Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-08 / 6. szám
TELEVÍZIÓ .......... ■ TELEVÍZIÓ — AKIKET NEM LÁTUNK A KÉPERNYŐN A zenei rendező A zenei stúdióban éppen befejeződött a munka: elkészült Déry Tibor Felelet című regénye nyolcrészes tévéváltozatának kísérőzenéje. — Hatalmas mennyiségű kísérő és aláfestő zenét alkalmaztunk — mondja Palásti Pál, a televízió zenei munkatársa. — Szép feladat volt, mert Zsurzs Éva rendezővel nagyszerűen tudunk együtt dolgozni, s zenei ízlésünk is találkozik. Ezúttal Dohnányi Ernő muzsikájából válogattunk, a Pierette fátyola című balettzenéből és a Gordonkaversenyből vettük át a hangsúlyos zenei motívumokat. Farkas Zénó professzor és Júlia szerelmi jeleneteit például mindig ugyanaz a zenei motívum, a Gordonkaverseny néhány taktusa festi alá. Palásti Pál a rádiónál sajátította el a zenei rendezés szerteágazó, bonyolult mesterségét. A kezdet óta munkatársa a televíziónak. — A hőskor — mondja — az ötvenes évek végén még úgy indult, hogy a televíziónak sem saját zenei anyaga, sem magnetofonja még nem volt. Zenei aláfestést pedig szinte minden műsorhoz igényeltek. Zenekísérettel indult az akkori televízió híradó, muzsika festette alá a tsz-riportot, zene kellett a televíziós játékokhoz, a dokumentumfilmekhez. Délben rendszerint megnéztem az esti tévéhíradó előzetes anyagát, elrohantam a rádió zenei osztályára, kiválasztottam a megfelelő hanglemezeket és ezeket forgattam le adás közben. Ugyanígy készült az akkoriban mindig élő adásban a képernyőn megjelenő televíziós játékok zenéje is. Talán mondanom sem kell, hogy ez milyen izgalommal járt. Egymásért izgultunk, a rendező a színészekért, a színészek a partnerekért, hogy kellő időben kapcsolódjanak be a játékba, hogy megfelelő helyen és időben hangozzék fel az összekötő vagy aláfestő zene. Éjjel-nappal szemben voltam, hogy kielégítsük az óriási zenei igényeket. — És most? — Kilenc zenei munkatárs —• külön csoport vagyunk — foglalkozik a zenei anyagok megszerkesztésével. Ez azt jelenti, hogy az esti mesétől kezdve, a televíziós híradókig, a tévéjátékokig, a dokumentumfilmeket készítő riporterekig, minden rendezővel, szerkesztővel együtt dolgozunk. — Milyen zenei anyagokat használnak fel gyakrabban? — Eleinte szinte gátlástalanul nyúltunk minden zenéhez, ám különféle nehézségekbe ütköztünk. Nincs ugyanis kialakult jogi gyakorlat, hogy miért jár szerzői díj? A televíziós műsorok falják a zenét. Előfordult, hogy az a zeneszerző, aki a hosszabbrövidebb, úgynevezett alá- Palásti Pál munka közben TELE BENEDEK MARCELL: Előszó A Thibault családhoz , előzetes tervek szerint február 20-án, csütörtökön 20 órakor indul Roger Martin Du Gard (1881-1958) A Thibault család című, 1922—1940 között írt világhírű regényének hatrészes — folytatásonként mintegy másfél órás — francia tévéfilm-változata Andre Michel rendezésében. A magyar szinkronszöveget Benedek Marcell kitűnő fordításának felhasználásával dr. Hársing Lajos írta. A filmsorozat indulásának alkalmára a nagyszerű irodalomtörténész, Benedek Marcell előszavát közöljük, amelyet a regény általa fordított 1938-as első magyar nyelvű kiadása elé írt. Úgy véljük, ez az előszó tökéletes összefoglalását adja e hatalmas mű világirodalmi jelentőségének. evés híján száz esztendeje, hogy a lángeszű dolgozógép, Honoré de Balzac, ujjongva közölte nővérével, legjobb barátjával nagyszerű ötletét, hogy már megírt és ezután írandó regényeit ciklusba foglalja. Ezzel az ötlettel új, diadalmas műfaj született meg. Mert a regényciklus más és több, mint bizonyos számú regény. A szó szoros értelmében új műfaj, amelyet új szükségletek teremtettek meg, mint ahogy a gőzmozdony is megszületett abban a pillanatban, amikor a társadalom életének alakulása szükségessé tette a gyors helyzetváltoztatás és áruszállítás lehetőségét. A regényciklus A műfaját fel kellett találni, mert a regényhősnek, az egyéniségnek fontossága a romantika elmúltával csökkenni kezdett s helyette az érdeklődés középpontjába került egy másik főszereplő, a társadalom, a maga végtelen, formák közé alig szorítható bonyolultságával. A regényhős sorsa aztán sokféleképpen változott egy évszázad folyamán: a modern lélektan új mondanivalóinak tömegével egy ember benső fejlődése számára is szűknek érezte a regény kereteit: a környezet és az átöröklés tanulmányozói a családot, a nemzedékek sorát tették meg regényhőssé; aztán olyan idők jöttek, amikor megtanultuk, hogy magánügy nincs a világon, s az egyéni élet minden mozzanata összefügg mindnyájunk sorsával. Ezek az új felismerések mind módosítottak valamit a regényciklus felépítésének módján. Az irodalom történetének végtelenül érdekes és tanulságos szelete ennek az új műfajnak alakulása Balzactól Zolán, Galsworthyn, Romain Rollandon, Marcel Prouston, Jules Romainsen keresztül Roger Martin Du Gard-ig. Az irodalmi Nobel-díj, amely a Thibault családot már befejező kötete előtt megkoszorúzta, annyit jelent, hogy a mai irodalomban ez a regényciklus ábrázolja legtökéletesebben a fejlődő egyéniség s a körülötte fejlődő társadalom kölcsönös viszonyát. Oger Martin Du Gard sajátos módon emlékeztet bennünket Shakespeare-re. Személyéről, noha kortársunk, éppoly keveset tudunk, mint Shakespeare-éről. Műve éppen olyan sokoldalú tudást árul el: Antoine Thibault orvosi működésének leírása képzett orvosra vall, Vécard abbé vitáiban a teológus sem találhat kivetnivalót, az első köteteket mintha pedagógus, az utolsókat mintha szociológus vagy történettudós írta volna. És ép 26