Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-30 / 35. szám

TELEVÍZIÓ — Számomra a forradalom első győzelmes periódusánál érdekesebb, amikor „baj van”, s minden lélekta­nilag bonyolultabbá válik. Amikor senki nem fehér és senki nem fekete, hiszen a képviselők csupán azáltal, hogy eljöttek Kossuthtal, úgy dön­töttek, hogy végigélik ezt a drámai eseménysort. És van olyan, így Mada­rász László belügyminiszter, aki a legkövetkezetesebben és a legjobb éberséggel harcol a szabadságharcért, vannak ismét mások, akik féltik va­gyonukat vagy a parlamentarizmust a diktatúrától. A lényeg: Kossuth sziklaszilárdan hisz a győzelemben. A forradalom teljessége érdekében ál­líthatja Madarászt abba a helyzetbe, hogy hallgasson és vállalja a titoktar­tást a gyémántok ügyében. Ezt mond­ja: „Ha győzünk, olyan elégtételt kapsz, mint soha senki". Az Országgyűlés egykori termében beszélgetünk Lukács Sándorral. — Itt — mutat az egyik asztalra — a többi képviselő mellett sikerült fel­fedeznem Madarász László nevét is. Ez a harmincnyolc éves ember a Kos­­suth-kormány minisztere. Lendületes, határozott, hallatlanul tevékeny, ő is­meri fel Görgey Arthurban, a Csepel­­sziget parancsnokában (a szerepet Tordy Géza játssza), hogy ha ez a ka­tona hazaárulásért arisztokratát ké­pes kivégeztetni, akkor az a forra­dalom embere. Mozgása gyors, len­dületes. Hevesvé­ fiű. Leginkább ma­gyar jakobinusnak nevezném; ideálja a francia forradalom, s annyiban ha­sonlít Robespierre-hez, hogy reá is érvényes: „megvesztegethetetlen”. Forradalmi éberség jellemzi, s ezzel a karakterrel egyező, hogy diákos ra­jongással elfogult Kossuthtal szem­ben. Amikor a gyémántok eltűnése miatt perbefogják, előbb harcrakész, utána pedig hallgat. Csak épp egy év­tizeddel öregítette meg a hallgatás. És a látszólagos becsületvesztést is vállalja a forradalomért, az ügyért, a szabadságért, amely nélkül nem tud élni. Már lezajlott a nemzetgyűlés ha­talmas párbaja, mikor hazafelé in­dulóban megkérdjük a rendezőt. — Mi lett Madarász László sorsa? — Eltűnt, Amerikába utazott, far­mer lett. Olyan aggastyánt kort ért meg, mint Kossuth Torinóban és Görgey Visegrádon ... — S mi lett a gyémántok sorsa? — Nagyon kalandos úton, Romá­nián és Törökországon át visszake­rültek a Zichy családhoz. De akkor már rég leverték a szabadságharcot. Búcsúzásnál felfigyelünk egy öreg emberre — a film egyik statisztájá­ra —, aki merengve, szinte önmagá­nak mondja: — Én már jártam ebben a terem­ben. Akkor. Mert a kollégium falán, egyszerű, szürke márványtábla jelzi, hogy itt alakult meg a már független Ideiglenes Nemzegyűlés 1944. december 21-én. Zichy gróf a fogatban készíti elő az árulást Madarász László szemügyre veszi a gyémántokat (Lukács Sándor) Görgey (Tordy Géza) ítéletet hirdet. (Mellette Deák B. Ferenc) Kossuthot megválasztják a debreceni nagytemplomban

Next