Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-16 / 11. szám
HUNGAROTON MŰVÉSZLEMEZ ÚJDONSÁGOK FR. CHOPIN: e-moll zongoraverseny, a-moll és C- dúr mazurka, cisz-moll noktürn. Falvai Sándor (zongora) Budapesti Filharmonikusok, vez. Kórodi András LPX 11654 óra: 60,-Ft WAMOZAKT Quinte« kn E Hal major, L.VAN W BEETHOVEN I Oiimel in E Hal major. Op.u W. A. MOZART: Esz-dúr quintett K. 452. — L van BEETHOVEN: Esz-dúr quintett. Op. 16. Falvai Sándor (zongora) Pongrácz Péter (oboa) Dittrich Tibor (klarinét) Tarjáni Ferenc (kürt) Fülemile Tibor (fagott) LPX 11637 ára: 60,- Ft G. VERDI: Requiem Elisabeth Schwarzkopf Christa Ludwig, Nicolai Gedda, Nikola Gyaurov, Philharmónia Kórus és Zenekar, vez. Carlo Maria Giulini LPX 11639 40 ára: 300,- Ft 26 Kartonkutatás A Gördülő Operáról szóló visszaemlékezésemre kérdést kaptam: vajon egy-egy művet hányszor játszottunk? Nos, 77 Traviata, 76 Pillangókisasszony, 61 Rigoletto, 57 Szevillai borbély, 54 Don Pasquale, 51 Bánk bán, 50 Tosca, 45 Bohémélet, 35 Szöktetés a szerájból, 19 Denevér, 12 Fra Diavolo, 6 Lammermoori Lucia és 2 Hovanscsina vezette be az opera világába azt az új réteget, mely addig alig juthatott a zene személyes varázsához. Mint már írtam, sok művésztársam csak e keretben énekelte valamelyik szerepét. Így Radnay György a Traviata öreg Germont-ját csak vidéken (és külföldön) vitte színpadra. Nem hallhatta a főváros Petur bánját sem, melyet Békéscsabán beugrással szólaltatott meg, Tiborcával egy estén. Csak a Gördülő Opera közönsége láthatta Páka Jolán Musette-jét, Darvas Ibolya Rosináját, Komáromi Valéria Costanzáját, Külkey László Germánt Alfrédjét, dr. Mindszenti Ödön Rigolettóját, Antalffy Albert Basilióját, Nádas Tibor Bartolóját, Kassai János Figaróját, Péter Antal Sharplessét, Szanati József Biberachját. E korántsem teljes listát az amúgyis legtöbb áldozatot vállaló énekkar két tagja bravúros előadásmentésének említésével zárom: Szabó Gizella A szevillai borbély Bertáját Nyíregyházán, Cser József Peturt Dunaújvárosban vette át az utolsó percben. Néhány nagy budapesti szerepnek bölcsője volt a Gördülő Opera. Mátyás Mária Traviátája, Szecsődy Irén Melindája, Koltay Valéria Norinája, Raskó Magda Gildája, Kövecses Béla Rodolphe-ja, Domahidy László Ozminja, Basiliója, Sparafuciléja mind-mind e keretben hangzott föl először. S ha a Gördülő Operát joggal tekintjük sok szerep bölcsőjének, több operaházi művész egész karrierjének elindítója a Vígopera, melynek megálmodója, szervezője, igazgatója, rendezője volt a ma is köztünk élő András Béla. A lelkes társulat két és félévi működése (1946—48) alatt és után szerződtette az Operaház Erdélyi Miklós és Tóth Péter karmestereket. Az énekesek közül Czanik Zsófia, Gencsy Sári, az akkor még főiskolás Sándor Judit, Kishegyi Árpád, Faragó András, dr. Mindszenti Ödön, Várhelyi Endre és szerény személyem operaházi pályafutása innen indult el. Állandó díszvendégünk volt Gyurkovics Mária, de itt folytatta operaénekesi pályafutását Fábry Edit, Gábor Zsuzsa, Szendrő Mária, Megyesi Pál, Turay Sándor, Virágos Mihály és a társulat sokoldalú, vezető tenoristája, Szabó Miklós. Itt kezdték zenei pályafutásukat Halmy Lujza, Iván Margit, Lukács Éva, Miklós Kata, Tóth Valéria, Vályi Éva, Cseh Béla, Csongor István, Vincze János és még sokan mások. Eleinte üzemekben léptünk fel. E korszak tiszteletdíjaiból álljon itt néhány jellemző adat: 1 milliárd adópengő, 1 kg mosószappan, 2,25 m inganyag, 2,5 mázsa koksz. Később a Madách Színházban játszottunk tíz estén, Hont Ferenc rendezői keze alatt. Végül a Zeneakadémia kistermében kaptunk otthont, ahonnan kirándulva, a Gördülő Operát megelőzve, vidéki városokban játszották a Don Pasqualét. A műsor zenei csemegéi: Mozart: Bastien és Bastienne, A színigazgató; Schenk: A csodadoktor — ez volt a társulat első előadása 1946. május 18-án az Elzett-gyárban. — Méhul: A kincskeresők; Rimszkij- Korszakov: Mozart és Salieri; Debussy: A tékozló fiú, Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló; Poldini: Csavargó és királylány, Kadosa: A törvény is tévedhet — csupa ritkaság! Persze ismert művek is felcsendültek, mint A szevillai borbély, Szöktetés, A denevér, János vitéz, vagy a napokban elhunyt Szécsi Ferenc rendezésében a Szerelmi bájital — 16 évvel az operaházi bemutató előtt! Itt indult el Várhelyi operaházi Ozmin—Pasquale— Dulcamara sorozata, (utóbbi kettőt e sorok krónikása is itt kezdte), Kishegyi Pedrillo-szériája és — sic itur ad astra! — Faragó András, nemzetközi hírű Kékszakállúnk, Boriszunk, Wotanunk, itt A szevillai őrtisztjével indította pályáját. A kis társulat is egyre feljebb tört. 1948 nyarán a Károlyi-kertben Ernster Dezső volt vendég- Ozmin, olasz nyelvű (!) Rigoletto hangzott el Gyurkovics és Svéd Sándor felléptével. Ők voltak A szevillai és — Osváth Júliával együtt, Ferencsik János vezényletével — a Don Juan vendégei is. Utána váratlanul megszűnt a Vígopera. Érdekes, 1940-ben is a Don Juan zárta András Béla Károlyi-kerti előadásait, ő már akkor nagy felfedező volt. Don Juant Reményi Sándor, a későbbi operai Masetto énekelte, akárcsak Papagenót A varázsfuvolában, ahol leendő operaházi szerepében mutatkozott be Páka Jolán, mint Éj királynője és Horváth László mint öreg pap. Sarastrót igazi poéta, Jankovich Ferenc, későbbi Kossuth-díjas költőnk énekelte. Galsay Ervin Szabó Miklós és Galsay Ervin A csodadoktorban