Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-30 / 35. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEÜL AZ ELSŐ FŐSZEREP Tv-játék Bachról Amikor először „beszélték”, azt hitte, hogy pletyka. Mikor felhívták a televíziótól, hogy jöjjön be aláírni a szerződést, mert Katkics Ilona rendező őt választotta a Bach Arnstadtban című tévéfilm főszereplőjéül, nem tudta, hogy örüljön vagy sírjon. Mert a boldogsághoz, hogy élete első főszerepét játszhatja, hatalmas ijedtség járult: hogyan tudja majd életre kelteni a nagy zeneszerző figuráját, ő, a kezdő színész, aki idén végezte el a főiskolát. — Jómagam keveset tudtam Bachről — emlékezik Gyabronka József —, valami fogalmam volt életéről, de csak annyi, amennyit a középiskolában tanultam róla. Ijedtségem csak fokozódott a forgatókönyv elolvasása után. Kiderült, hogy a filmben orgonálnom is kell. Orgonálnom nekem, aki még zongorán is jóformán csak a Boci, boci tarkát tudom eljátszani. A rendező persze megnyugtatott, hogy Ella István orgonaművész játszik majd helyettem, de akkor meg én erősködtem, hogy pár taktust azért én is szeretnék játszani, legalábbis akkor, amikor az arcomról a kezemre fut le a kamera. Nem kis erőfeszítések árán meg is tanultam a D-moll toccata és fúgából a kezdő két taktust. Remélem, az elkészült filmből nem kell majd kivágni! — Miről szól a tévéfilm? — Bach ifjúkorának egy epizódjáról, amikor egy új orgona kipróbálására meghívják Arnstadtba, ahol olyan kitűnően „szerepel", hogy a gróf leszerződteti udvari muzsikusának, templomi orgonistának, s rábízzák az énekkar betanítását és vezénylését is.Megkaptam az egész film zeneanyagát magnószalagon, amit nap mint nap nyúztam, hogy érezzem és tudjam zeneileg is azt, ami a filmbeli szavaimat aláfesti. Szóról-szóra, illetve taktusról-taktusra megtanultam minden nap a másnap filmszalagra vett szövegemet és a hozzá tartozó zenei anyagot. — Mi az, amit a rendezővel egyetértésben elsősorban hangsúlyozni kívántak a fiatal Bach alakjában? — Bach muzsikus zseni volt, tehát fiatal kora ellenére is sok mindent megengedhetett magának, amit más egyszerű halandó nem. Már ifjú korában mozgalmas életet élt. Széles látóköre megakadályozta, hogy szakbarbár legyen. Nem az a fajta muzsikus volt, aki négy fal közt komponál. Az ifjú Bach erős, határozott jellem. Én inkább a lágyságra vagyok hajlamos, mint az erőre, a vitalitásra. Gyakran fordult elő, hogy Katkics Ilona rámszólt, hogy beszéljek, járjak határozottabban, céltudatosabban, hogy megközelítsem Bachot, akit öntörvénye szabályozott, s akinek határozottsága külsőségekben is megmutatkozott. Hatalmas fizikai megerőltetésekre is rászánta magát: télvíz idején gyalog járta be a fél országot. Babits Mihály írja, hogy a dalosnak mindig úgy kell dalolnia, hogy tudatában legyen annak: minden pillanatban fejével játszik, mert ha nem fogadják el művét, meg kell halnia. Olyant kell tehát produkálnia, hogy bátran vállalhassa a kockázatot. — Mi az, amire legszívesebben emlékszik vissza a filmforgatásból? — Két templom látványa. Az egyik a mezőberényi, ahol az arnstadti templom jeleneteit vettük fel, a másik pedig a warnemündei, ahol a hajdan volt lübecki templom hasonmását találtuk meg. Ez a XV. században épült csodálatos fatemplom egy életre szóló emléket hagyott bennem. — Az első filmfőszerep és a sikeres főiskolai vizsga, no meg a Madách Színház-beli szerződés után hadd kérdezzem meg: hogyan tovább? — Nehéz megfogalmazni. Egyelőre nagyon boldog vagyok, hogy a Madách Színház szerződtetett. Mindegy, hogy mit, csak játszhassam, osszanak rám szerepeket, s én megfelelhessek minden bizalomnak. Azt hiszem, ez nem is kevés. Körmendi Judit Gyabronka József az ifjú Bach szerepében Bach a konzisztoriunt tudta nélkül — sőt szigorú tilalma ellenére — idegen lányt visz fel az orgonához, hogy az majdan a misén szólót énekeljen (Hűvösvölgyi Ildikó és Gyabronka József) Oteáriuszt Básti Lajos (jobbra), a sekrestyést Gyenge Árpád alakítja (Sergő András felv.)