Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-09 / 32. szám

„A feje a felhőkben, de két lábbal áll a földön" Beszélgetés Jankovics Marcellel Sisyphusról, János vitézről és Gusztávról E egy ember követ görget a hegytetőre. Nyög, li­heg. Izmai ellankadnak, majd újra megfeszülnek — szinte eggyé olvadva a sziklával. Minél feljebb jut, hangja annál artiku­­lálatlanabbá válik — hör­­gésbe, vinnyogásba, sikoly­ba torzul, teste már-már egy vonallá keskenyedik. A kő feljut a hegytetőre — de kezdődik minden elölről: az ember új követ kezd görgetni... Ritkán látni kép, hang és csend ilyen egységét, ilyen őszinte, színészi produk­ción is túlmenő „zenei alá­festést”, mint amilyet Jan­­kovics Marcell Balázs Bé­­la-díjas rajzfilmrendező Si­syphus című alkotása ad. — A fuldokló hangokat, az artikulátlan nyögéseket uszodában próbáltam ki először, amikor a Mélyvi­zet készítettem. Ott is va­lóságos, emberi hangra volt szükség. A mestersé­ges zenei aláfestést itt, a Sisyphusnál is képtelen­ségnek tartottam. A „gör­­getés” pedig tulajdonkép­pen a művész élete, ha úgy tetszik: munkásélet, mely­nek csak a halál vethet vé­get. Jómagam úgy érzem, eddig két „követ" sikerült a hegy tetejére vinnem: a János vitéz, majd a Sisy­­phu­s című filmjeimet — mondja Jankovics Marcell. — Ha szabad az imént említett hasonlattal élnem, hogyan jutott el a hegy lá­báig, a kövekig? Hogyan lett rajzfilmes? — Érettségi után egy évig az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalatnál dolgoztam, mint anyag­mozgató. A legmélyén kezdtem, azaz: a csövek emeltetésétől eljutottam oda, hogy kis dolgokat esz­tergálhassak. Építészmér­nöknek készültem.­­Koráb­ban a Képzőművészeti Gimnáziumban szerettem volna tanulni — elutasítot­tak. A sors különös iróniá­ja, hogy később — tanár­ként — mégiscsak bekerül­tem.) A rajzolást persze soha nem hagytam abba. — Hatott-e a fizikai munka jellemének alakulá­sára, tehetségének kibonta­kozására? — Meggyőződésem: a munkának önmagában is van becsülete. Izgatott a játéka. Kitaláltam apró fel­adatokat, célokat tűztem ki, hogy jobban haladjak. Helytálltam, szerettem. Si­kerélményt, s önismeretet kaptam. Éreztem, bárhová is kerülök, én mindenből csinálok valamit. — A Pannónia Rajzfilm­stúdióhoz 1980-ban került, s 1965-ben jelentkezett el­ső önálló alkotásával, a Szilveszteri legendával. Mi történt addig? — Szabó Szabolcs rende­ző felvételiztetett. Egy évig tanultam nála a rajzfilm technikáját, az alapokat. Első komoly feladatom a Gusztáv — azaz amikor 1964-ben Ne­pp József és Dargay Attila „bevettek” engem is a sorozatba. (Ek­kor tizenhét Gusztávot ké­szítettem — rendeztem, terveztem.) — Beszélgetésünk során többször is említette Nepp József nevét... — Már az inasévek kez­detén, hacsak tehettem, ro­hantam hozzá, tátott száj­jal figyeltem. Ez időben ő éppen a Szenvedély című filmjén dolgozott. Barátsá­gát kerestem. Tudást, taná­csot, példamutatást kap­tam tőle. Barátom, meste­rem. — Visszatérve az előző kérdésre, önt huszonkét éves korában „léptették elő” rendezővé. — És huszonhét éves ko­romig ittam ennek a levét. Határtalan önbizalmam ugyanis messze megelőzte képességeimet. — Egyik munkatársa azt állította