Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-22 / 38. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió Tzargenyev: Rugóin Konflisok és konfliktusok Mint valami óriás szájában, úgy tűnik el a Szabadság téri kapualjban jó néhány — manapság már ritkaságszámba menő — konflis, meg egy teherautónyi nyír- és kőrisfa-szállítmány. A televízió IV-es stúdiójában Turgenyev Ilugyin című írásának tévéfelvételeihez készülődnek, s mialatt Witz Éva jelmezeiben már a szereplőket sminkelik — Szilágyi Tibort Rugyinná, Gobbi Hildát Lasszinszkajává, Marsek Gabit Nataljává, Kránitz Lajost Volková, Dőry Virágot Alexandrává és Kristóf Tibort Lezsnyevvé —, addig Drégely László díszlettervező irányításával átépítik a díszletet: behúzzák a konflisokat, felállítják a nyír- és kőrisfákat. — Az állandó változást, utazást jelenítjük meg a konflisokkal — mondja Iglódi István, a darab rendezője, majd hozzáteszi: — de nem mozgó állapotban, mert az már naturalizmus lenne. Hősünk nyírás kőrisfák között él, s amikor élete az 1848-as párizsi forradalom derekán véget ér — jelképesen élete díszletei között hal meg a forradalom barikádján. Maga a cselekményszál Turgentyev stílusából eredendően nem túl látványos, de jellemábrázolása rendkívüli mélységű. Az operatőr, Halász Mihály és a stúdió technikai munkatársai nagy segítséget nyújtanak, ugyanis a darabot nem időrendben veszszük fel. Ez annyiban új számomra, mert még így nem rendeztem, másrészt pedig a folyamatos, kronologikus felvétel közelebb áll a színházi rendezéshez. — Rugyin tipikus hőse az intellektuelnek — mondja Szilágyi Tibor — akinek sorsa tragikusan összefügg a múlt századi orosz tétlenséggel, amikor hősünknek társadalmi talajtalanságában nem volt helye. Bár tehetséges ember, de vannak emberi gyengéi. Rugyin — akit differenciáltan motivált emberek vesznek körül — nem egyértelműen negatív, hiszen képes az állandó megújulásra, egy önmagát is felemésztő, nyugtalan vándorlásra — bízva abban, hogy egyszer végig tudja vívni harcát egy értelmes cél érdekében. Nem véletlen, hogy ami életében a beteljesedés, az a halált is jelenti a forradalom barikádján. Magányos hős és filozófus egyben, mégpedig olyan értelemben, hogy ismeri a kor filozófiai irányzatait, mint Hegel „szabadság-elméletét”, mely szerint a szabadság felismerése már szabadság, s tudat alatt már túl is lép ezen. Hallatlan nagy indulati és érzelmi skálával rendelkezik Rugyin; el is mondja: „lehetetlen nem észrevennem, hogy bennem olyan erők vannak, amellyel nem minden ember van megáldva”. De utána megszólalnak a kétségek: „miért maradnak ezek az erők terméketlenek?”. Idegrendszeri alkatából kifolyólag eljut a kétségbeesésig is: „félni kezdek a sorsomtól és nekem csak rossz végem lehet”. Hát ennyi problémát vet fel Rugyin a darabban, s képzelheti, mennyi problémát vethet fel a munkafolyamatban a szerep. De azt hiszem , a színész számára az a legnagyobb öröm, ha egy szerep ilyen sokszínű, érdekes, bonyolult ábrázolást igényel. Szénási Éva Iglódi István rendezés közben Lasszinszkaja otthonában (Schwetz András, Gobbi Hilda, Marsek Gabi, Jordán Tamás, Képessy József) Utolsó találkozás Rugyinnal (Kristóf Tibor: Lezsnyev és Szilágyi Tibor: Rugyin) — (Varga Zoltán felvételei)