Film Színház Muzsika Évkönyv, 1973

Rangrejtve (Körmendi Judit)

ANTAL IMRE: Chansalon atya voltam Mint bizonyára emlékeznek, a Bors című folytatásos tévéjátékban Dániel Ede görög—latin szakos tanár bonyo­lult és sokrétű figuráját keltettem életre. Bevallom: szerettem filmezni, hiszen olyan helyzetekbe kerültem, amilyenekre civil életemben sohasem számíthattam volna. Mert például hogyan érkezhettem volna meg egyébként motoros járgányon a Nyu­gati pályaudvarra. Mikor mászkál­hattam volna be, éjnek évadján, két emelet magasságban az újpesti gim­názium ablakain? Dehát nem folyta­tom. Elég annyi: rengeteg élményem van a forgatásról. Csak egy dolog ke­serítette el az életemet: a bajusz. Volt úgy, hogy a ragasztó sebeket mart a bőrömön, ami persze sokáig nagyon fájt. Igaz, Sztankaynak is volt „Spanyolországban” bajusza, de őneki sikerült elintéznie, hogy Bors Máté — a konspiráció érdekében — leborotválhassa a kellemetlen szőr­zetet. Mondanom sem kell, nagyon örül­tem, amikor a sorozat tizenkettedik részében végre nem kellett bajuszt ragasztanom. Igaz, hogy itt meg mint francia szerzeteseknek, ezüstszínű festékkel kenték be a hajunkat. Oszival és Dezsővel csak a filmben voltunk engesztelhetetlen ellenségek, a forgatás szüneteiben folyt a mó­­kázás, ugratás. Sőt, nem egyszer még forgatás közben is, úgyhogy éppen a tizenkettedik résznél le is kellett áll­nunk emiatt a forgatással. A forgatókönyv szerint egy ősrégi DKW autóval menekültünk Sztan­­kayval Őszi és Dezső elől, akik sejtik, hogy tulajdonképpen kicsoda is a ko­csiban ülő Berthier és Chansalon atya. Rekkenő volt a hőség. A reve­renda alatt csupán fürdőnadrágot vi­seltünk, de így is patakokban csör­gött arcunkon a hajfestékes, ezüst­színű veríték. S a DKW nem akart elindulni. Sztankay hiába ütötte-rúg­­ta, nem ment. Órákon keresztül kín­lódtunk. Lassan sötétedni kezdett, pedig nekünk napfényre volt szüksé­günk. Mindenki idegesen kapkodott. Az utolsó pillanatban végre megem­berelte magát az autó, készen áll­tunk a felvételre. Mindenki segített, még Koncz Gábor és Bujtor István is a kocsi körül serénykedett — teljes ezredesi díszben. Végre elhangzott a forgatás kezdetét jelző bűvös jelszó: „Tessék”. A mellettem ülő Sztankay teljes gázt adott. Robogtunk. A ka­mera előtt elhaladva azonban hall­juk, hogy a rendező ránk kiált: „Állj!” Nem értettük. Mi a jófene van már megint? Amint kászálódunk kifelé, látjuk, mindenki az oldalát fogva nevet. Kiderült, hogy Koncz és Bujtor óriási T-betűt aplikált a kocsi falára. Tessék! Bors Máté mint tanuló ve­zető! Hogy Sztankay ekkor mit mondott, azt elképzelhetik. Nyomdafestéket nem tűr . . . A képen: Szendrő József, Zsolnai Júlia, Sztankay István és Antal Imre a Bors­ban.

Next