Film Színház Muzsika Évkönyv, 1975
Mesterek és tanítványok (Nagy Judit)
30 engedett. A bemutató után a kellemes siker láttán így szólt: — Gyere be az Erzsikébe, meghívlak egy konyakra. Konyakos kávéval koccintottunk. Nem engedett fizetni. — Hiába filmezel, hiába kerestél, főiskolás vagy, a céh az én gondom. És jött a negyedévi örömhír: a Sírva vigadunk című darabot Olty Magda rendezi. A sistergés megismétlődött, csak most már nem háromórás beszélgetés idejére, de a színpadon négy héten keresztül. Ettől a vizsgától függött, hogy melyik színház szerződtet. Benne optimista türelmetlenség volt, mi egy kicsit nehezebben, tétovábban szerettük volna megkeresni a figurát. Dehát persze nem volt gyakorlatunk. Ő látta a darab egészét, biztos kézzel vázolta a jeleneteket, körvonalazta a szituációt. És ránk bízta a részleteket. Ha valaki a figurának megfelelő ötletet szállított, azonnal beleépítette a darabba. Én egy kétbalkezes detektívet játszottam, bizonyos Tridlik Celesztint. Volt egy jelenetem, amint sötétben nyomozok. Természetesen halvány fény azért derengett a színpadon, nekem viszont azt kellett eljátszanom, sötétben botladozom. Próbáltam így, próbáltam úgy, nem ment. — Te Pista! Legyen zseblámpád! — Remek, nagyszerű — lelkesedtem. — Vigyázz! Nehezítek. Ez a zseblámpa rossz. Akkor működik, amikor ő akarja. Elkaptam az önfejűen működő zseblámpa humorát. Eljátszottam, hogy csak akkor gyullad meg, ha megrázom. Az ötlet újabb ötletet pattantott. Ha jobb kézzel rázom Elgondolkodva emlékezve Olty Magda, mint a Csongor és Tünde Ilmája Sinkovits Imrével