Film Színház Muzsika Évkönyv, 1975

Mesterek és tanítványok (Nagy Judit)

30 engedett. A bemutató után a kelle­mes siker láttán így szólt: — Gyere be az Erzsikébe, meg­hívlak egy konyakra. Konyakos kávéval koccintottunk. Nem engedett fizetni. — Hiába fil­mezel, hiába kerestél, főiskolás vagy, a céh az én gondom. És jött a negyedévi örömhír: a Sírva vigadunk című darabot Olty Magda rendezi. A sistergés megis­métlődött, csak most már nem há­romórás beszélgetés idejére, de a színpadon négy héten keresztül. Ettől a vizsgától függött, hogy me­lyik színház szerződtet. Benne opti­mista türelmetlenség volt, mi egy kicsit nehezebben, tétovábban sze­rettük volna megkeresni a figurát. Dehát persze nem volt gyakorla­tunk. Ő látta a darab egészét, biztos kézzel vázolta a jeleneteket, körvo­nalazta a szituációt. És ránk bízta a részleteket. Ha valaki a figurának megfelelő ötletet szállított, azonnal beleépítette a darabba. Én egy kétbalkezes detektívet ját­szottam, bizonyos Tridlik Celesztint. Volt egy jelenetem, amint sötétben nyomozok. Természetesen halvány fény azért derengett a színpadon, nekem viszont azt kellett eljátsza­nom, sötétben botladozom. Próbál­tam így, próbáltam úgy, nem ment. — Te Pista! Legyen zseblámpád! — Remek, nagyszerű — lelkesed­tem. — Vigyázz! Nehezítek. Ez a zseb­lámpa rossz. Akkor működik, ami­kor ő akarja. Elkaptam az önfejűen működő zseblámpa humorát. Eljátszottam, hogy csak akkor gyullad meg, ha megrázom. Az ötlet újabb ötletet pattantott. Ha jobb kézzel rázom Elgondolkodva­­ emlékezve Olty Magda, mint a Csongor és Tünde Ilmája Sinkovits Imrével

Next