Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-08 / 49. szám
DARVAS JÓZSEF gy gazdag, küzdelmes pálya véget ért: Darvas József hatvanegy éves korában meghalt. Micsoda út! Mennyi küzdelem, feszültség, siker, vívódás! A béres fia, aki tanítói oklevéllel a kezében indult el Pestre, hogy íróvá legyen, s már diákfővel eljegyezte magát a forradalmi mozgalmakkal, népének, s osztályának, a szegényparasztságnak emberi életéért. Ez az út nem puha párnákon vezetett: nélkülözés, nyomor, a harmincas évek vésztjósló és fojtogató atmoszférájában. S már akkor, alig húsz évesen, eljutott a marxizmusig — hadd idézzük őt magát: „Irodalmiasan hangzik — de így igaz: az első szerelem lázas öröméhez hasonlított ez a rátalálás. Minden egyszerűnek és világosnak tűnt, minden tiszta értelmet kapott. Az aztán már egészen magától értetődő volt, hogy amikor 1932 őszén Budapestre jöttem, azzal az elhatározással, hogy író leszek, ezt úgy fogalmaztam meg magamnak: «Kommunista író akarok lenni». És az is természetes, hogy azonnal kerestem az utat, a kapcsolatot a mozgalomhoz.” S ehhez éppúgy hű maradt az utolsó pillanatig, mint írói eszményeihez. S ha a közélet évekre el is vonta az írói munkától — már a felszabadulás után, amikor egymásután három miniszteri tárca birtokosa volt, — jelentős alkotásokkal folytatta a nyomor éveiben elkezdett irodalmi munkásságát. A pályakezdőt a többi között Móricz Zsigmond, Bálint György, Illyés Gyula, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, Gyergyai Albert biztatta, támogatta; a Fekete kenyér és a Vízkereszttől Szilveszterig című regényei hívták fel a fiatal íróra a legjobbak figyelmét. S 1945 után a Város az ingoványon című remek írásában hantolja el a letűnt világot — ez a könyv már a szabadságot és a holnapot köszönti. Hosszasan lehetne elmélkedni arról, milyen közéleti funkciókban szolgálta Darvas a szocialista Magyarországot; a miniszter, a képviselő, az Írószövetség elnöke, a népfrontpolitikus, a kommunista író hivatása azonos volt nála az emberrel, aki az évek sodrában és a történelem viharában, drámák és útvesztők közepette jutott el a türelmes bölcsességig. S a változatlanul fiatalos alkotókedvében új és új művekkel szolgálta — együtt, s nem külön-külön — az irodalom és a társadalom céljait. Már ifjú íróként izgatta a színpad: Szakadék című drámája a Madách Színházban 1942-ben került színre, s később szép film is vált belőle. De ő írta Karikás Frigyes novelláiból a Tanácsköztársaság emlékét rangosan idéző Harminckilences dandár című filmet, s az egyik legizgalmasabb új magyar drámát — Kormos ég — melynek hősei az író vívódásait, vitáját másokkal és régi önmagával — hordozzák magukban. A Részeg eső — regényben és színpadon — drámaian vizsgálja nemzedékének hatalmas konfliktusait, sorstársainak, barátainak, tanítványainak életküzdelmét, önmagát is vizsgáztató szenvedéllyel. S hadd idézzük a Térképen nem található vihart kavart drámáját, melyben az örökösen és nyugtalanul javítani akaró író a ma fehér foltjait mutatta meg, vagy Hunyadi-drámáját, amely kedvelt történelmi témáját — a Törökverőt — varázsolja a színpadra. Az a vonzódás, mely a színházhoz és a filmhez kötötte, gazdagította a két művészet világát. Darvas József számára fórum és szószék volt a film és a színpad. Elkötelezettsége ez jellemezte a pályaindulás pillanatait, s ehhez maradt hűséges mindhalálig. Még vitázó ellenfelei is tisztelték; el kellett ismerniük nemcsak tehetségét és harcos múltját, de örökösen megújulásra kész írói szándékait is. Gazdag, szép és nehéz élete elégett az alkotásnak, a való drámáknak, legtisztább népszolgálatnak és a szüntelen megújulásnak a lázában. Darvas József elment közülünk. Egy gazdag, küzdelmes pálya véget ért, személyisége pótolhatatlan, de művei tovább hatnak az új világban, melynek fáradhatatlan harcosa volt.