Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-30 / 35. szám
TELEVÍZIÓ — Számomra a forradalom első győzelmes periódusánál érdekesebb, amikor „baj van”, s minden lélektanilag bonyolultabbá válik. Amikor senki nem fehér és senki nem fekete, hiszen a képviselők csupán azáltal, hogy eljöttek Kossuthtal, úgy döntöttek, hogy végigélik ezt a drámai eseménysort. És van olyan, így Madarász László belügyminiszter, aki a legkövetkezetesebben és a legjobb éberséggel harcol a szabadságharcért, vannak ismét mások, akik féltik vagyonukat vagy a parlamentarizmust a diktatúrától. A lényeg: Kossuth sziklaszilárdan hisz a győzelemben. A forradalom teljessége érdekében állíthatja Madarászt abba a helyzetbe, hogy hallgasson és vállalja a titoktartást a gyémántok ügyében. Ezt mondja: „Ha győzünk, olyan elégtételt kapsz, mint soha senki". Az Országgyűlés egykori termében beszélgetünk Lukács Sándorral. — Itt — mutat az egyik asztalra — a többi képviselő mellett sikerült felfedeznem Madarász László nevét is. Ez a harmincnyolc éves ember a Kossuth-kormány minisztere. Lendületes, határozott, hallatlanul tevékeny, ő ismeri fel Görgey Arthurban, a Csepelsziget parancsnokában (a szerepet Tordy Géza játssza), hogy ha ez a katona hazaárulásért arisztokratát képes kivégeztetni, akkor az a forradalom embere. Mozgása gyors, lendületes. Hevesvé fiű. Leginkább magyar jakobinusnak nevezném; ideálja a francia forradalom, s annyiban hasonlít Robespierre-hez, hogy reá is érvényes: „megvesztegethetetlen”. Forradalmi éberség jellemzi, s ezzel a karakterrel egyező, hogy diákos rajongással elfogult Kossuthtal szemben. Amikor a gyémántok eltűnése miatt perbefogják, előbb harcrakész, utána pedig hallgat. Csak épp egy évtizeddel öregítette meg a hallgatás. És a látszólagos becsületvesztést is vállalja a forradalomért, az ügyért, a szabadságért, amely nélkül nem tud élni. Már lezajlott a nemzetgyűlés hatalmas párbaja, mikor hazafelé indulóban megkérdjük a rendezőt. — Mi lett Madarász László sorsa? — Eltűnt, Amerikába utazott, farmer lett. Olyan aggastyánt kort ért meg, mint Kossuth Torinóban és Görgey Visegrádon ... — S mi lett a gyémántok sorsa? — Nagyon kalandos úton, Románián és Törökországon át visszakerültek a Zichy családhoz. De akkor már rég leverték a szabadságharcot. Búcsúzásnál felfigyelünk egy öreg emberre — a film egyik statisztájára —, aki merengve, szinte önmagának mondja: — Én már jártam ebben a teremben. Akkor. Mert a kollégium falán, egyszerű, szürke márványtábla jelzi, hogy itt alakult meg a már független Ideiglenes Nemzegyűlés 1944. december 21-én. Zichy gróf a fogatban készíti elő az árulást Madarász László szemügyre veszi a gyémántokat (Lukács Sándor) Görgey (Tordy Géza) ítéletet hirdet. (Mellette Deák B. Ferenc) Kossuthot megválasztják a debreceni nagytemplomban