — S most hol tevékenykedik? — kérdezem érdeklődve. Benkőné nevetve mutat ki az erkélyre, ahol kukorica meg paprika terem a virágtartóban. — Csak itt. Bármennyire is szeretnék, nem mehetek el téeszbe agronómusnak. Hogyan is tudnék hajnalonként munkába állni, amikor minden nap késő éjszaka fekszem, hiszen színház után mindig friss, meleg vacsorával várom a fiúkat. Tudom, ez ma már nem korszerű — teszi hozzá — dehát én már így szoktam meg. A beszélgetés alatt állandóan azt hallom, hogy itthon nem esik szó színházról. Hogyan lett akkor mégis színész Benkő Péter? — Hát én nem akartam — mondja az apa — sőt, Tibort is kértem, beszélje le Pétert. Nem nyugodtam könnyen bele, hogy ezt a pályát választotta, de meg nem akadályoztam, mert az esetleges következmények ódiumát nem akartam vállalni. De azt határozottan leszögeztem, hogy nem segítem ahhoz, hogy felvegyék a Főiskolára, sőt későbbi munkáját sem. Egyedül kell mindennel megbirkóznia. — Én természetesnek tartom, hogy Péter színész lett — vallja Bitskey. — Egy ilyen családban, ahol két színész is van, óhatatlan, hogy egy gyerek érdeklődése a színház felé forduljon. — Be kell valljam, nem volt az olyan biztos, hogy színész leszek. Amikor a Főiskolára jelentkeztem, még kialakulatlan voltam. Ingadoztam. Akartam is színész lenni, de egy csomó minden más is csábított. Nem hiszem, hogy lett volna energiám hozzá, hogy tűzzel-vassal kiharcoljam, hogy színész legyek. Azt hiszem, ha nem vettek volna fel a Főiskolára, másodszor nem kísérleteztem volna. Most viszont, hogy belekóstoltam, már nem tudom elképzelni, hogy más is lehetnék, mint színész! Miközben beszélgetünk, pillanatonként szól a telefon. Nagy a forgalom. Kati mama jegyzi az üzeneteket, a diszpozíciókat, kinek hol kell lennie másnap délelőtt, filmgyárban, rádiónál, televízióban, vagy a szinkronban. Most éppen zsörtölődik, mert nem találja a ceruzát. — Gyula állandóan zsebre vágja — magyarázza — ugyanis ha egy kis ideje van itthon, keresztrejtvényt fejt! Az idő azonban lassan eljár. Hat óra van. Indulni kell a színházba ... A családi asztal körül: Bitskey Tibor, a felesége: Benkő Bori, Benkő Péter és Benkő Gyula