önről, hogy „ko­losszális méretekben gon­dolkozik”. — Ez igaz. Már-már úgy érzem, gigantomániám van, azaz a kisszerű, hét­köznapi apró-cseprő dolgok nem érdekelnek. Az egyén és a társadalom, az egyén és az emberiség nagy prob­lémái foglalkoztatnak. En­nek formai megnyilvánu­lása látható például a Já­nos vitézben is. A főhőst állandó alulnézetből látjuk. Feje a felhőkben, de két lábbal áll a földön. — Ha már a János vi­téznél tartunk, a kritikák nem egyöntetű lelkesedés­sel fogadták — annak elle­nére, hogy majd egymil­­lióan látták ezt az első egész estét betöltő rajzfil­met, ön szerint mik voltak a hibák? — Százötven ember, tíz hónap alatt készítette el a János vitézt. Huszonegy rajzoló számára olyan grafikai világot kellett megteremtenem, amit rö­vid idő alatt át tudtak venni. Azt hiszem, nagyon kevés volt a rendelkezé­sünkre álló idő. Ebből adó­dott egyebek közt az is, hogy a film utolsó húsz perce gyengébbre sikerült. Nem csoda, hiszen még forgatókönyv alakban sem készült el — improvizáltuk napról napra. A film hi­báihoz tartozik még a gya­korlatlanságból következő túlzsúfoltság, s hogy a dal­betétek szöveg és stílus szempontjából egyaránt nem illettek a produkcióba. A hatszáz jelenet mind­egyikében adódtak — a né­zőket nem zavaró — tech­nikai hibák is, vagy a kényszerű takarékosságból adódó egyszerűsítések. Ilyen volt például a puszta képe. Nem festhettem meg úgy, hogy a közelben fű­­csomó, a messze távolban gémeskút látszik. Ezeket kék és zöld színsáv helyet­tesítette csupán. Dramatur­giai-szerkezeti hibának érzem, hogy a négy csomó­pont — a betyárok, a fran­cia udvar, az Óriásország, s a Tündérország — meg­annyi válaszút — nem „rí­meltek” eléggé. Ám nem értek egyet egyebek között azzal a váddal, hogy a Sárga tengeralattjáró című filmből „átvettem” a nagy csizmát. Hiszen míg ott csupán a karikírozó szán­dék szülte a nagy lábakat — nálam tudatos ábrázo­lási mód volt, tartalommal megtöltött funkcióval. — Milyen tanulságot von le a produkcióból? — Megerősített hitem­ben: az animáció forradal­mi művészet. Film, zene, festészet és a többi — mind a nyolc művészet — összes lehetőségeit felhasz­nálja. És tömegművészet. — Most min dolgozik? — Ismét — ötvenkét részből álló — Gusztáv-so­­rozatot készítünk társaim­mal. Határidő: 1976 de­cember. — A Gusztáv korábbi sorozata 1968 tavaszán fe­jeződött be. Most újra nap­jaink jellegzetes kisembe­rével találkozunk Gusztáv személyében? — A sorozatot grafikai­lag, szellemileg egyaránt modernizáltuk. Gusztáv ez­úttal felelős ember. Igazga­tói, vezető beosztásban lát­juk majd viszont. Így a ko­rábban magántermészetű fonákságok társadalmi szintre emelkednek. A váz­latos, képes forgatókönyvet rendszerint Nepp József adja, ő a „szellemi előké­szítő”. Jómagam a techni­kai képeskönyvön dolgo­zom Kovács István képter­­vező-rendező asszisztens segítségével. Eddig tizenhá­rom epizód forgatókönyve készült el. A közös mun­kán kívül önálló feladatra is készülök: Égig érő fa címmel az ősi magyar és finnugor hiedelem-mítosz világ alapján filmet sze­retnék készíteni, s most en­nek forgatókönyvét írom. . . Baló Júlia Egy kocka a János vitézből, az első egész estét betöltő magyar rajzfilmből

Next