Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-16 / 11. szám

HUNGAROTON MŰVÉSZLEMEZ ÚJDONSÁGOK FR. CHOPIN: e-moll zon­goraverseny, a-moll és C- dúr mazurka, cisz-moll noktürn. Falvai Sándor (zongora) Budapesti Fil­harmonikusok, vez. Kórodi András LPX 11654 óra: 60,-Ft WAMOZAKT Quinte« kn E Hal major, L.VAN W BEETHOVEN I Oiimel in E Hal major. Op.u W. A. MOZART: Esz-dúr quintett K. 452. — L van BEETHOVEN: Esz-dúr quintett. Op. 16. Falvai Sándor (zongora) Pongrácz Péter (oboa) Dittrich Tibor (klarinét) Tarjáni Ferenc (kürt) Fülemile Tibor (fagott) LPX 11637 ára: 60,- Ft G. VERDI: Requiem Elisabeth Schwarzkopf Christa Ludwig, Nicolai Gedda, Nikola Gyaurov, Philharmónia Kórus és Zenekar, vez. Carlo Maria Giulini LPX 11639 40 ára: 300,- Ft 26 Karton­kutatás A Gördülő Operáról szóló visszaemlékezé­semre kérdést kaptam: va­jon egy-egy művet hány­szor játszottunk? Nos, 77 Traviata, 76 Pillangókis­asszony, 61 Rigoletto, 57 Szevillai borbély, 54 Don Pasquale, 51 Bánk bán, 50 Tosca, 45 Bohémélet, 35 Szöktetés a szerájból, 19 Denevér, 12 Fra Diavolo, 6 Lammermoori Lucia és 2 Hovanscsina vezette be az opera világába azt az új ré­teget, mely addig alig jut­hatott a zene személyes varázsához. Mint már írtam, sok mű­vésztársam csak e keretben énekelte valamelyik szere­pét. Így Radnay György a Traviata öreg Germont-ját csak vidéken (és külföldön) vitte színpadra. Nem hall­hatta a főváros Petur bán­ját sem, melyet Békéscsa­bán beugrással szólaltatott meg, Tiborcával egy estén. Csak a Gördülő Opera kö­zönsége láthatta Páka Jo­lán Musette-jét, Darvas Ibolya Rosináját, Komáro­mi Valéria Costanzáját, Külkey László Germánt Alfrédjét, dr. Mindszenti Ödön Rigolettóját, Antalffy Albert Basilióját, Nádas Tibor Bartolóját, Kassai János Figaróját, Péter An­tal Sharplessét, Szanati Jó­zsef Biberachját. E koránt­sem teljes listát az amúgy­­is legtöbb áldozatot vállaló énekkar két tagja bravúros előadásmentésének említé­sével zárom: Szabó Gizel­la A szevillai borbély Ber­táját Nyíregyházán, Cser József Peturt Dunaújvá­rosban vette át az utolsó percben. Néhány nagy budapesti szerepnek bölcsője volt a Gördülő Opera. Mátyás Mária Traviátája, Szecsődy Irén Melindája, Koltay Va­léria Norinája, Raskó Mag­da Gildája, Kövecses Béla Rodolphe-ja, Domahidy László Ozminja, Basiliója, Sparafuciléja mind-mind e keretben hangzott föl elő­ször. S ha a Gördülő Operát joggal tekintjük sok szerep bölcsőjének, több operahá­zi művész egész karrierjé­nek elindítója a Vígopera, melynek megálmodója, szervezője, igazgatója, ren­dezője volt a ma is köz­tünk élő András Béla. A lelkes társulat két és fél­évi működése (1946—48) alatt és után szerződtette az Operaház Erdélyi Mik­lós és Tóth Péter karmes­tereket. Az énekesek közül Czanik Zsófia, Gencsy Sá­ri, az akkor még főiskolás Sándor Judit, Kishegyi Ár­pád, Faragó András, dr. Mindszenti Ödön, Várhelyi Endre és szerény szemé­lyem operaházi pályafutása innen indult el. Állandó díszvendégünk volt Gyur­­kov­ics Mária, de itt foly­tatta operaénekesi pályafu­tását Fábry Edit, Gábor Zsuzsa, Szendrő Mária, Megyesi Pál, Turay Sán­dor, Virágos Mihály és a társulat sokoldalú, vezető tenoristája, Szabó Miklós. Itt kezdték zenei pályafu­tásukat Halmy Lujza, Iván Margit, Lukács Éva, Miklós Kata, Tóth Valéria, Vályi Éva, Cseh Béla, Csongor Ist­ván, Vincze János és még so­kan mások. Eleinte üzemekben lép­tünk fel. E korszak tiszte­letdíjaiból álljon itt néhány jellemző adat: 1 milliárd adópengő, 1 kg mosószap­pan, 2,25 m inganyag, 2,5 mázsa koksz. Később a Madách Színházban ját­szottunk tíz estén, Hont Ferenc rendezői keze alatt. Végül a Zeneakadémia kis­termében kaptunk otthont, ahonnan kirándulva, a Gördülő Operát megelőzve, vidéki városokban játszot­ták a Don Pasqualét. A műsor zenei csemegéi: Mozart: Bastien és Basti­­enne, A színigazgató; Schenk: A csodadoktor — ez volt a társulat első elő­adása 1946. május 18-án az Elzett-gyárban. — Méhul: A kincskeresők; Rimszkij- Korszakov: Mozart és Sa­lieri; Debussy: A tékozló fiú, Pergolesi: Az úrhat­nám szolgáló; Poldini: Csa­vargó és királylány, Kado­sa: A törvény is tévedhet — csupa ritkaság! Persze ismert művek is felcsen­dültek, mint A szevillai borbély, Szöktetés, A de­nevér, János vitéz, vagy a napokban elhunyt Szécsi Ferenc rendezésében a Sze­relmi bájital — 16 évvel az operaházi bemutató előtt! Itt indult el Várhelyi ope­raházi Ozmin—Pasquale— Dulcamara sorozata, (utób­bi kettőt e sorok króniká­sa is itt kezdte), Kishegyi Pedrillo-szériája és — sic itur ad astra! — Faragó András, nemzetközi hírű Kékszakállúnk, Boriszunk, Wotanunk, itt A szevillai őrtisztjével indította pá­lyáját. A kis társulat is egy­re feljebb tört. 1948 nya­rán a Károlyi-kertben Ernster Dezső volt vendég- Ozmin, olasz nyelvű (!) Ri­goletto hangzott el Gyurko­­vics és Svéd Sándor fellép­tével. Ők voltak A szevil­lai és — Osváth Júliával együtt, Ferencsik János­ ve­zényletével — a Don Juan vendégei is. Utána váratla­nul megszűnt a Vígopera. Érdekes, 1940-ben is a Don Juan zárta András Béla Károlyi-kerti előadásait, ő már akkor nagy felfedező volt. Don Juant Reményi Sándor, a későbbi operai Masetto énekelte, akárcsak Papagenót A varázsfuvo­lában, ahol leendő opera­házi szerepében mutatko­zott be Páka Jolán, mint Éj királynője és Horváth László mint öreg pap. Sa­­rastrót igazi poéta, Janko­­vich Ferenc, későbbi Kos­­suth-díjas költőnk énekel­te. Galsay Ervin Szabó Miklós és Galsay Ervin A csodadoktorban

Next