Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió Tzargen­yev: Rugóin Konflisok és konfliktusok Mint valami óriás szájában, úgy tűnik el a Szabadság téri kapualjban jó néhány — manapság már ritkaságszámba menő — konflis, meg egy teherautónyi nyír- és kőrisfa-szállítmány. A televízió IV-es stúdiójában Turge­­nyev Ilugyin című írásának tévé­felvéte­leihez készülődnek, s mialatt Witz Éva jelmezeiben már a szereplőket sminkelik — Szilágyi Tibort Rugyinná, Gobbi Hil­dát Lasszinszkajává, Marsek Gabit Na­­taljává, Kránitz Lajost Volk­ová, Dőry Virágot Alexandrává és Kristóf Tibort Lezsnyevvé —, addig Drégely László díszlettervező irányításával átépítik a díszletet: behúzzák a konflisokat, felál­lítják a nyír- és kőrisfákat. — Az állandó változást, utazást jelenít­jük meg a konflisokkal — mondja Iglódi István, a darab rendezője, majd hozzáte­szi: — de nem mozgó állapotban, mert az már naturalizmus lenne. Hősünk nyír­ás kőrisfák között él, s amikor élete az 1848-as párizsi forradalom derekán vé­get ér — jelképesen élete díszletei között hal meg a forradalom barikádján. Maga a cselekményszál Turgentyev stílusából eredendően nem túl látványos, de jellem­­ábrázolása rendkívüli mélységű. Az ope­ratőr, Halász Mihály és a stúdió technikai munkatársai nagy segítséget nyújtanak, ugyanis a darabot nem időrendben vesz­­szük fel. Ez annyiban új számomra, mert még így nem rendeztem, másrészt pedig a folyamatos, kronologikus felvétel köze­lebb áll a színházi rendezéshez. — Rugyin tipikus hőse az intellektuel­­nek — mondja Szilágyi Tibor — akinek sorsa tragikusan összefügg a múlt száza­di orosz tétlenséggel, amikor hősünknek társadalmi talajtalanságában nem volt helye. Bár tehetséges ember, de vannak emberi gyengéi. Rugyin — akit differen­ciáltan motivált emberek vesznek körül — nem egyértelműen negatív, hiszen ké­pes az állandó megújulásra, egy önmagát is felemésztő, nyugtalan vándorlásra — bízva abban, hogy egyszer végig tudja vívni harcát egy értelmes cél érdekében. Nem véletlen, hogy ami életében a betel­jesedés, az a halált is jelenti a forrada­lom barikádján. Magányos hős és filozó­fus egyben, mégpedig olyan értelemben, hogy ismeri a kor filozófiai irányzatait, mint Hegel „szabadság-elméletét”, mely szerint a szabadság felismerése már sza­badság, s tudat alatt már túl is lép ezen. Hallatlan nagy indulati és érzelmi skálá­val rendelkezik Rugyin; el is mondja: „lehetetlen nem észrevennem, hogy ben­nem olyan erők vannak, amellyel nem minden ember van megáldva”. De utána megszólalnak a kétségek: „miért marad­nak ezek az erők terméketlenek?”. Ideg­­rendszeri alkatából kifolyólag eljut a két­ségbeesésig is: „félni kezdek a sorsomtól és nekem csak rossz végem lehet”. Hát ennyi problémát vet fel Rugyin a darab­ban, s képzelheti, mennyi problémát vet­het fel a munkafolyamatban a szerep. De azt hiszem , a színész számára az a legnagyobb öröm, ha egy szerep ilyen sokszínű, érdekes, bonyolult ábrázolást igényel. Szénási Éva Iglódi István rendezés közben Lasszinszkaja otthonában (Schwetz András, Gobbi Hilda, Marsek Gabi, Jordán Tamás, Képessy József) Utolsó találkozás Rugyinnal (Kristóf Tibor: Lezsnyev és Szilágyi Tibor: Rugyin) — (Varga Zoltán felvételei)

Next